Indiai Nemzeti Kongresszus

Az Indiai Nemzeti Kongresszus (Indian National Congress, rövidítve: INC ) egy széles körű gyökerekkel rendelkező indiai politikai párt. 1885-ben alapították, a Brit Birodalom első modern nacionalista mozgalmaként Ázsiában. A 19. század végétől, és különösen 1920 után, Mahatma Gandhi vezetésével a Kongresszus az indiai függetlenségi mozgalom fő vezetője lett.^[3] A Kongresszus vezette Indiát az Egyesült Királyságtól függetlenedéshez és nagy hatással bírt a a Brit Birodalom más gyarmatiellenes nacionalista mozgalmaira.

Indiai Nemzeti Kongresszus
Adatok
Elnök	Sonia Gandhi
Alapítva	1885. december 28.
Tagok száma	45 millió (2022)[1][2]
Ideológia	Szociálliberalizmus, szekularizmus
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Indiai Nemzeti Kongresszus témájú médiaállományokat.

A mai Kongresszus egyike a két nagy politikai pártnak Indiában. Fő riválisa a Bharatiya Janata Párt (BJP).^[4] Gyűjtőpártként a Kongresszus platformja általában a centrista vagy balközép ideológiai irányultságú az indiai politikában.^[5] Szociális kérdésekben olyan szekuláris politikákat szorgalmaz, amelyek ösztönzik a gyengébb rétegek és kisebbségek esélyegyenlőségét, egészséghez való jogát, polgári szabadságát és jólétét, a vegyes gazdaság támogatásával.^[6] 2021-ig, a függetlenedés óta lezajlott 17 parlamenti választáson hét alkalommal szerzett abszolút többséget, és további háromszor vezetett koalíciós kormányt, több mint 54 évig vezetve a nemzeti kormányt. A Kongresszus hat miniszterelnököt adott, az első Jawaharlal Nehru (1947–1964), a legutóbbi pedig Manmohan Singh (2004–2014) volt.

India függetlensége után a Kongresszus mindenre kiterjedő párttá vált Nehru alatt, és a következő 20 évben uralta az indiai politikát. Ez idő alatt a Kongresszus általában a szocialista politikát hirdette, és szekuláris államot hozott létre. Nehru halála és Lal Bahadur Shastri rövid hivatali ideje után Indira Gandhi lett a párt vezetője. Az ő hivatali ideje alatt a Kongresszus balra tolódott.