Margit-sziget

A budai oldalon a II. és a III., a pesti oldalon a XIII. kerülettel egy vonalban található. A sziget kb. 2800 méter hosszú, legszélesebb pontján (a középrészen) kb. 500 m széles,^[4] területe mintegy 96,5 hektár (600 hold).^[4]A sziget a 19. század vége előtt több kisebb-nagyobb szigetből, homokzátonyból állt.^[4] Ezek közül a kisebbeket vagy elkotorták, vagy feltöltéssel a legnagyobbhoz kapcsolták. A mai déli csúcs különálló sziget (bozóttal benőtt homokzátony) volt, melyet három néven is ismertek: Budai-, Kis- vagy Festő-sziget néven, mely utóbbi nevet a rajta festegető művészekről kapta.^[4] Az északi csúcsnál lévő kis szigetet Fürdő-szigetnek nevezték, nevét onnan kapta, hogy ötven-hatvan hőforrás volt megtalálható rajta. Ezt a kis szigetet 1873-ban kotorták el.^[4]

Ma formájához képest a sziget nemcsak észak-dél, de kelet-nyugati irányban is sokkal keskenyebb volt, nyugati irányban eredetileg alig terjedt túl a mai autóúton.^[4]. A 19. század végén kezdték meg a sziget fokozatos kiépítését, nagyobbítását, amelyet a fő sziget és a Festő-sziget közötti Duna-ág elzárásával kezdtek, a két osztóművel folytattak, mielőtt 1900-ban a Margit hídról a szigetre vezető leágazás elkészült. Az 1920-as években pedig befejezték a nyugati oldal feltöltését és kiépültek az árvízvédelmi partfalak.^[4] Az Árpád híd építésekor hosszabbították meg az északi szigetcsúcsot.^[4]

A Margit-szigetnek számos neve volt, mielőtt mai elnevezése meghonosodott volna. A 13. században Nyulak szigete, Urak szigete, Nyúl-sziget, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismert,^[5] de a 17. században már majdnem a mai nevén, Szent Margit szigete alakban találkozunk vele.^[5] Ezt az elnevezést Árpád-házi Szent Margitról, IV. Béla király lányáról kapta, aki a királynak a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend apácakolostorában élt itt a 13. században.^[5] Nevezték még Szent András szigetének is, majd pedig az ott volt vallási helyek után Boldogságos Szűz Mária vagy röviden Boldogasszony szigetének. A törökök, valószínűleg az ott élt és a magyarok által sűrűn emlegetett, de onnan elmenekült apácák után Lány-sziget, Kyszadaszi néven emlegették, ha szó esett róla. A Nyulak szigetének latin elnevezése Insula leporum volt. A legenda szó szerint azt írja, hogy a Boldogasszony szigete „annak elötte mondatik vala Nyulak szigetének”. Az Insula leporum valóban fordítható így is a latin lepus (’nyúl’) szó alapján, de a szerkezet származhat a lepor (’ékesség, dísz’) szóból is, ez esetben jelentése: Ékességek szigete. Trogmayer Ottó régész szerint a Nyulak szigete elírás is lehet, hiszen a latin név egy betű kihagyásával (hibás másolásával) keletkezhetett a leprások szigete latinul: Insula leprorum szóból is. Az itt épült ispotályok és a terület várostól elszigetelt volta valószínűsíti a régész feltevését.^[6]Az 1790-es évektől Palatinus-, vagy magyarosan Nádor-szigetnek hívták, mivel ekkor az ország nádora volt a tulajdonosa.^[5]

Írásmódja

Közigazgatási értelemben (mint városrészt) egybeírják, természetföldrajzi értelemben (mint szigetet) pedig kötőjellel. Ha nem lehet eldönteni, hogy melyik értelmezésről van szó, hagyományosan az egyszerűbb megoldást, az egybeírást javasolják.^[7] Ez az oka annak, hogy általában egybeírva olvashatjuk a sziget nevét, hasonlóan a Gellért-hegy nevéhez, amit szintén gyakrabban írnak egybe.

