Scilly-szigetek

A Cornwall-félsziget csúcsától 45 km-rel délnyugatra elhelyezkedő, perm kori gránitból álló szigetcsoport 5 nagyobb, lakott szigetből és mintegy 140 lakatlan sziklaszirtből áll.

Térkép	Név	Lakosság (fő, 2001)	Terület (km²)	Legnagyobb település
	St Mary's	1666	6,29	Hugh Town
	Tresco	180	2,97	New Grimsby
	St. Martin's	142	2,37	Higher Town
	St. Agnes	73	1,48	Saint Agnes
	Bryher	92	1,32	Bryher
	Gugh[3]	3	0,43
	Samson	-(1)	0,38
	Annet	–	0,21
	St. Helen's	–	0,20
	Teän	–	0,16
	Great Ganilly	–	0,13
a többi 45 apró sziget		–	0,50
Összesen		2153	16,03	Hugh Town

⁽¹⁾ 1855 óta lakatlan

1975-ben a szigetcsoport teljes egésze megkapta a kiemelkedő természeti szépségű terület minősítést és máig a legkisebb ilyen jellegű védett terület. Annet és Samson szigetein tömegesen fészkelnek a csérek és több helyütt fókák is élnek. A Brit-szigeteken egyedül Scillyn él a keleti cickány.

A dagály szintje viszonylag magas; a legnagyobb St. Mary's szigetén, ahol eléri a 6 métert. Mivel a szigetek közötti víz sekély, egyes helyeken alacsony apály idején átlábalható. Trescóról például elérhetőek az északi szigetek, Bryher, Samson és St. Martin's. St. Martin's-ról a White Island, Little Ganilly és Great Arthur járható.

A jégkorszaki Ír-tengeri gleccser délen egészen Scillyig ért.^[4][5]

Éghajlat

A Scilly-szigetek éghajlata mérsékelt óceáni. A meleg Észak-atlanti áramlat miatt szinte soha nem esik a hó és nem esik fagypont alá a hőmérséklet; így a kertészek a brit átlagnál már jóval hamarabb tudnak tavaszi virágokat termeszteni. A szigetek egyik legfontosabb mezőgazdasági kiviteli cikke a nárcisz és egyéb vágott virágok. Az óceáni kitettség árnyoldalai az erős téli viharok, amik miatt a különösen kitett északi oldalon csak alacsony növényzet (hangabozótok) képes megmaradni. Ezzel szemben Tresco szélvédett déli felén az apátsági kert már szubtrópusi jellegű.

Az éves átlaghőmérséklet 11,8 °C, ami alig tér el a londoni 11,6 °C-tól. A telek az óceán mérséklő hatásának köszönhetően az egész országban itt a legmelegebbek, viszont a nyarak is hűvösebbek mint Britannia szigetén. A legalacsonyabb hőmérsékletet, -7,2 °C-ot 1987 januárjában mérték (ekkor esett a legtöbb hó is, 23 cm), de a legmelegebb nap is mindössze 27,8 °C-os volt.^[6]

Egy elmélet szerint mintegy 1500-1600 évvel ezelőttig a Scilly-szigetek jóval nagyobbak voltak, esetleg egy, összefüggő földterületet alkottak, amelynek az elmélet támogatói az Ennor (En Noer, nagy sziget) nevet adták. I. sz. 400-500 körül a megemelkedő tengerszint elöntötte a nagy szigetet és létrehozta a mai állapotot. Az elmélet bizonyítékai a következők:

• Egy római kori leírás egyes számban, Scillonia-szigetként (Scillonia insula) hivatkozik rá.
• Nornouron, az egyik apró sziklazátonyon, sérszigeten ősi farm nyomaira bukkantak, de ma a szikla túl kicsi a mezőgazdasági művelésre.^[7] Egy egész kis vaskori közösség nyomait is megtalálták, amely egészen a római hódítás koráig fennmaradt.^[7]
• Egészen alacsony apálynál át lehet gázolni egyes szigetek között.^[8]
• Bizonyos szigetek mellett (pl. Samson) szántóföldeket elválasztó falakat találtak, amelyeket rendszeren elönt a dagály.
• A régi kelta helynevek valamikori partvonalakra és szárazföldekre utalnak.^[9]
• A jégkorszak óta kiemelkedő Skóciával szemben, egész Dél-Anglia kissé süllyed; ennek bizonyítékai a tenger által elöntött folyótorkolatok, a riák a cornwalli tengerpart mentén (pl. a Fal és Tamar-folyók esetében).^[7]

Scilly a kőkorszak óta lakott. Lehetséges, hogy a föníciaiak és görögök által látogatott Ón-szigetek (Kassziteridák) közé Scilly is beletartozott. Bár ónlelőhelyek nincsenek rajta, de pihenőhelynek megfelelt.

