Ninghszia-Huj Autonóm Terület

A huj (hui) kínaiak autonóm területét keleten Senhszi (Shaanxi), északon és nyugaton Belső-Mongólia, délen pedig Kanszu (Gansu) tartomány határolja.Területén nyugatról északra átfolyik a Sárga-folyó. Egy másik fontos folyója a Csingsuj Ho (Qingshui He), amely délről érkezik a területre és a Sárga-folyóba torkollik.

Ninghszia (Ningxia) a nagy kínai löszplató hegyekkel körülvett északi részén fekszik. A terület egészében észak felé lejt, a Sárga-folyó is erre folyik. Északnyugaton a Holan (Helan) hegység (régebbi nevén Ala-san) zárja le, északkeleti határán kezdődik a Tengri-sivatag, az Ordosz fennsíkon. Legmagasabb pontja 3556 méterrel van a tengerszint felett.^[2]

Teljes területének 38%-a dombvidék, 27%-a folyóvölgy, 17%-a sík vidék, 16%-a hegyvidék és 2%-a sivatag. Legértékesebb mezőgazdasági területe a Sárga-folyó völgye, aminek a termékenységét azonban a túlságosan intenzív művelés erősen veszélyezteti.

Ninghszia (Ningxia) éghajlata mérsékelt kontinentális, délről (évi 670 milliméter) észak felé (200 milliméter alatt) csökkenő csapadékmennyiséggel.

A terület északi része már közép-ázsiai sztyeppi és sivatagi zónához csatlakozik. A főváros évi 200 milliméteres csapadéka jórészt nyáron esik. A januári átlagos hőmérséklet -9 °C, a júliusi átlag 26 °C körül van, míg a nyári maximumok meghaladhatják a 40 °C-ot.

Bár a Ninghszia (Ningxia) nevet nyugodt nyárnak is lehet fordítani, a térséget gyakori viharos szelek jellemzik.

A terület történelmére két földrajzi tény gyakorolt nagy hatást: Ninghszia (Ningxia) a selyemút mentén, valamint a kínai folyóvölgyek civilizációinak és a közép-ázsiai nomád népek által uralt füves pusztáknak a határvidékén terül el.

Ninghszia (Ningxia) területe már az i. e. 3. században, a Csin-dinasztia (Qin-dinasztia) idején a kínai császárság része lett. A Han-dinasztia majd a Tang-dinasztia idején több város jött létre a térségben. A 11. századra a tibetiekkel rokon tangut törzs itt alapította meg a Nyugati Hszia (Xia) államot (1038–1227) (Hszi Hszia-dinasztia (Xi Xia-dinasztia)), amely a szomszédos Szung-dinasztiával együtt létezett. Az autonóm terület mai neve is a Nyugati Hszia (Xia) nevére utal.

Dzsingisz kán hajtotta a mongolok uralma alá a 13. század elején.

Ninghszia (Ningxia) területe a 20. század 30-as évei második felében, a hosszú menetelés után, a Mao Ce-tung vezette kommunista erők bázisához tartozott. A második kínai–japán háború előestéjén Mao és Csang Kaj-sek ideiglenes békét kötöttek a japánok elleni együttműködés céljával. A kommunista erők ekkor önálló közigazgatást alakítottak ki az úgynevezett Sen-Kan-Ning területen, Senhszi (Shaanxi), Kanszu (Gansu) és Ninghszia (Ningxia) tartományok határvidékein, Jenan (Yan'an) központtal.^[3]

Kínai viszonylatban a terület ritkán lakott, ezért a betelepülést nem korlátozták. Ennek nyomán a lakosság 1900 és 2000 között egyötödével gyarapodott. Bár az autonóm területet a huj (hui)-kínaiak számára hozták létre, ők már kisebbségbe kerültek a lakosságon belül a han-kínaiakhoz képest. A huj (hui) nemzetiség tagjai kínaiul beszélnek, de etnikumuk kialakulásában minden bizonnyal közép-ázsiai népcsoportok is szerepet kaptak. Kereskedőként Kína más tartományaiban is megjelentek. Külön nemzetiségként kezelésüket elsősorban a muszlim vallásukkal kapcsolatos szokásaik indokolják.^[4]

Az iszlám mellett a taoizmusnak és a buddhizmusnak nagy hagyományai vannak a térségben.

A 19. század végén még a hui-kínaiak egész Kanszu (Gansu) lakosságának – ahová Ninghszia (Ningxia) is tartozott akkoriban – is a 90%-át tették ki. (8,35 millió fő az összesen 9,3 millió lakosból).^[5]

A 2000-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 32%-a már városokban élt. A főváros mellett fontos település még északon Sicujsan (Shizuishan) és Wuzhong, valamint délen Guyuan városa.

Az autonóm terület öt prefektúrából áll:

• Jincsuan (Yinchuan) (银川市), 9.555 km², 1,38 millió lakos, főváros;
• Sicujsan (Shizuishan) (石嘴山市), 5.213 km², 730 ezer lakos;
• Vucsung (Wuzhong) (吴忠市), 20.395 km², 1,1 millió lakos;
• Kujüan (Guyuan) (固原市), 14.413 km², 1,51 millió lakos;
• Csungvej (Zhongwei) (中卫市), 16.824 km², 1,02 millió lakos.

• 
  Jincsuan (Yinchuan) 银川
• 
  Kujüan (Guyuan) 固原
• 
  Sicujsan (Shizuishan) 石嘴山
• 
  Vucsung (Wuzhong) 吴忠
• 
  Csungvej (Zhongwei) 中卫

A fővárostól, Jincsüan (Yinchuan)tól 25 kilométerre nyugatra található a Nyugati Hszia tangut dinasztia temetkezési helye, ahová kilenc uralkodót temettek el. A kísérősírokkal együtt mintegy 70 sír van itt egy 36 négyzetkilométernyi (észak-déli irányban kilenc, kelet-nyugati irányban négy kilométer kiterjedésű) területen. A nyolc azonosítható uralkodói sírkert mindegyikének a területe meghaladja a százezer négyzetmétert. A sírokat mind kirabolták a történelmi időkben, az eredeti felszíni építmények nem maradtak fenn, de a döngölt löszfalak, a jellegzetes, csúcsos, 17-20 méter magas sírhalmok így is lenyűgözőek. A 8. számú sír feltárása során kitűnt, hogy abba egy 49 méteres folyosót építettek, amelynek a vége 25 méterrel van az eredeti térszín alatt.^[6])

A fővárostól 73 kilométerre délnyugatra található a Csintunghszia (Qingtongxia) szoros, a Sárga-folyó felső szakaszának vége. A felette lévő 918 kilométeres szakaszon a folyamnak 1600 méteres az esése. A szorosban a 60-as években vízerőmű épült. A víztározó nyugati partfalán áll háromszög alakban a Száznyolc pagoda (Paj Pa Ta). A buddhizmus szent számának megfelelő számban épült paloták a 13. században már álltak, építésük pontos ideje nem ismert.

• Polonyi Péter. Kína (nagyútikönyv). Panoráma. ISBN 9632432568 
• Kínai tartományok hivatalos információs lapja (angolul). [2011. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
• Braun, Otto. Menetelés Kínában (1932-1939). Kossuth. ISBN 963 09 04 01 2