1934-es labdarúgó-világbajnokság

2. labdarúgó-világbajnokság, melyet Olaszországban rendeztek

Az 1934-es labdarúgó-világbajnokság a futball történetének második világbajnoksága volt, melyet 1934. május 27 és június 10. között rendeztek meg. A torna rendezési jogát Benito Mussolini Olaszországa kapta meg.

Labdarúgó-világbajnokság
(1934)
(Campionato Mondiale di Calcio)
Adatok
Rendező Olaszország
Dátummájus 27.június 10.
Csapatok16 (4 szövetségből)
(selejtezőben indult: 32)
Helyszínek8 (8 rendező városban)
HonlapHivatalos honlap

Címvédő Uruguay
Győztes Olaszország (1. cím)
Statisztika
Mérkőzések17
Gólok70 (átlag: 4,12)
Nézőszám
Összesen358 000 (átlag: 21 059)

GólkirályCsehszlovákia Oldřich Nejedlý
(5 gólos)

 ← 19301938 → 

Ez volt az első olyan labdarúgó világbajnokság, melyre már kellett selejtezőket játszani és amelyen Magyarország csapata is részt vett. A világbajnoki címvédő Uruguay visszautasította a tornán való részvételt, a Dél-Amerikát képviselő csapatok pedig nem küldték Olaszországba a legerősebb összeállítású csapatukat, így a várakozásoknak megfelelően a torna az európai válogatottak fölényét hozta.

A kemény küzdelmek után az olasz válogatott kitartásának és játékosai vitathatatlan képességeinek köszönhetően megszerezte a világbajnoki címet, miután a döntőben 2–1 arányban legyőzte Csehszlovákiát.

Rendező

Olaszország 1932. október 9-én Stockholmban lett kiválasztva házigazdának. Svédország a szavazás előtt visszalépett[1]

Selejtezők

A selejtezőkben a 16 részvételi helyért 32 ország indult. A világbajnoki címvédő Uruguay nem volt hajlandó részt venni az eseményen, amit azzal indokolt, hogy négy évvel korábban számos európai válogatott nem vállalta be a Dél-amerikai utat, így az 1934-es világbajnokság volt az egyetlen, amin a címvédő nem volt jelen. Annak ellenére, hogy Olaszország rendezője volt a tornának, neki is selejtezőt kellett játszania. Ez volt az egyedüli alkalom, hogy a házigazda nem volt automatikusan a mezőny tagja.

A selejtezők földrajzi alapon zajlottak. Chile és Peru visszalépése következtében Argentína és Brazília játék nélkül jutott ki a világbajnokságra. A 16 részt vevő válogatottból 12 volt európai, 3 amerikai és 1 afrikai. A négy nem európai ország: Argentína, Brazília, az USA és Egyiptom voltak (Az első afrikai ország, mely világbajnokságon szerepelt). Az utolsó helyért az USA és Mexikó mindössze három nappal a torna kezdése előtt játszott egymással Rómában a részvételért, ahol az USA győzött. A 16 válogatott többségének ez volt az első világbajnoki szereplése, beleértve a 12 európai válogatott közül 9-et: Olaszország, Németország, Spanyolország, Hollandia, Magyarország, Csehszlovákia, Svédország, Ausztria és Svájc.

Résztvevők

Részt vevő országok

Az 1930-as, első világbajnokság olyan sikeres volt, hogy 1934-ben már 32 csapat adta be nevezését a tornára. Erre való tekintettel selejtező kiírására volt szükség, mivel a döntőben csak 16 csapat szerepelhetett. A címvédő Uruguay visszautasította a meghívást, mivel számos európai csapat visszalépett az 1930-ban Uruguayban rendezett világbajnokságon való részvételtől. Emellett Bolívia és Paraguay sem vett részt a világbajnokságon. Így Argentína és Brazília játszott mérkőzés nélkül jutott be a döntőbe, azonban ott ők sem a legerősebb összeállításban jelentek meg. Az európai csapatok kemény küzdelmet vívtak a döntőbe jutásért. Ekkor még a házigazdák sem jutottak automatikusan a döntőbe, így Olaszország is részt vett a selejtezőben. Az első mérkőzésen az olaszok 4:0-ra diadalmaskodtak a görögök ellenében, akik ezt követően azonnal visszaléptek. Európa két, a legerősebbek között számontartott csapata Ausztria és Magyarország szintén sikerrel vette az akadályokat.[2][3]

A döntőbe a következő országok jutottak be:[4]

Európa
Ausztria
Belgium
Csehszlovákia
Franciaország
Hollandia
Magyarország
Németország
Olaszország
Románia
Spanyolország
Svájc
Svédország
Afrika
Egyiptom
Dél-Amerika
Argentína
Brazília
Észak- és
Közép-Amerika
Egyesült Államok

