Vad vízibivaly

emlősfaj vagy emlősalfaj

A vad vízibivaly (Bubalus arnee) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.[1][2]

Vad vízibivaly
Bika a Kaziranga Nemzeti Parkban
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály:Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály:Emlősök (Mammalia)
Alosztály:Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport:Eutheria
Alosztályág:Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend:Laurasiatheria
Csoport:Scrotifera
Csoport:Ferungulata
Csoport:Patások (Ungulata)
Rend:Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport:Ruminantiamorpha
Alrend:Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág:Pecora
Öregcsalád:Bovoidea
Család:Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád:Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség:Tulkok (Bovini)
Alnemzetség:Bubalina
Nem:Bubalus
C. H. Smith, 1827
Faj:B. arnee
Tudományos név
Bubalus arnee
(Kerr, 1792)
Szinonimák
  • Bos arni Hamilton-Smith, 1827
  • Bos bubalus var. fulvus Blanford, 1891
  • Bubalis bubalis migona Deraniyagala, 1953
  • Bubalus arna Hodgson, 1841
  • Bubalus arna var. macrocerus Hodgson, 1842
  • Bubalus bubalus septentrionalis Matschie, 1912
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vad vízibivaly témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vad vízibivaly témájú médiaállományokat és Vad vízibivaly témájú kategóriát.

Rendszertani besorolása

Az évek során a különböző kutatók és szervezetek között - Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, stb. - számos vita folyt arról, a házi vízibivaly (Bubalus bubalis) és a vad vízibivaly egy fajt alkot-e, vagy manapság külön fajoknak tekinthetők-e. Az őstulok (Bos primigenius) és szarvasmarha (Bos taurus) mintájára, manapság a legtöbben a két bivalyt külön, önálló fajnak tartják, ámbár nem mindenki.[3][4][5][6] Valószínűleg a házi vízibivalynak a vad vízibivaly az őse.[7][8][9]

Előfordulása

A vad vízibivaly egykoron majdnem egész Indiában és Délkelet-Ázsiában előfordult; manapság viszont főleg Asszámba szorult vissza (ahol a világállomány 91%-a él).[10] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint 1986-ban csak 4000 példánya létezett, de 2010-ben már csak 3400 egyede élt. Vadon csak Indiában, Nepálban, Bhutánban, Thaiföldön és Kambodzsában él. Állítólag még Mianmarban is megtalálható; azonban ehhez nincs bizonyíték. Bangladesből, Laoszból, Vietnámból és Srí Lankából kiirtották. Srí Lanka mai állománya valószínű, hogy visszavadult házi vízibivalyoktól származik.[11][12][13]

Megjelenése

A fej-testhossza 240-300 centiméter, marmagassága 150-190 cm, farokhossza 60-100 cm, testtömege 600-1200 kilogramm; az átlag 900 kg. Mindkét nemnek van szarva. A kifejlett bikák szarvhegye közötti távolság akár 2 méter is lehet. Bőre hamuszürke vagy fekete. Szőrzete közepesen hosszú és ritka; a homlokán egy kis csomó látható belőle. A farokvége bojtos. Patái nagyok és szélesek. Fülei a nagy testéhez képest kicsik. Pofája eléggé keskeny.[14][15][16][17][18]

Életmódja

Egyaránt mozoghat nappal és éjjel. A tehenek borjaikkal általában 30 fős csordákba verődnek, de az itatóhelyeknél vagy a jó legelőkön akár 500 egyed is összegyülhet. A fiatal bikák nagyjából 10 fős csordákat alkotnak, míg az idősebbek magányosak. Perjefélékkel és palkafélékkel táplálkozik.[19][20] Legfőbb ellenségei az emberen kívül, a tigris, a mocsári krokodil (Crocodylus palustris) és az örvös medve.[21]

Szaporodása

Általában október-november között párosodik, de egyes állományok egész évben szaporodhatnak. A vemhesség 10-11 hónapig tart; ennek végén 1, de néha 2 borjú születik. A tehén csak minden második évben hajlandó szaporodni. A bika 18 hónaposan, míg a tehén 3 évesen válik ivaréretté. Legfeljebb 25 évig él.

Természetvédelmi helyzete

Valószínűnek tűnik a vad vízibivaly populációjának legalább 50%-os csökkenése az elmúlt három generáció alatt, tekintettel a veszélyek súlyosságára, különösen a hibridizációra; ez a csökkenő trend az előrejelzések szerint a jövőben is folytatódni fog. A legfontosabb fenyegetések a következők:[22]

  • a védett területeken és környékén élő elvadult házi vízibivalyokkal való keresztezés;
  • vadászat, ami különösen Thaiföldön, Kambodzsában és Mianmarban érinti a fajt;
  • az ártéri területek redukálódása a mezőgazdaságra való átállás és a vízenergia-fejlesztés miatt;
  • a vizes élőhelyek leromlása az inváziós fajok, például a szárcsavarok és a liánok által;
  • haszonállatok által terjesztett betegségek és élősködők;
  • a vadon élő vízibivalyok és a haszonállatok közötti versengés a táplálékért és a vízért.

Jegyzetek

Fordítás

További információk