Nyugat-Szahara

Nyugat-Afrika északnyugati részén helyezkedik el. Nyugatról az Atlanti-óceán határolja, északról Marokkó, keletről Algéria, délről Mauritánia.

Az Atlanti-óceánt kísérő keskeny, tengerparti síkság kelet felé 500 m magasságig emelkedő homokos, sziklás vidékbe megy át. Legmagasabb pontja északkeleten van: 823 m. Az ország nagy része homok- és kősivatag.

Állandó vízfolyással nem rendelkezik, de tavasszal időnként előfordulnak eső utáni áradások. A tengerpart mentén a hideg tengeráramlat ködöt tud létrehozni.

Forró, sivatagi éghajlata van.Az ország belsejében nyáron gyakori a 43–45 °C forróság. Télen a legmagasabb hőmérséklet 25-30 °C között mozog. Az ország északkeleti részén, a sivatagban éjszaka a hőmérséklet 0 °C alá is csökkenhet. Az éves csapadékmennyiség nem éri el az 50 mm-t.

A politikai viszonyok következtében Nyugat-Szaharában a marokkói természetvédelmi törvényeket alkalmazzák. A mauritániai határ mentén, az ottani Banc d'Arguin Nemzeti Parkhoz csatlakozó területen jelölték ki Nyugat-Szahara egyetlen nemzeti parkját: a Dakhla Nemzeti Parkot.^[7]

Az egykori spanyol gyarmat (Rió de Oro és Saguiet el-Hamra) 1976 elején vált függetlenné, de nem sokkal ezután Marokkó és Mauritánia háborút indítottak ellene, és területének mintegy 2/3-át megszállták. 1979-ben Mauritánia vereséget szenvedett az őslakosoktól, majd a békekötés után kivonult Nyugat-Szaharából. Ezután Marokkó az ország teljes területét elfoglalta, emiatt nem lehetett tagja a formálódó Afrikai Uniónak.

A Polisario Front gerillaharcainak köszönhetően Marokkó uralma Nyugat-Szahara felett meggyengült, de még nem ért véget, a terület végső státuszáról (a teljes függetlenségről vagy a Marokkóhoz tartozásról) egy hosszú évek óta halogatott népszavazás tudna dönteni. A felek nem tudnak megegyezni a szavazáson részvételre jogosultakról. A népszavazás megszervezésében kulcsszerepe van az ENSZ Nyugat-Szaharai különleges kontingensének, a MINURSO-nak (melynek magyar vezetője is volt Száraz György vezérőrnagy személyében).

A fegyveres konfliktus 1991 óta szünetel, az ország két részre – a Marokkó által ellenőrzött nyugati részre és a Felszabadított Zónára – van osztva, a megszállók által létrehozott falrendszer (Berm) mentén. A nyugat-szaharai lakosság jelentős része az algériai Tindouf környékén található menekülttáborokban él.

Bár a kérdésben már az Európai Unió is állást foglalt, amely szerint Nyugat-Szahara nem marokkói terület, ez nem változtatott a fennálló helyzeten.

Bevételének fő forrását a foszfátbányászat, a halászat és a nomád pásztorkodás jelenti. A száraz éghajlat a mezőgazdasági tevékenységeket korlátozza, így élelmiszerekből, mezőgazdasági termékekből behozatalra szorul. A kereskedelem és az ipari tevékenység a kormányzat ellenőrzése és irányítása alatt áll, viszont az életszínvonal jóval elmarad a marokkóitól.

Etnikai megoszlás

50% fekete-afrikai, 45% berber, 5% arab. A marokkói megszállási zónában a lakosság zömét marokkói telepesek teszik ki.

Nyelv

Az országban a berber-arab nyelvet beszélik.

Vallás

Nyugat-Szahara lakossága szunnita iszlám vallást követ, amelyre hatással vannak ősi berber és afrikai hagyományok is az iszlám előtti időkből.

Az ország fő népességét a szahravik alkotják, akik egy arab nyelvű, berber-arab keveredésből létrejött nomád népcsoport. A mauritániai mórok is ugyanazt a nyelvváltozatot beszélik, mint a szahravik, azonban fizikai megjelenésük és kulturális hátterük különböző. Történelmi fejlődésükben is eltérnek, ugyanis a szahvarik másfajta törzsi elrendezősében éltek a mauritániaiaktól, amelyet a gyarmati uralom (előbbit a spanyol, utóbbit a francia) is formált.

A nyugat-szaharai konfliktus és a lakosság jelentős részének Algériába történő menekülése hatalmas törést eredményezett az addigi társadalmi rendszerben. Egész törzsek és klánok voltak kénytelenek elhagyni lakóhelyüket és a marokkói telepesek miatt is jelentős változáson esett át a társadalom szerkezete.