Bővebben: A Margit-sziget története

Ókor

A korábban általános vélemény szerint a Margit-szigeten is lenniük kellett római építményeknek, hiszen valószínűtlennek tűnt, hogy a rómaiak ne foglalták volna el a szigetet.^[5] A 19. században több kutató úgy vélte, hogy a sziget északnyugati és keleti partjánál valamint a Fürdő-szigeten látott vastag falmaradványok római eredetűek.^[5] A 20. században végrehajtott ásatások azonban nem igazolták ezt a feltevést, mivel a szigeten nagyon kevés római kori követ találtak, és valószínűleg azok is máshonnan kerültek ide.^[8] Ugyanakkor lehetséges, hogy a sziget csúcsainál lehettek az átkelést segítő római kori hídfőépítmények, még ha a nyomaik el is tűntek.^[8]

Középkor és újkor

A Margit-sziget a 19. századig három szigetrészből állt. A Margit-szigeten volt a Domonkos-rendi apácák kolostora, Északi végén az esztergomi érsek vára, középen a premontreiek és a ferences rendi minoriták temploma és kolostora, déli végén pedig a Szent János-lovagrend vára és ispotálya állt. 1790-ben a bécsi udvar a főherceg kezdeményezésére, birtokcsere révén Sándor Lipót főhercegnek, Magyarország nádorának adta a szigetet, aki a schönbrunni park mintájára kertészeti rendezését szorgalmazta.

A Magyar Hirmondóban 1792 őszén ez a kis hír látott napvilágot:

„Nádor-Ispány ő Fő Hertzegsége rajta van tellyes igyekezettel, hogy az ugy nevezett Sz. Margit vagy más névvel Nyul-Szigetéből eggy kies mulató hellyet formálhasson. Derekassan készülnek ugyanis benne az ő Fő Hertzegsége költségén a szép épületek és kertek; mellyek által visszanyeri ezen hely néminemüképpen elöbbeni fényességét.”

Sándor Lipót halála (1795) után öccse, József nádor Tost Károly királyi főkertésszel folytatta a munkát. József nádor, felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő számára a szigeten rendezett be nyaralót. 1814-ben a Napóleon császár elleni szövetség vezetői, I. Sándor cár (a nádor sógora), III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Ferenc osztrák császár és magyar király itt találkoztak.

Az 1838-as jeges árvíz szintje mintegy 2,5 méterrel ellepte a szigetet a fiatal és középkorú telepítésekben rendkívül nagy károkat okozott, ennek látványos bizonyítéka egy ma is élő narancseperfa, ami fiatalon megdőlt és úgy fejlődött idős fává.Széchenyi kezdeményezésére evezős és úszóversenyeket rendeznek a sziget mellett, az 1840-es években.Az 1850-es években a Margit-sziget, Széchenyi István bizalmi emberének és belső munkatársának, Szekrényessy Józsefnek (1811–1877), /a főváros első közjegyzőjének/ kizárólagos bérleményében állt. Szekrényessy, itt a pest-budaiak számára – főként a császárfürdői bálokhoz kapcsolódóan – szigeti vigalmakat rendezett térzenével, tűzijátékkal, hangversenyekkel, lampionos nyári mulatságokkal egybekötve, hova saját építésű gőzhajójával szállíttatta a mulatni vágyó publikumot.^[9]

A szigetek egyesítése

1866 végén Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a hazai artézi vizek és gyógyforrások kiváló kutatója a nyugati partnál artézi kút fúrásába kezdett. 1867 májusában csaknem 1200 méter mélységből 43 fokos gyógyvíz tört fel. Erre a kútra alapozva született meg a hely fürdőszigetté fejlesztésének terve. József főherceg Ybl Miklóssal az egész szigetre kiterjedő tervet készíttetett, ebből 1873-ra elkészült a gyógyfürdő, két vendéglő, több villa, a Kisszálló, a gépház és a neoreneszánsz Nagyszálló. Ekkor alakították ki mesterségesen elhelyezett sziklák segítségével a vízesést is.

