Saint-Juéry (Lozère)
Saint-Juéry (okcitán nyelven Sant Juèri) község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 2011-ben 65 lakosa volt.
| Saint-Juéry | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Franciaország |
| Régió | Languedoc-Roussillon |
| Megye | Lozère |
| Kerület | Mende |
| Kanton | Fournels |
| Településtársulás | Hautes Terres Településtársulás |
| Polgármester | Lucette Boucharinc (2014-2020) |
| INSEE-kód | 48161 |
| Irányítószám | 48310 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 59 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 39 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 920 m |
| Terület | 1,65 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 49′ 39″, k. h. 3° 05′ 09″, k. h. 3° 05′ 09″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Saint-Juéry témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Saint-Juéry a Bès folyó bal partján fekszik, Lozère és Cantal megyék határán, 920 méteres tengerszint feletti magasságban (a községterület magassága 910–1064 m között változik). Lozère megye legkisebb területű községe. Nyugatról és északról Anterrieux, keletről Fournels, délről Noalhac és Chauchailles községek határolják. A D989-es út köti össze Fournels-lel (4 km) és Chaudes-Aigues-gel.
Története
A falu a történelmi Gévaudan és Auvergne tartományok határán, az egykori Apcheri báróság területén fekszik. A 13. században Mercoeur hercegei kastélyt építettek itt, mely a 16. században a Fontanges-hercegek birtoka lett.[2] A Bès folyónál korábban több malom is működött (Moulin de Combayre, Moulin de Bréchet). Saint-Juéry a francia forradalom idején vált önálló községgé, korábban Fournels-hez tartozott.[3] 1944 júniusában a német megszállók felgyújtották a kastélyt és az 1853-ban épült templomot is. A falu lakossága az elvándorlás miatt két évszázad alatt az 1/4-ére csökkent.
Demográfia
|
|
|
Nevezetességei
- A Saint-Maurice-plébániatemplom berendezéséhez egy értékes 18. századi dalmatika tartozik.[4]
- A Bès 1718-ban épült hídjának lábánál áll a megye egyik legrégebbi kőkeresztje – bazaltból faragták a 12. században. 1793-ban a forradalmárok a folyóba dobták, ahonnan csak 1944-ben került elő.
- A temetői kereszt 14-15. századi eredetű.[5]
- A falu házainak nagy része gránitból épült.
