Luca Pacioli

olasz matematikus és szerzetes

Fra Luca Bartolomeo de Pacioli (névváltozat Paciolo) (Sansepolcro, 1445 – Sansepolcro, 1517. június 19.) olasz matematikus és ferences szerzetes. A szülőhelye (Borgo San Sepolcro) után nevezték Luca di Borgo-nak is.

Luca Pacioli
Jacopo De Barbari: Luca Pacioli portréja (mögötte egyesek szerint Albrecht Dürer látható)
Jacopo De Barbari: Luca Pacioli portréja (mögötte egyesek szerint Albrecht Dürer látható)
Született1440-es évek[1]
Sansepolcro[1][2][3]
Elhunyt1517[1]
Sansepolcro[1][3]
ÁllampolgárságaFirenzei Köztársaság[1]
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Luca Pacioli témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Velencében és Rómában tanult, az 1470-es években lépett be a ferences rendbe, 1497-ig utazó matematikatanár volt, majd elfogadtaLudovico Sforza meghívását, hogy Milánóban dolgozzon. Itt együttműködött Leonardo da Vincivel.

Művei

Több matematikai műve jelent meg:

  • Summa de arithmetica, geometria, proportioni et proportionalita (Velence 1494),
  • Geometria (1509), Euklidész latin fordítása
  • Divina proportione vagy későbbi nevén De divina proportione, illetve más nevén Divina ratio (1496–1498-ban Milánóban íródott, 1509-ben Velencében jelent meg)

A Summa de arithmetica… tartalmazza az első leírást a velencei könyvvezetési módszerről, amely később kettős könyvelés néven vált ismertté. Emiatt a „könyvelés atyja”-ként is ismert.[4]

Leonardo da Vinci készítette az ábrákat a Divina proportione-hez, abban az időben, amikor matematika leckéket vett Paciolitól. A mű az aranymetszés szabályait tárgyalja, illetve ennek felhasználását az építészetben. A mű ezen kívül tárgyalja a perspektíva használatát a festészetben.

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Luca Pacioli című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források