Ullein-Reviczky Antal

Ifjúkora és tanulmányai

Ullein Antal 1894. november 8-án született Sopronban. (A Reviczky nevet – édesanyja tiszteletére – 1934-ben vette fel.) Apai nagyapja és édesapja lakóházak, középületek és iskolák építőmestereként szereztek elismerést.^[1] Antal a bencések Szent Asztrik Katolikus Főgimnáziumában érettségizett, felsőfokú tanulmányait a bécsi Konzuli Akadémián, majd Debrecenben, a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta. Itt avatták doktorrá 1927-ben.^[2] Öt nyelven tanult meg magas szinten beszélni.^[3]

Tudományos munkássága

A nemzetközi jog témájában számos tanulmányt publikált és előadást tartott. Legfontosabb műve A trianoni szerződés területi rendelkezéseinek jogi természetét tárgyalja. 1933-ban magántanár, 1941-ben címzetes rendkívüli egyetemi tanár lett Debrecenben.^[2]

Diplomáciai és politikai karrierje

1919-ben a bécsi magyar követségen kezdett dolgozni. A magyar–osztrák határmegállapító bizottság tagjaként jelentős szerepe volt a soproni népszavazás előkészítésében és lebonyolításában.

1923-ban a párizsi követségre került. 1929-ben áthelyezték Törökországba, ahol 1932-től az isztambuli misszió konzuli osztályát vezette.^[4] (Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Lovice Louisa Grace-szel, Cyril James Cumberbatch angol konzul lányával.) 1935-től 1938-ig zágrábi konzul volt.^[5]

1938-ban – Csáky István hivatalba lépése után – a Külügyminisztérium összevont sajtó- és kulturális osztályának vezetője lett. 1941 áprilisában, Bárdossy László miniszterelnöki kinevezését követően egybeolvasztották a miniszterelnökségi és a külügyi sajtóirányítói posztokat. Ettől kezdve addig példátlan hatalom koncentrálódott Ullein-Reviczky kezében. A legfőbb döntéshozók bizalmasaként szervezte a kormánypropagandát, és – Vásárhelyi Miklós megfogalmazása szerint – „szuperfőszerkesztőként” őrködött a lapok tartalma felett.

A németek melletti egyoldalú elkötelezettséget kezdettől fogva ellenezte.^[6] 1941-ben nem volt hajlandó betiltani az angolszász orientációjú Magyar Nemzetet. Amikor a magyar diplomáciát miniszterelnökként is irányító Bárdossy lemondott, Ullein-Reviczky esetleges külügyminiszteri kinevezésének hírére Ernst von Weizsäcker német külügyi államtitkár határozott ellenérzését fejezte ki Sztójay Döme berlini követnek.^[7] Hitler állítólag Horthy Miklós 1943. áprilisi németországi látogatásakor a magyar kormány „rossz szellemének” nevezte.^[6]

1943 szeptemberében stockholmi követté nevezték ki. Részt vett a különbéke-tárgyalások előkészítésében. Magyarország német megszállása után a svéd távirati irodának adott nyilatkozatában törvénytelennek minősítette az újonnan megalakult Sztójay-kormányt, és kijelentette, ő továbbra is „a független Magyarország utolsó legális kormányát” képviseli. 1944. március 25-én követi megbízatása alól felmentették, és állampolgárságától megfosztották.^[8]

Emigrációban

Stockholmból előbb Isztambulba, anyósához költözött családjával. Innen Genfbe, majd – a francia kormány meghívására – Párizsba, végül Londonba vezetett az útja.^[3] 1950 júniusától a Magyar Nemzeti Bizottmány londoni képviselője volt, később a Menekült Egyetemi Oktatók Szövetségének elnökévé választották.

Londonban hunyt el 1955. június 13-án.^[9]

Szülővárosában emléktáblát avattak tiszteletére 2001 decemberében.^[1] Nevét viseli egy leánya által létrehozott alapítvány.

Idegen nyelven

• La nature juridique des clauses territoriales du Traité de Trianon (A. Pedone, Paris, 1929, 1936)
• Guerre allemande, paix russe. Le drame hongrois (Editions de la Baconnière, Neuchâtel, 1947)

Magyarul

• A trianoni szerződés területi rendelkezéseinek jogi természete (Pécsi M. Kir. Erzsébet-Tudományegyetem Kisebbségi Intézete, Pécs, 1943)
• Német háború –orosz béke. Magyarország drámája; szerk. Antal László, jegyz. Romsics Ignác, ford. Szabolcs Katalin, levéltári dokumentumgyűjt. Gulyás Zsuzsa; Európa–História, Bp., 1993 (Extra Hungariam)
• Német háború – orosz béke. Magyarország drámája (Európa, Budapest, 1993)

• Pritz Pál: A külügyi szolgálat története (1936–1941). In uő: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1995. 79–103. o.
• Ullein-Reviczky Antal emléktábla avatás^{[halott link]}
• Ullein-Reviczky Antal pályafutása. In Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Magyarország drámája. Európa, Budapest, 1993. 304–306. o.
• Varga Mária: „Apám álmát folytatom”. Kensingtonból Kelecsényre költözik Ullein-Reviczky Lovice Mária. Archiválva 2009. november 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Nemzet, 2001. augusztus 11.
• Vásárhelyi Miklós: Sajtócenzúra (1939–1944)
• A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933–1944. Összeáll.: Ránki György – Pamlényi Ervin – Tilkovszky Loránt – Juhász Gyula. Kossuth, Budapest, 1968