Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége

A Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC), (spanyolul Comunidad de Estados Latinoamericanos y Caribeños, portugálul Comunidade dos Estados Latino-Americanos e Caribenhos, franciául Communauté des États Latino-américains et Caribéens) egy a Riói Csoport és a CALC, azaz a Cumbre de América Latina y del Caribe, magyarul Latin-amerikai és Karibi Csúcs[2] utódjaként létrejött regionális kormányközi szervezet. Célja a latin-amerikai országok integrációjának és fejlődésének előmozdítása.[3]

Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége
CELAC
A CELAC logója
A CELAC logója

A CELAC tagállamai
A CELAC tagállamai

Hivatalos nyelvekspanyol
portugál
francia
angol

Szervezet típusaregionális szervezet

Ideiglenes elnökDominikai Köztársaság Danilo Medina

Alapítás dátuma2010. február 23.

Tagok száma33

Összterület20 454 918[1] km2

Népesség
Összesen591 662 000 (2011-es becslés)
Népsűrűség28,93 fő/km2

GDP
Összesen (2011)7,06 billió USD
GDP/fő (PPP)12 014 USD

HDI (2012)0,741  magas

Gini-index0,47

Etnikumoklatin-amerikai, karibi

Internet TLD.lat

Weblapcelac.gob.ve

A CELAC-ot 2010. február 23-án a Latin-amerikai és Karibi Csúcs az Integrációért és Fejlődésért ülésén hozták létre a Mexikó Quintana Roo tagállamában lévő Playa del Carmenben. A CELAC első csúcstalálkozóját 2011. december 2-án és 3-án tartották Venezuela fővárosában, Caracasban. A Caracasi Deklarációban kihirdették a közösség hivatalos megalakulását és a tagországok integrációját tűzték ki célul a gazdasági válság ellen.[4][5][6]

A CELAC-ban társuló országok összlakossága több mint 590 millió fő, területe pedig meghaladja a 20 millió négyzetkilométert.[6]

Nyilatkozat

A csúcsértekezleten részt vevő 33 kormányfő (mivel egyes országokban a Nemzetközösség feje az államfő) úgy döntött, hogy megalapítják a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségét, mint „sajátos regionális térséget, mely egyesít minden államot. A Riói Csoport és a CALC találkozói a továbbiakban ezen az egységes fórumon jönnek létre, összhangban a két mechanizmus időrendjével; a korábbi megállapodásoknak megfelelően megtartják a 2011-ben Venezuelában és 2012-ben Chilében tervezett csúcstalálkozókat”, fejtette ki Mexikó elnöke, Felipe Calderón Hinojosa.[7]

Amennyiben a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének alkotmányozási folyamata nem fejeződik be, fenn kell tartani egy egységes fórumot, amelyen a térség valamennyi országa részt vesz, hogy így biztosítsák a Riói Csoport és a CALC tagjai számára mandátumuk megtartását.

2023-ban az ENSZ Dekolonizációs Bizottsága konszenzussal jóváhagyta az új határozatot, amely elismeri Puerto Rico elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezéshez és a függetlenséghez, és sürgeti az Egyesült Államok kormányát, hogy tegye lehetővé a puerto ricóiak számára politikai jövőjük meghatározását.[8].