Egyesítette a három különálló szigetet: a Festő-szigetet, a Fürdő-szigetet, valamint a Nyulak szigetét, hogy európai hírű fürdőhelyet alakítson ki. Az árvizek rendszeresen elöntötték a területet. 1876-ban például a Vasárnapi Ujság így írt: „A szép szigeten alig van itt-ott egy kis pázsit, fehér homok borítja a talajt, néhol két lábnyi magasságban. (…) Hanem az iszap eltávolítása nagy dolgot ad. Nem is hordják el, hanem a fáktól tisztes helyeket fölszántják, hogy a homok alá kerüljön s a termőföld felszínre jusson, aztán fűmaggal vetik be. Ahol mélyebb a homok, hogysem eke bejárná, ott árkot ásnak, s a kiemelt föld helyébe a homokot teszik.”^[10]

20. század

1869-től gőzhajó járt a szigetre. Rajta kivül 1900-ig csak csónakkal volt megközelíthető, ekkor épült meg a déli végén Margit híd szárnyhídja. A sziget második híd-kapcsolata az északi csücskén 1950-ben átadott Árpád híd lehajtójának megépülésével jött létre.

A Margitsziget az 1908. évi XLVIII. törvénycikk szerint a Közmunkatanács kezelésében lévő fővárosi pénzalap tulajdonába került, kivéve a sziget közepén fekvő mintegy 13 hektárt, amely országos növénykert létesítésére kincstári tulajdonba került. A törvény egyúttal végleg közkertté nyilvánította a szigetet.^[11]

A szigetre csak belépődíj megfizetése mellett lehetett bemenni, egészen 1919-ig (más források szerint: 1909-ig) amikor a Magyar Tanácsköztársaság eltörölte a belépési díjat, ezáltal a társadalom szélesebb rétegei is hozzáférhettek a sziget nyújtotta lehetőségekhez.

Az 1875-1879 között a sziget csúcsain épült árvízvédelmi osztóművek között 1913-1925 között mindkét oldalon kiépítették a sziget végleges méretéhez illeszkedő rézsűs partfalakat. A további árvízi pusztításokat megelőzendő a sziget eredetileg 102,5 méteres tengerszint feletti magasságát feltöltéssel 104,85 méterre emelték.^[12][13][14]

Az 1860-es években megindult lóvasút 1928-ig közlekedett. A forgalmát átvevő 26-os autóbuszjárat kisebb megszakításokkal 1932 óta szeli át a mai Schulek Frigyes sétányon át, észak-déli irányban a szigetet.^[15]

21. század

2015-ben megújult a Japánkert. A sziget mai arculatát a 2014-2017 között elvégzett utolsó komolyabb felújítás során nyerte el, amelynek szükségességét a több évtizedes amortizáció ártalmai mellett legfőképp a 2017-es úszó-világbajnokság megrendezése indokolta.^[16]

Arany János 1877-82 között minden nyarát a Margit-szigeten töltötte, egész életpályáját tekinti át, az ide kötődő, a Tölgyek alatt című versében. Kortársai, akik szintén a sziget szerelmesei: Jókai Mór, Prielle Kornélia, Lotz Károly, Kamermayer Károly, Korányi Sándor, Szarvas Gábor, Jászai Mari, Wekerle Sándor, akiket követ egy későbbi nemzedék: Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Nagy Lajos, Krúdy Gyula és Szerb Antal, aki Budapesti útikalauz marslakók számára című művében így írt a szigetről, bevezetve Arany Jánosról írandó szakaszát: „Margitsziget. A keskeny parkban, hol jobbra is, balra is láthatja felcsillanni olykor a Dunát, a mulandóság folyamát, a szinte már túlságosan szép virágágyak között, az alsó és a felső vendéglők között, itt szoktunk gyermekek lenni és itt szoktunk megöregedni. Itt öregedett meg a pestiek legnagyobb költője, Arany János is.”

A Margit-sziget első kertészeti emléke a Domonkos-rendi apácák kolostorkertje, ahol fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek. Az első parkosítást Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót magyar nádor kezdte el, akinek az országgyűlés 1790-ben odaadományozta a szigetet. A nádor schönbrunni mintára kezdte kiépíteni a tulajdonát. 1795-től már József nádor birtokolta a szigetet, aki külföldi példák hatására a sziget parkosításának folytatását főkertészére, Tost Károlyra bízta.^[17][18]

A nádor mintegy 300 fafaj meghonosítását kezdeményezte a Margit-szigeten, és alcsúti kastélyának parkjában egyaránt, így például ők telepítették először az azóta általánosan elterjedt díszfát, a platánt. 2011-ben a sziget legidősebb fájának egy akkor 210 éves narancseperfát tartottak.^[19]

