Története
A bolíviai válogatott első mérkőzését 1926. október 12-én játszotta Chile ellen. A találkozót az 1926-os Dél-amerikai bajnokságon rendezték, amit a chileiek nyerték 7–1-re. Bolívia egyike volt az 1930-as világbajnokság résztvevőinek, melynek Uruguay adott otthont. A 2. csoportba kerültek Brazília és Jugoszlávia mellé. Mindkét mérkőzésüket 4–0-ra veszítették el, előbb a jugoszlávoktól az Estadio Gran Parque Centralban, majd a braziloktól az Estadio Centenarióban. A jugoszlávok elleni mérkőzés után sokáig nem találkoztak európai ellenféllel, legközelebb csak 1972-ben, ugyancsak Jugoszláviával játszottak. Az 1950-es világbajnokságra azután jutottak ki, hogy Argentína visszalépett a selejtezőktől. Arra a tornára, amikor három csapat is visszalépett az indulástól, így Bolívia Uruguayjal került egy kéttagú csoportba. Az egyetlen mérkőzésüket az Estádio Independênciában, Belo Horizonteban 8–0-ra elveszítették.
A bolíviai válogatott történetének legnagyobb sikerét 1963-ban érte el, amikor hazai pályán megnyerte az 1963-as Dél-amerikai bajnokságot. Az 1978-as világbajnokság részvételi jogáért interkontinentális pótselejtezőt játszottak Magyarország ellen. Az első mérkőzésen Budapesten 6–0-ra, a visszavágón La Pazban 3–2-re kaptak ki. Az 1970-es években akadémiát hoztak létre annak érdekében, hogy a nemzetközi mezőnyhöz jobban felzárkózzanak. Az akadémia tagjai volt többek között: Marco Etcheverry, Erwin Sánchez és Luis Cristaldo. Az 1994-es világbajnokság selejtezőiben történetük során először megverték Brazíliát és kijutottak a világbajnokságra. A C csoportba kerültek és ők játszották a torna nyitómérkőzését a címvédő Németország ellen Chicagóban. A mérkőzést a németek nyerték 1–0-ra, miután a csereként beállt Marco Etcheverry mindössze 3 perc után a kiállítás sorsára jutott. Ezután Dél-Koreával játszottak 0–0-s döntetlent, majd Spanyolországtól kikaptak 3–1-re. A bolíviaiak egyetlen és első vb gólját Erwin Sanchez szerezte. 1997-ben Bolívia adott otthont a Copa Américanak, ahol egészen a döntőig jutottak, de ott 3–1-s vereséget szenvedtek Brazília ellen. A második helyükkel részvételi jogot szereztek az 1999-es konföderációs kupára (Brazília vb döntősként szerzett jogot, miután Franciaország visszalépett az indulástól). A csoportkörben Egyiptommal 2–2-s, Szaúd-Arábiával 0–0-s döntetlent játszottak, míg Mexikótól kikaptak 1–0-ra.
A 2015-ös Copa Américán Mexikó ellen 0–0-val kezdtek, majd Ecuadort Ronald Raldes, Martin Smedberg-Dalence és Marcelo Martins Moreno góljaival legyőzték 3–2-re. Mindez azt jelentette, hogy továbbjutottak a csoportjukból, ami 1997 óta első alkalommal történt meg. A negyeddöntőben végül Peru ellen estek ki egy 3–1-s vereséggel.
A válogatott szerelése
A bolíviai válogatott legelső szerelése fehér volt. Az 1930-as világbajnokságon minden játékos mezére egy betű került, ami kiadta a "Viva Uruguay" feliratot, ezzel kedveskedve a hazaiak előtt. 1946-ban fekete-fehér csíkos szerelésre váltottak. 1957-ben a bolíviai szövetség eldöntötte, hogy a bolíviai zászló színeiből választják ki a válogatott mezének színét. Mivel több Dél-amerikai válogatott már használta a piros és a sárga színeket, úgy határoztak a zöld lesz az első számú mezszín. Innen a csapat beceneve: El Verde, azaz a zöldek.
Nemzetközi eredmények
Játékosok
Válogatottsági rekordok
Az adatok 2016. november 15. állapotoknak felelnek meg.
- A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve.
Legtöbbször pályára lépett játékosok# | Név | Karrier | Vál. | Gól |
---|
1. | Luis Héctor Cristaldo | 1989–2005 | 93 | 5 | Marco Antonio Sandy | 1993–2003 | 93 | 6 | Ronald Raldes | 2001– | 93 | 3 | 4. | José Milton Melgar | 1980–1997 | 89 | 6 | 5. | Carlos Fernando Borja | 1979–1995 | 88 | 1 | 6. | Julio César Baldivieso | 1991–2005 | 85 | 15 | Juan Manuel Peña | 1991–2009 | 85 | 1 | 8. | Miguel Ángel Rimba | 1989–2000 | 80 | 0 | 9. | Óscar Sánchez | 1994–2006 | 78 | 6 | 10. | Jaime Moreno | 1993–2008 | 75 | 9 |
| Legtöbb gólt szerző játékosok# | Név | Karrier | Gól |
---|
1. | Joaquín Botero | 1999–2009 | 20 | 2. | Víctor Agustín Ugarte | 1947–1963 | 16 | 3. | Carlos Aragonés | 1977–1981 | 15 | Julio César Baldivieso | 1991–2005 | 15 | Erwin Sánchez | 1989–2005 | 15 | 6 | Marcelo Martins | 2007– | 14 | 7. | Máximo Alcócer | 1953–1963 | 13 | Marco Antonio Etcheverry | 1989–2003 | 13 | 9. | Miguel Aguilar | 1977–1983 | 10 | 10. | William Ramallo | 1989–1997 | 9 | Jaime Moreno | 1991–2008 | 9 | Juan Carlos Arce | 2004– | 9 |
|
További információk