Összegzés

A torna 1934. május 27-én kezdődött. A fenti körülményekre való tekintettel a várakozásoknak megfelelően csak európai csapatok jutottak be a legjobb négy közé. A nyolcaddöntőből gyakorlatilag kivétel nélkül az esélyesebb csapatok jutottak tovább. Olaszország 7:1-re diadalmaskodott az Egyesült Államok válogatottja felett. Magyarország pedig szintén magabiztosan jutott tovább Egyiptom ellenében. A negyeddöntőben Olaszország Spanyolországgal mérkőzött a továbbjutásért. A nagy hőségben lebonyolított találkozón a spanyolok keményen ellenálltak az agresszív olasz rohamoknak és a hosszabbítás végén 1:1 lett a mérkőzés végeredménye. Erre való tekintettel az összecsapást újra kellett játszani. Az olasz edző 5, a spanyol pedig 7 friss játékost vetett be a győzelem érdekében. A továbbjutást végül Giuseppe Meazza 11. percben szerzett találata döntötte el. Magyarország a vele azonos erősségű Ausztriával csapott össze. Eredetileg a belga Louis Baert volt a kijelölt játékvezető, de az osztrákok vezetője, a híres Hugo Meisl gyorsan elutazott Firenzébe, és a FIFA-nál elérte, hogy az olasz Francesco Mattea vezesse a mérkőzést. Az osztrákok végül 2:1-re diadalmaskodtak, Markos Imrét pedig a 63. percben kiállították. Az elődöntőben az olaszok ellenfele Ausztria volt. A találkozót végül az olaszok nyerték 1:0 arányban. A másik ágon Csehszlovákia játszott Németországgal. Az összecsapást a csehszlovákok meglehetősen magabiztosan nyerték 3:1-re.[3]

František Plánička és Gianpiero Combi kézfogása a döntő előtt Rómában.

A 3. helyért vívott összecsapáson a német csapat szoros, gólgazdag mérkőzésen diadalmaskodott 3:2-re az osztrák együttes felett. A döntőre június 10-én került sor Rómában, 50 ezer néző előtt. A találkozóból még 14 perc volt hátra mikor a csehszlovákok Antonín Puč találatával (szögletből) megszerezték a vezetést. Az olasz csapat azonban nem adta fel a küzdelmet és Orsi a 81. percben egyenlített. A hosszabbításban Maezza megsérült, azonban ennek ellenére Schiavióhoz juttatta a labdát, aki a 95. percben eldöntötte a találkozó és egyben a világbajnoki cím sorsát. Az olasz csapat mind kitartásával, mind játékosai képességeivel kitűnt a mezőnyből, így megérdemelten lett világbajnok.[3]

Helyszínek

A mérkőzéseket nyolc város (Bologna, Firenze, Genova, Milánó, Nápoly, Róma, Trieszt, Torino) nyolc stadionjában rendezték.

BolognaFirenzeGenovaMilánó
Littoriale StadionGiovanni Berta StadionLuigi Ferraris StadionSan Siro Stadion
Befogadóképesség: 50,100Befogadóképesség: 47,290Befogadóképesség: 36,703Befogadóképesség: 55,000
NápolyRómaTriesztTorino
Giorgio Ascarelli StadionNazionale PNF StadionLittorio StadionBenito Mussolini Stadion
Befogadóképesség: 40,000Befogadóképesség: 47,300Befogadóképesség: 8,000Befogadóképesség: 28,140

Játékvezetés

A labdarúgó világbajnokságra 25 játékvezetőt és partbírót hívott meg a FIFA. A 25 játékvezetőből 1 volt Egyiptomból, 12 Olaszországból, 12 Európából. A bíróknak előzetesen több szakmai (elméleti, fizikai) felkészítést tartottak. A sportemberek közül 11 mérkőzésvezető volt, 5-en csak mérkőzést vezettek, 6-an a mérkőzés vezetésén túl, a FIFA korabeli elvárásának megfelelően partbírói feladatokat is elláttak. A legtöbb mérkőzést, 3-at a svéd Ivan Eklind és az olasz Rinaldo Barlassina vezetett. Összesen 16 + 1 = 17 mérkőzésre került sor, egy mérkőzést újra kellett játszani, hogy eldőljön, ki a továbbjutó válogatott. A 14 partbíró csak közreműködő, segítő volt. A legtöbb partbírói közreműködést, 4-et, a spanyol Pedro Escartín, a csehszlovák Bohumil Ženišek és a magyar Iváncsics Mihály végezte. Iváncsics Mihály volt a döntő találkozó, az Olaszország-Csehszlovákia (2:1) találkozó játékvezetőjének, a svéd Ivan Eklind-nek az egyik partbírója. A 14 partbíró és a besegítő 6 játékvezető összesen 34-szer működött közre partbíróként.