A 4. században ide száműzték az eretneknek nyilvánított hispaniai Priscillianus két hívét, Instantiust és Tiberianust.^[10]

A néphagyomány Cornwall és Scilly közé helyezi Lyonesse legendás királyságát, amelynek Trisztán volt az uralkodója és amely a tengerbe süllyedt (újabb utalás a szigetek tengerbe merülésére).

Egy skandináv saga szerint Olaf Tryggvason 986-ban Scillyn találkozott egy keresztény látnokkal (talán a priszcilliánusok utódjával), akinek hatására megkeresztelkedett, a későbbiekben nem fosztogatott keresztény településeket és amikor 995-ben Norvégia királya lett, elkezdte az ország megtérítését.

Cornwall és feltehetően Scilly Æthelstan idején kerültek véglegesen az angol korona fennhatósága alá. A normann hódítás után a Domesday Book tanúsága szerint az exeteri körzethez tartozott (Cornwall, Devon, Dorset, Somerset és Wiltshire mellett).

A 12. században egy kései viking támadás érte a szigeteket; az Orkneyinga saga szerint az orkney-szigeteki Sweyn Asleifsson és társai elfogtak egy szerzetesek tulajdonában lévő bárkát és kifosztották.^[11]

A sziget eleinte egy remeteközösség tulajdonában volt és I. Henrik adományozta a tavistocki apátságnak, amely Trescón kolostort építtetett. A kolostort VIII. Henrik záratta be a reformáció idején.^[12] Ekkor a szigeteken még a kelta cornish nyelv volt a domináns, de akárcsak Cornwallban, használata ezután gyorsan visszaszorult.

Az angol polgárháborúban a Parlament erői foglalták el Scillyt, de helyőrségük fellázadt és a royalisták visszatértek. Az 1650-es évekre Sir John Granville royalista kormányzó kalóztámadásai bázisául használta a szigeteket, ahonnan parlamenti és holland hajókat fosztogatott. Maarten Tromp holland admirális 1651. május 30-án kikötött Scillyn és kárpótlást követelt, amit nem kapott meg, ezért hadat üzent; így kezdődött a világ egyik leghosszabb és legkevésbé véres hadiállapota, a háromszázharmincöt éves háború Hollandia és a Scilly-szigetek között.

1651 júniusában Robert Blake tengernagy visszafoglalta a szigeteket a Parlament számára. Az általa építtetett, ágyúkkal megerősített őrtorony (Cromwell's Castle) ma is áll.

1707. október 22-én ez volt a színhelye a brit haditengerészet történelmének egyik legszörnyűbb balesetének. A Gibraltárból Portsmouthba tartó 21-tagú flottából hat zátonyra futott és négy el is süllyedt. 1 450-en vesztek oda, köztük a flottaparancsnok, Sir Cloudesley Shovell is.

A szigeteket többször végigfosztogatták a berber kalózok, akik az elfogott lakosokat elhurcolták rabszolgának.

Scilly kormányzói

1568-ban Thomas Godolphin kormányzó fia kibérelte a szigeteket a Cornwalli Hercegségtől és utódai (valamint az Osborne-családba tartozó rokonai) a Scilly kormányzója címet viselték. 1834-ben Augustus Smith 20 ezer fontért megvásárolta a bérleti jogot, amit az ő örökösei vittek tovább egészen 1920-ig, amikor a bérlet lejártával a tulajdonjog visszaszállt a hercegségre. Tresco azonban ma is a Dorrien-Smith család bérleménye.