A természetes növényzetből mára nem sok maradt, ide tartoznak az Arany János által is megénekelt tölgyek, melyek közel 150 évesek, tehát a költő életében még fiatal kis fák lehettek. Főként a parti részeken gyakoriak a nyárfák (a partot többnyire jegenyenyár szegélyezi), a füzek, a kőrisek és a szilek. A sétányok mentén látható a nyugati ostorfa. A parkos részeken sok az (igen idős) platán, a vadgesztenye (bokrétafa), illetve a hársak. Gyakoriak a tűlevelűek (tiszafa, lucfenyő, feketefenyő, erdeifenyő), a már említett tölgyek (kocsányos-, kocsánytalan- és csertölgy), a juharok (mezei-, és korai juhar) és a gyertyán. Ezen kívül előfordulnak nyírek, különböző berkenyefajok, az akác, a szelídgesztenye, az ostorménfa és a fekete dió, a cserjék közül pedig főként a fagyal, a som, a galagonya, illetve a közönséges kecskerágó.

Ritkaságok is fellelhetőek, mint például az elegáns páfrányfenyő, a szintén Távol-Keletről származó kínai mamutfenyő, az amerikai mocsárciprus és a narancseperfa. Az angolkertben mintegy 8500 faegyed él, a cserjék száma pedig ennek többszöröse, ami nemcsak a főváros egyik nagy közparkjává, hanem Európa egyik legszebb dendrológiai parkjává is teszi a Margitszigetet.

A változatos növényzet sokféle állatot vonz. A lepkék közül gyakran feltűnik a káposztalepke. A sok idős fa vonzza a harkályfélékhez tartozó közép- és nagy fakopáncsot, illetve a cinegeféléket (széncinege), de gyakoriak más énekesmadarak is, mint például az erdei pinty. A barátposzáta, a fülemüle és a vörösbegy kedvelik a sűrű aljnövényzetű részeket. A fülemülék dala késő tavaszi, kora nyári jellegzetessége a szigetnek. A bokrokból gyakran szól a fekete rigó is. Főleg a nyíltabb részeken dominálnak a varjúféléket képviselő dolmányos és vetési varjú, valamint a szarka. A ragadozó madarak közül előfordulhat a karvaly, a macskabagoly, de fészkelt már itt kabasólyom is. Télen sok madarat vonzanak a etetők (például csuszka), de bejárnak ide táplálkozni a danka- és az ezüstsirályok is. Főként inváziós időszakban csapatokban jelenhet meg a csonttollú és az igen apró királykák (a sárgafejű és a tüzesfejű királyka) is szemünk elé kerülhetnek. Az emlősök közül legismertebb a főként szürkületkor járó keleti sün és a fák között ugráló mókusok.

• A Göncz Árpád városközpont és a Nyugati pályaudvar között, a szigeten át közlekedik a 26-os busz, amely érinti a Margit híd, budai hídfő hévmegállóhelyet is. (A látogatottsághoz igazodva a téli hónapokban jellemzően ritkábban, nyáron sűrűbben követik egymást a viszonylatra kiadott buszok. A nyári hónapokban mindennap, az egyéb időszakokban hétvégén a szóló helyett csuklós járművekkel közlekedik.) 2013. augusztus 17-től a 226-os busz összeköti az Óbudai-szigettel is.
• A 4-es és a 6-os villamosok Margit hídon lévő Margitsziget / Margit híd megállójától, dél felől a szárnyhídon át gyalog lehet megközelíteni a szigetet.
• Az Árpád hídon áthaladó 34-es és 106-os buszjárat megáll a sziget északi bejárójánál.
• A szigeten saját sétajárat is üzemel „Margitszigeti Sétajárat” avagy „Kisvonat” névvel, mely három kétpótkocsis turistaszállító járműszerelvényből áll. A vontatójármű egy átépített UAZ–451-es típusú kisteherautó (más források a forgalmi rendszáma alapján YAX-980-nak nevezik^[20]), amelyen két üléssor van, a két tandempótkocsin öt-öt üléssor található. A sétajárat a Centenáriumi emlékmű és a Zenélő kút között közlekedik a nyári időszakban.^[21]

Korábban a 134-es busz végállomása is a szigeten volt, illetve a szigeten áthaladt a Nyugati tértől közlekedő 234-es, mely hétvégente a nyári időszakban kapcsolatot biztosított a III. kerület és a Margitsziget, valamint a belváros között.