Játékvezetők

Európa

Partbírók

Európa

Afrika

Keretek

Eredmények

A csapatok az összes mérkőzést egyenes kieséses rendszerben játszották.[5]

NyolcaddöntőkNegyeddöntőkElődöntőkDöntő
május 27. – Róma
 Olaszország7
május 31. és június 1. – Firenze
 Egyesült Államok1
 Olaszország1 (1)
május 27. – Genova
 Spanyolország1 (0)
 Spanyolország3
június 3. – Milánó
 Brazília1
 Olaszország1
május 27. – Torino
 Ausztria0
 Ausztria (h.u.)3
május 31. – Bologna
 Franciaország2
 Ausztria2
május 27. – Nápoly
 Magyarország1
 Magyarország4
június 10. – Róma
 Egyiptom2
 Olaszország (h.u.)2
május 27. – Trieszt
 Csehszlovákia1
 Csehszlovákia2
május 31. – Torino
 Románia1
 Csehszlovákia3
május 27. – Milánó
 Svájc2
 Svájc3
június 3. – Róma
 Hollandia2
 Csehszlovákia3
május 27. – Firenze
 Németország1Bronzmérkőzés
 Németország5
május 31. – Milánójúnius 7. – Nápoly
 Belgium2
 Németország2  Németország3
május 27. – Bologna
 Svédország1  Ausztria2
 Svédország3
 Argentína2

Nyolcaddöntők



Ausztria 3–2  (h. u.) Franciaország
Sindelar 44'
Schall 93'
Bican 109'
(1–1, 1–1, 1–1)
Jegyzőkönyv
Nicolas 18'
Verriest 116' (11-esből)
Benito Mussolini Stadion, Torino
Nézőszám: 16 000
Játékvezető: Van Moorsel (holland)
Asszisztensek: Caironi Camillo (olasz) , Louis Baert (belga)



Csehszlovákia  2–1  Románia
Puč 50'
Nejedlý 67'
(0–1)
Jegyzőkönyv
Dobay 11'
Littorio Stadion, Trieszt
Nézőszám: 9000
Játékvezető: Langenus (belga)
Asszisztensek: Giuseppe Scarpi (olasz), Raffaele Scorzoni (olasz)


Svájc  3–2  Hollandia
Kielholz 7' 43'
Abegglen 66'
(2–1)
Jegyzőkönyv
Smit 29'
Vente 69'
San Siro Stadion, Milánó
Nézőszám: 33 000
Játékvezető: Eklind (svéd)
Asszisztensek: Alois Beranek (osztrák), Binivento Ferruccio (olasz)



Svédország  3–2  Argentína
Jonasson 9' 67'
Kroon 79'
(1–1)
Jegyzőkönyv
Belis 4'
Galateo 48'
Littorale Stadion, Bologna
Nézőszám: 14 000
Játékvezető: Braun (osztrák)
Asszisztensek: Albino Carraro (olasz) , Giuseppe Turbiani (olasz)

Negyeddöntők

Olaszország 1–1  (h. u.) Spanyolország
Ferrari 44' (1–1, 1–1, 1–1)
Jegyzőkönyv
Corso 30'
Giovanni Berta Stadion, Firenze
Nézőszám: 35 000
Játékvezető: Baert (belga)
Asszisztensek: Zenisek W. (csehszlovák), Iváncsics Mihály (magyar)





Újrajátszott mérkőzés:

Elődöntők

Olaszország 1–0Ausztria 
Guaita 19' (1–0)
Jegyzőkönyv
San Siro Stadion, Milánó
Nézőszám: 35 000
Játékvezető: Eklind (Svéd)
Asszisztensek: Louis Baert (belga), Zenisek W. (csehszlovák)


Bronzmérkőzés

Döntő

Olaszország 2–1  (h. u.)  Csehszlovákia
Orsi 81'
Schiavio 95'
(0–0, 1–1, 2–1)
Jegyzőkönyv
Puč 71'
Nazionale PNF Stadion, Róma
Nézőszám: 50 000
Játékvezető: Eklind (svéd)
Asszisztensek: Louis Baert (belga), Iváncsics Mihály (magyar)

Az 1934-es labdarúgó-világbajnokság győztese

OLASZORSZÁG
1. cím

Díjak

Aranycipő:
Oldřich Nejedlý

Gólszerzők

A tornán összesen 44 játékos volt eredményes.[6]

5 gólos
4 gólos
3 gólos
2 gólos
1 gólos

 

Végeredmény

Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt:

  1. több szerzett pont,
  2. jobb gólkülönbség,
  3. több szerzett gól,
  4. nemzetnév.
Az 1934-es labdarúgó-világbajnokságon részt vevő országok helyezései
  A negyeddöntőben kiesett
  A nyolcaddöntőben kiesett
  4. helyezett
HelyezésNemzetMGyDVG+G–GkP
1  Olaszország5410123+99
2  Csehszlovákia430196+36
3  Németország4301118+36
4  Ausztria42027704
A negyeddöntőben estek ki
5  Spanyolország311143+13
6  Magyarország210154+12
7  Svájc21015502
8  Svédország21014402
A nyolcaddöntőben estek ki
9  Argentína100123−10
 Franciaország100123−10
 Hollandia100123−10
12  Románia100112−10
13  Egyiptom100124−20
14  Brazília100113−20
15  Belgium100125−30
16  Egyesült Államok100117−60

Jegyzetek

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz 1934-es labdarúgó-világbajnokság témájú médiaállományokat.