• 1568–1608 Sir Francis Godolphin (1540–1608)
• 1608–1613 Sir William Godolphin (1567–1613)
• 1613–1636 William Godolphin (1611–1636)
• 1636–1643 Sidney Godolphin (1610–1643)
• 1643–1667 Sir Francis Godolphin (1605–1667)
• 1667–1712 Sidney Godolphin (1645–1712)
• 1712–1766 Francis Godolphin (1678–1766)
• 1766–1785 Thomas Osborne (1713–1789)
• 1785–1799 Francis Osborne (1751–1799)
• 1799–1831 George Osborne (1775–1838)
• 1834–1872 Augustus Smith (1804–1872)
• 1872–1918 Thomas Algernon Smith-Dorrien-Smith (1846-1918)
• 1918–1920 Arthur Algernon Dorrien-Smith (1876–1955)

A Scilly-szigeteken 2014-es becslés szerint 2280-an éltek, ebből majdnem a fele, 1068 fő Hugh Town-ban. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a lakosok 97%-a fehérnek és britnek vallotta magát és 93%-uk Angliában (beleértve magát Scillyt) született.^[13] Az Európai Unió 2004-es keleti kibővítése után mintegy 100 kelet-európai költözött a szigetekre.^[14]

1890-ig Scilly Cornwall egyik hundred-je volt, de ekkor önkormányzatot kapott, a mai egységes hatóság megfelelőjét. A helyi hatóság a megyei tanácsok jogaival felruházott Scilly-szigetek Tanácsa (Council of the Isles of Scilly). Ceremoniális szempontból a szigetcsoport ma is Cornwall része;^[15] emellett a Cornwalli Hercegséghez is tartozik, a földbirtokok nagy része a herceg örökös tulajdonában van.^[16] Az egészségügy és a rendőrség is Cornwallhoz tartozik.

A lakosok közel 10%-a (164 fő) áll a 21 fős tanács alkalmazásában. A tanácstagok közül 13-at St Mary's körzetéből, 2-2-t pedig a négy kisebb szigetről választanak. Székhelye Hugh Town.

Különálló közigazgatása miatt a szigetek sokáig sajátos jogállást élvezhettek. 1954-ig a lakosoknak nem kellett jövedelemadót fizetniük és az autók utáni útadót is csak 1971-ben vezették be.^[17]

A szigeteken egy iskola létezik, a Five Islands School, amelynek elemi iskolai fiókjai vannak négy szigeteken, míg a középiskolai oktatás St Mary's-en zajlik. A beutazó diákokat hét közben helyben elszállásolják. 2004-ben a diákok 92,9%-a ért el közepes vagy annál jobb eredményt legalább öt tárgyból az érettségi vizsgán, szemben az országos 53,7%-kal.^[18]

A szigetlakók az idők során számos foglalkozást kipróbáltak fenntartásuk érdekében, mint a hínárgyűjtést, révkalauzkodást, csempészést, halászatot, hajóépítést és újabban a virágtermesztést. A 18. század közepétől a lakosság számára létfontosságúvá vált az Angliával folytatott kereskedelem. A 20. század végére a helyi mezőgazdaságot egyre inkább szorongatta az élelmiszerimport és a farmerek egyre inkább a turisták kiszolgálására váltottak át. A statisztikák szerint a foglalkoztatottaknak mindössze 2%-a dolgozik a mezőgazdaságban,^[19][20][21] míg a turizmusban 63%-uk, és a szigetek jövedelmének 85%-a származik ebből a szektorból. A látogatók többsége St Mary's-en száll meg, bár hotelek (St Agnes kivételével) a többi lakott szigeten is vannak. A nyári főszezont meghosszabbítja, hogy az októberben érkező vándormadarak kedvéért sok madármegfigyelő utazik ide. Scillyn sok ritka észak-amerikai vagy akár szibériai madár megpihen.

Közlekedés

St. Mary's repülőterére a Land's End-i, ahová a Newquay Cornwall-i és az exeteri reptérről érkeznek repülőgépek.^[22] A cornwalli Penzance kikötőjéből kompjárat közlekedik Hugh Townba.^[23]

Sport

A Scilly-szigeteken található a világ legkisebb futballbajnoksága, amelyben két csapat, a Woolpack Wanderers és a Garrison Gunners küzd egymással évadonként 17 meccsen.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Isles of Scilly című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Isles of Scilly Guidebook Friendly Guides (2015)
• Woodley, George. A View of the Present State of the Scilly Islands: exhibiting their vast importance to the British empire, the improvements of which they are susceptible, and a particular account of the means lately adopted for the amelioration of the condition of the inhabitants, by the establishment and extension of their fisheries. London: Rivington (1822. április 25.)