Tagállamok

A CELAC tagországok és gazdasági övezeteik
ZászlóTagállamLélekszámTerület
(km²)
Felségterület
(km²)
Kontinentális
talapzat (km²)
Főváros/ok
Antigua és Barbuda87 883443110 0894 128Saint John
Argentin Köztársaság41 191 3592 780 4001 084 386856 346Buenos Aires
Bahamai Közösség301 79013 940654 715106 323Nassau
Barbados279 912431186 898426Bridgetown
Belize372 00022 96635 35113 178Belmopan
Bolíviai Többnemzetiségű Állam10 426 1601 098 581Sucre és La Paz
Brazil Szövetségi Köztársaság190 732 6948 514 8773 660 955774 563Brazíliaváros
Chilei Köztársaság17 094 275756 1023 681 989252 947Santiago de Chile
Costa Rica-i Köztársaság4 579 00051 100574 72519 585San José
Dominikai Közösség69 27875428 985659Roseau
Dominikai Köztársaság10 090 00048 442255 89810 738Santo Domingo
Ecuadori Köztársaság15 752 135283 5611 072 53341 034Quito
Grenada89 50234427 4252 237Saint George's
Guatemalai Köztársaság14 700 000108 889114 17014 422Guatemalaváros
Guyanai Szövetkezeti Köztársaság759 000214 970137 76550 578Georgetown
Haiti Köztársaság9 800 00027 750126 7606 683Port-au-Prince
Hondurasi Köztársaság7 793 000112 492249 54268 718Tegucigalpa és Comayagüela
Jamaica2 735 52010 991258 1379 802Kingston
Kolumbiai Köztársaság46 256 9371 141 748928 66053 691Bogotá
Kubai Köztársaság11 242 621110 860350 75161 525Havanna
Mexikói Egyesült Államok112 322 7571 972 5503 177 593419 102Mexikóváros (Ciudad de México)
Nicaraguai Köztársaság5 465 100129 494123 88170 874Managua
Panamai Köztársaság3 505 81378 200335 64653 404Panamaváros
Paraguayi Köztársaság7 030 917406 752Asunción
Perui Köztársaság29 885 3401 285 216906 45482 000Lima
Saint Christopher és Nevis Államszövetség38 9502619 974653Basseterre
Saint Lucia160 14561615 617544Castries
Saint Vincent és a Grenadine-szigetek104 00038936 3021 561Kingstown
Salvadori Köztársaság5 744 11320 74290 96216 852San Salvador
Surinamei Köztársaság526 000163 270127 77253 631Paramaribo
Trinidad és Tobago Köztársaság1 299 9535 12874 19925 284Port of Spain
Uruguayi Keleti Köztársaság3 424 595176 215142 16675 327Montevideo
Venezuelai Bolivári Köztársaság29 102 382916 445860 00098 500Caracas
Összesen583 717 87220 454 918 km²19 329 457 km²3 245 315 km²

Gazdaság

A Nemzetközi Valutaalap által becsült GDP 2011-ben (millió USD)

Jelenleg a latin-amerikai gazdaságban a nagy belső piacnak, a kereskedelmi javak (commodities) exportjának továbbá a javak és szolgáltatások fúziójának köszönhetően nagy növekedés tapasztalható, ami az egész régióban fokozza majd a latin-amerikaiak fogyasztását és ezáltal országai többségében az életminőséget is. Ugyanakkor le kell még küzdeni a régió lakosságának 30%-át érintő szegénységet.

A közel 7 billió dolláros GDP-ből eredő vásárlóereje révén (ebbe beleszámítva az új területeket is) a világszínvonal 3. helyén álló nagyhatalom, továbbá a világ legnagyobb élelmiszer és 3. energia termelője.

Az utóbbi években nagy előrelépéseket tettek politikai, gazdasági és szociális szinten, ez pedig gyakorlatilag mindegyik országban fejlődést hozott magával.Más régiókkal összevetve a hitelképesség kisebb (30%), ugyanakkor a bankrendszer stabil, a viszonylag kis bankok jó tőkeerővel rendelkeznek.

Latin-Amerika legnagyobb gazdasága Brazília 2 293 billió dolláros GDP-vel (2011). Világszinten a 7. helyet foglalja el. Részét képezi a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) tézisnek, mely szerint 2050-re Brazília nominális GDP-je eléri a 11 366 billió dollárt, az egy főre jutó GDP pedig a 49 759 dollárt, és az Egyesült Államokkal együtt a világ öt legnagyobb gazdasági hatalma között lesz.[9]

A második regionális gazdaság Mexikó, 1 658 billió dolláros GDP-vel (2011). Mexikó a világrangsorban a 11. helyen áll és noha nem sorolták a BRICS országok közé, várható, hogy 2050-re a nominális GDP-je eléri a 9 340 billió dollárt (Brazília mögött), az egy főre jutó GDP pedig a 6 349 dollárt évente.[9]

A régió harmadik helyezettje Argentína, 688 milliárd dolláros GDP-vel 22. a világranglistán. Brazíliával és Mexikóval együtt tagja a világ legiparosodottabb és legfejlettebb országait tömörítő G20 szervezetnek. A világ egyik fő élelmiszer exportálója. A régió fő szoftver előállítója.

Az IMF szerint Latin-Amerika negyedik gazdasága Kolumbia 460 milliárd dolláros GDP-vel. 2002 óta átlagban 5,5%-os a növekedés üteme. Tagja a CIVETS államoknak (Kolumbia, Indonézia, Vietnám, Egyiptom, Törökország, Dél-afrikai Köztársaság angol nevéből alkotott betűszó). A dél-amerikai régió sikergazdaságának tekintik, egyrészt a tartósan magas gazdasági növekedés, másrészt a 2008-as gazdasági válsággal szemben mutatott jó reakciói miatt. Különböző források szerint a kolumbiai gazdaság éves növekedési üteme eléri a 6%-ot. Fő exportcikke a kőolaj, amelyből 1 506 millió hordó a becsült készlete, ezt részben az Ecopetrol (14%), részbenanonim társaságok termelik ki.