• Monspart Sarolta Futókör: a sziget parti sétányain kiépített 5,35 km hosszú, rekortán borítású futókör, amely népszerű mind minősége, mind kedvező fekvése miatt. A futás útvonala magába foglalja a Palatinus Strandfürdőt, a Hajós Alfréd Sportuszodát, elhalad a Margitszigeti Atlétikai Centrum mellett, majd a Margit híd alatt elfutva átér a sziget pesti oldalára. Ezen az oldalon is ismert látnivalók mellett fut, mint a Kis Állatkert vagy a Grand Hotel. 2021-ben nevezték el Monspart Sarolta világbajnok tájfutóról.^[22]

Bővebben: A Margit-sziget épületeinek listája

• Domonkos rendi kolostorromok, Szent Margit sírja. Minden év január 18-hoz közel eső vasárnapon szabadtéri ünnepi szentmise helyszíne
• Premontrei konvent
• Ferences rendi kolostorromok
• Iharos Sándor Margitszigeti Atlétikai Centrum
• Palatinus Strandfürdő (nevét a nádor latin elnevezéséből kapta, a sziget egykori nevére emlékezve). 1919-ben nyílt meg, 1937-ben megnagyobbították. Tervezője id. Janáky István volt. A Palatinus nagymedencéje a második világháború előtt a legnagyobb európai medence volt.
• Nemzeti Sportuszoda. Hajós Alfréd tervei alapján épült, 1930-ban nyílt meg. 1937-ben készült el a nyitott vízipóló-medencéje.
• Víztorony. 1911-ben épült az akkor forradalminak számító vasbeton-technológiával, Zielinski Szilárd tervei szerint.
• Japánkert. 2014. szeptember 17-én adták át a felújított kertet.^[23][24]
• Thermal Hotel Margitsziget [3]^{[halott link]}
• Grand Hotel Margitsziget [4]^[25]
• Szabadtéri színpad. 1938–39-ben épült.
• Zenélő kút (Bodor Péter székely mechanikus, ezermester, marosvásárhelyi alkotásának másolata)
• Zenélő szökőkút

• 
  A futókör részlete
• 
  A sportuszoda a levegőből
• 
  Japánkert
• 
  A Margit-sziget madártávlatból

• ↑ Gál: Gál Éva. Margitsziget. Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal (2000). ISBN 963 9170 12 7 
• ↑ Gombos: Gombos Zoltán. Régi kertek Pesten és Budán. Budapest: Natura (1974). ISBN 963 233 004 8 

• Világvárosi strandfürdő a Margit-szigeten. In: Városok Lapja, 1937. június 1.
• Mohácsi Gergely: A budapesti strandfürdők alapításának rövid története. In: Századok, 2002
• Bercsek Péter: Mesélnek a margitszigeti fák (Szerzői kiadás, 2012) ISBN 978-963-08-5199-2
• Bercsek Péter: Műalkotások a Margitszigeten (Szerzői kiadás, 2013) ISBN 978-963-08-6130-4
• Margit-sziget: Park, arborétum, kultúrtáj?

• Arany János: A tölgyek alatt
• Szerb Antal a Margit-szigetről
• Magyar kertek
• Margitsziget-oldal a MEK-en Arany János híres Kapcsos könyvéhez
• Térkép 1870 és Arany János vázlata
• A Margit-sziget a Google térképén
• A Margit-sziget a Startlapon
• Turisztikai információ
• Képek
• A Domonkos-kolostor a Kolostorút honlapján
• 3D-s virtuális panoráma a Margit-szigetről
• Különleges négyzetkilométer
• A Margit-sziget a Dunai szigetek blogon
• Cikk a Margit-szigetről Archiválva 2016. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Szőlőskertek a Margit-szigeten
• Futópálya-látványtervek
• Margit-sziget Budapest ostromában 1944-45 Archiválva 2014. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Végképp lakatlanná válik a Margit-sziget
• Ilyen klassz dizájnt kapott a Margit-sziget
• A Margit-sziget fejlesztési terve: tárolt változat, letölthető változat
• Megújult a margitszigeti japánkert^{[halott link]}
• Margit-sziget a Kertészeti lexikon oldalán