A spanyol nyelv jelentősége a mai napig megmaradt a területen. A gyarmati uralom után is számos helyi értelmiségi ment tanulni Spanyolországba, sőt Kubába is diákcsereprogramok keretében. Spanyolországban 1988 óta létezik egy program, amely mintegy 7-10 ezer nyugat-szaharai gyermeket támogat, többek között nyaranta Spanyolországban tartózkodhatnak családoknál. Ez vonatkozik az Algériában menekültként élő gyerekekre is. Ezen programok által a spanyol nyelv használata az új generációknál is fennmarad.

A nők szerepe

A szahravi kultúrában a nőknek mindig is nagy szerepük volt és aránylag több jogot is élveztek, sőt örökölhettek is, így némi függetlenséget nyertek férjüktől és családjuktól. Már a spanyol uralommal szembeni ellenállásokról is jelentős mértékben hozzájárultak a antikolonista, függetlenségi mozgalmakhoz. A szahvari kultúrának figyelemre méltó a költészete, amelynek férfiak mellett női alkotói is vannak. A múltban ez a költészet inkább orális jellegű volt, mostanra már írott formában is jellemző, megjelenése viszont korlátozott erős politikai tartalma miatt.

Gasztronómia

A szomszéd népek kereszteződése okán az arab és berber gyökerű nyugat-szaharai konyhában más egyéb sajátosságok is keverednek, melyek Mauritániából, Marokkóból, Algériából és Spanyolországból származnak.

Mivel a terület élelmiszertermelés tekintetében erősen korlátozott lehetőségekkel bír, s az élelmiszert főleg importálni kell, ezért a gasztronómiai kínálat is szűkös. Fő élelmiszerforrást a halászat és a nomád állattenyésztés jelentenek.

Fő étel a többi Maghreb országban is elterjedt és népszerű kuszkusz, amely gyakran más ételeket is kísér az étkezéseknél. Délen gyakori hozzávalója az ételeknek a földimogyoró.

Hús tekintetében a szahravik főleg kecskét és tevét fogyasztanak. A húsfogyasztás a nomádoknál elsődleges táplálékforrás, mellette az állatok tejének (főleg a kecskéé és a tevéé) és az abból készült tejtermékeknek a fogyasztása is. Jelen van étkezésükben továbbá a bárányhús is. Egyes törzsek termesztenek néhány gabonafélét (búzát és árpát). Tevehúsból készül egy helyi pörköltkülönlegesség a tádzsin. Tejes gabonakása az el-ajh.

A sivatagos országban szétszórtan elhelyezkedő oázisokban termesztenek zöldségeket és gyümölcsöket. A tengerpart mentén a törzsek étkezését meghatározza a hal és a rizs. Errefelé fogyasztják a spanyol eredetű arroz con pescado nevű halételt.

Italok közül a tea a legfontosabb Nyugat-Szaharában, amely elmaradhatatlan a társasági összejövetelek alatt, sőt a barátság és vendégszeretet kinyilvánítására szolgál. Fogyasztása szinte rituális módon történik.

A marokkói telepesek étkezését hazájuk gasztronómiája határozza meg.

• Association de soutien à un référendum libre et régulier au Sahara Occidental (angolul) (franciául)
• Janos, Besenyo. Western Sahara. Publikon Publishers (2009) 
• Nyugat-Szaharai konfliktus (magyarul)
• Saharawi refugees in Algeria (angolul)
• Hungarian logistics specialist working for UN’s Western Sahara mission (angolul)
• The society of the Sahrawians (angolul)
• Western-Sahara under the Spanish empire (angolul)
• A Maghreb palesztinjai (magyarul)
• Experience of the United Nations Peacekeeping Operation in Western Sahara (angolul)
• A nyugat-szaharai spanyol népszámlálás és az ENSZ (magyarul)
• A nyugat-szaharai menekültkérdés és az algériai menekülttáborok (magyarul)
• Honvédségi szemle 2011. március (magyarul)
• Nyugat- Szahara - a helyzet változatlan?
• A nyugat-szaharai őslakosok függetlenségi harca Marokkó és Mauritánia ellen 1976-1979
• Nyugat-Szahara Marokkó és Mauritánia által történt megszállása 1975-be
• A nyugat-szaharai konfliktus, az önállósodási küzdelem kezdete – a Nemzetközi Bíróság döntése és a „zöld menet”
• Besenyő János: Az ENSZ nyugat-szaharai missziójának tapasztalatai
• Nyugat-Szahara: A „zöld menet” és az azt követő események
• Nyugat-Szahara és az ENSZ: a MINURSO létrehozásához vezető út