Venezueláé a régió ötödik gazdasága 345 milliárd dolláros GDP-vel (2011). A világ legnagyobb kőolaj és földgáz tartalékaival rendelkezik. 2012-re 5%-os növekedést jósolnak.

A leggyorsabban Peruban nő a gazdaság, átlagosan évi 7,5%-kal, ami az IMF szerint 2012-re elérheti a 9 vagy 10%-ot is. A GDP 299 648 millió dollár (2011).

A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint a térségben az egy főre eső GDP 8 952,55 dollár, míg Chilében 15 260,712 addig Haitin 1 370,202 dollár. Az emberi fejlettségi indexet tekintve a régió országai 2010-ben a vizsgált 158 országból a 45. (Chile) és a 145. (Haiti) helyek között szerepeltek, azóta ez a rangsor változott.

Latin-Amerika legnagyobb tőzsdéjének, a São Paulo-i Értéktőzsdének (BOVESPA) a székháza São Paulóban
Latin-Amerika második legnagyobb tőzsdéjének, a Mexikói Értéktőzsdének az épülete
Az Argentin Nemzeti Bank

Az Egyesült Államokban és Európában kirobbant gazdasági válság 2008 végén sújtott le Latin-Amerikában, a világkereskedelem és a tőkebeáramlás megcsappanása után. A régió gazdasága 2009-ben 1,9%-ot zsugorodott, majd 2010-ben 4,9%-os emelkedést mutatott és a világ egyik leggyorsabban növekvő régiója lett. Ezen túlmenően, különböző multilaterális szervezetek közel 90 000 millió dollárt fektettek be 2009 és 2010 között; a Világbank 35 600 millió dollárt, az IDB[10] 29 500 milliót, a CAF[11] 20 000 milliót, a BCIE[12] 4 200 milliót és a CDB[13] 500 millió dollárt. A multilaterális szervezetek infrastrukturális fejlesztéseket, szociális programokat és kereskedelmi hiteleket finanszíroznak azon túlmenően, hogy fenntartják a bankok likviditását.[14]

Triumvirátus vagy trojka

Az ideiglenes (pro tempore) elnökség tisztjét mindig egy triumvirátus vagy trojka tölti be, amelynek tagjai: a pro tempore elnöknek kinevezett állam, továbbá az ezt a szerepet betöltő előző és következő állam. A triumvirátus vagy trojka automatikusan hivatalba lép abban a pillanatban, amikor megválasztják a soron következő CELAC tagországot az ideiglenes elnökség betöltésére.

Gazdasági integráció

A régió legnagyobb kereskedelmi tömbje vagy nemzetközi egyezménye, a MERCOSUR-ból és az Andoki Közösségből létrejöttUNASUR arra törekszik, hogy kontinentális szinten integrálja a gazdaságot a Latin-amerikai Integrációs Társulás (ALADI)[15] és a SELA[16] államain keresztül. Mexikó az Egyesült Államokkal és Kanadával része az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménynek (TLCAN). Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és a Dominikai Köztársaság is kötött érvényben lévő szabad kereskedelmi szerződést külön az Egyesült Államokkal (DR-CAFTA) és külön szerződéseket Kanadával és Mexikóval a CARICOM révén. Bolívia, Kuba, Ecuador, Nicaragua és Venezuela is képez egy különálló blokkot, ez az ALBA-TCP.[17] Dél-Amerikában nagy súlya van a MERCOSUR-nak; tagjai Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay és Venezuela, továbbá társult országok Chile, Kolumbia, Ecuador és Peru. A kontinens déli részén Bolívia, Kolumbia, Ecuador és Peru képezi az Andoki Közösséget,[18] amelynek társult tagjai a szomszédos országok. Végül pedig pedig Chile, Kolumbia, Mexikó és Peru alkotja a Csendes-óceáni Szövetséget,[19] amely mélyíti az integrációt a tagországok között,[20] és igyekszik meghódítani az ázsiai piacot.[21]

Kontinentális kereteken túl Argentína, Brazília és Mexikó az a három ország, amely tagja a G20 csoportnak; emellett Chile, Mexikó és Peru tagja az APEC-nek. Végül egyedül Chile és Mexikó az a két ország, amely része az OECD-nek.

Találkozók és csúcstalálkozók

2010 - Az első CELAC találkozó Mexikóban

2010-ben a mexikói csúcson a latin-amerikai és karibi országok integrációjának elmélyítését tűzték ki célul a „szolidaritás, együttműködés, kölcsönös segítségnyújtás és összehangolt politikai fellépés” jegyében.

2011 - I. CELAC Csúcstalálkozó Venezuelában

A CELAC nemzeteinek képviselői a caracasi Teresa Carreño Színházban 2011-ben a szervezet első csúcstalálkozójának megnyitóján
Cristina Kirchner és Dilma Rousseff, Dél-Amerika két legnagyobb gazdaságának a képviselői

2011. december 2. és 3. napján került sor Venezuela fővárosában, Caracasban az I. CELAC Csúcstalálkozóra, amelyen a latin-amerikai és karibi régió 33 országának elnökei és képviselői részvételével hivatalosan és véglegesen megalakult a szövetség.[6] A csúcson részt vevő meghatalmazottak reményüknek adtak hangot, hogy a CELAC megalakulása elősegíti, hogy a latinamerikai országok kikerüljenek az Egyesült államok és Európa hagyományos gyámsága alól, és továbblépést tesz lehetővé népeik együttműködésének, konfliktusaik megoldásának és gazdasági fejlődésük támogatásának terén.[5][22] A caracasi csúcson fogalmazzák meg azt az igényt, hogy az angolszász észak-amerikai országok, vagyis az Egyesült Államok és Kanada kizárásával létrejött új szervezet vigye tovább a Riói csoport által kezdeményezett alakuló folyamatot. A következő találkozóra 2013-ban Chilében kerül majd sor.[6][23]

2013 - I. EU-CELAC Üzleti Csúcs Chilében

A korábbi Latin-Amerikai és Karibi Csúcson (EU-LAC)[24] a résztvevők megállapodtak, hogy az Európai Unióval folytatott megbeszéléseken a latin-amerikai és karibi térség országait mint közösséget a CELAC képviseli. A IV. EU-LAC[25] csúcstalálkozóra, más néven az I. EU-CELAC Cúcsra,[26] 2013 januárjában Santiago de Chilében kerül sor.[27]

CELAC csúcstalálkozók listája
CsúcsÉvVárosOrszág
I. CELAC csúcs2011Caracas  VEN
EU-CELAC csúcs2013[28]Santiago  CHI

Latin-Amerika és a Karib-térség tíz legnépesebb városa

Ssz.Metropolisz
az agglomerációval
OrszágNépesség
az ENSZ szerint[29]
Népesség
az utolsó hivatalos
népszámlálás szerint
ForrásKép
1Mexikóváros
(Zona Metropolitana)
 MEX20 446 00020 137 152Censo de Población y Vivienda 2010
2São Paulo
(Região Metropolitana de São Paulo)
 BRA19 924 00019 672 582Delimitaciones de zonas metropolitanas de Brasil al 8 de junio de 1973
Censo IBGE 2010
3Buenos Aires
(Gran Buenos Aires)
 ARG13 528 00012 801 364Censo 2010
4Rio de Janeiro
(Região Metropolitana do Rio de Janeiro)
 BRA11 960 00010 977 035Censo IBGE 2010
5Lima
(Lima Metropolitana)
 PER8 950 0008 472 935Censo 2007 Archiválva 2008. október 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
6Bogotá, D.C
(Área metropolitana de Bogotá)
 COL8 743 0007 961 254DANE Censos
7Santiago  CHI6 034 0006 428 590INE censo 2012
8Caracas
(Gran Caracas)
 VEN6 500 0006 410 000
9Belo Horizonte
(Região Metropolitana de Belo Horizonte)
 BRA5 487 0005 031 438Est IGBE 2008
10Guadalajara
(Zona Metropolitana de Guadalajara)
 MEX4 525 0004 434 252Censo de Población y Vivienda 2010

Hivatkozások

Források

  • CARDONA Diego (2005), “¿Tiene futuro la Comunidad Suramericana de Naciones?”, Foreign Affairs en Español, vol. 5, nº 5, ISSN 1665-1707, pp. 84–92. Disponible en [1]
  • JAGUARIBE, Helio (2005), “El proyecto sudamericano”, Foreign Affairs en español, vol. 5, nº 2, ISSN 1665-1707, pp. 80–83
  • LOPRESTI, Roberto P.. Constituciones del Mercosur. Segunda Edición. Buenos Aires: Editorial La Ley (2007). ISBN 978-987-03-1077-8 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Comunidad_de_Estados_Latinoamericanos_y_Caribeños című spanyol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz CELAC témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek