Canterbury
Canterbury (
kiejtés: IPA:ˈkæntəbɹ̩i vagy ˈkæntɚbɛri) város Kelet-Kentben, Anglia délkeleti régiójában. A Stour folyó mentén fekszik, és Whitstable, valamint Herne Bay városokkal együtt a City of Canterbury kerület helyi önkormányzatához tartozik.
| Canterbury | |||
 | |||
| A város a Great Stour mentén terül el | |||
| |||
| Közigazgatási adatok | |||
| Ország |  Egyesült Királyság | ||
| Országrész |  Anglia | ||
| Régió | South East England | ||
| Megye | Kent | ||
| Kerület | City of Canterbury | ||
| Hivatalos név | Canterbury | ||
| Irányítószám |
| ||
| Körzethívószám | 01227 | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népességi adatok | |||
| Teljes népesség | 54 880 fő (2011)[1] | ||
| Népsűrűség | 753,85 fő/km² | ||
| Terület | 72,8 km² | ||
| Időzóna | GMT (UTC+0) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 51° 16′ 42″, k. h. 1° 04′ 39″, k. h. 1° 04′ 39″ | |||
| Canterbury weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Canterbury témájú médiaállományokat. | |||
Eredetileg briton település volt, majd a római hódítók az első században a Durovernum Cantiacorum nevet adták neki. Miután a jütök legfontosabb települése lett elnyerte az angol Canterbury nevet. Azt követően, hogy a Kenti Királyság 597-ben áttért a kereszténységre, canterburyi Szent Ágoston püspöki székhelyet alapított a városban és ő lett az első canterburyi érsek. E pozíció ma az angliai egyház (Church of England) és a világszerte jelenlévő anglikán közösség vezetői tisztségét jelenti. Thomas Becket érseket 1170-ben meggyilkolták a canterburyi katedrálisban és ekkortól a székesegyház a világ keresztényeinek zarándokhelyévé vált. A zarándoklat adta a témát Geoffrey Chaucer 14. századi klasszikus művéhez, a Canterburyi mesékhez (Canterbury Tales). A város irodalmi hagyományai a 16. században folytatódtak a drámaíró Christopher Marlowe születésével.
Több történelmi emlék maradt fenn a városban, köztük a római időkben alapított és a 14. században újjáépített városfal, a Canterburyi Szent Ágoston-apátság romjai, egy normann vár és a világ legrégebbi, folyamatosan működő iskolája,[2][3] a The King's School, amelyet 597-ben alapítottak. Az előbbiket kiegészítik az újabb korok építészeti alkotásai, a University of Kent, a Canterbury Christ Church University, a Marlowe Theatre, valamint a St Lawrence Ground, a Kent megyei krikettklub otthona.
Fekvése
Canterbury az é. sz. 51° 16′ 30″, k. h. 1° 05′ 13″ (51.275, 1.087) alatt helyezkedik el, Kelet-Kentben, körülbelül 84 km-re kelet-délkeletre Londontól. A szomszédos parti városok, Herne Bay és Whitstable 9 km-re északra vannak, míg Faversham 12 km-re északnyugatra helyezkedik el. Közeli falvak Rough Common, Sturry és Tyler Hill.
A város a River Stour, vagy más néven Great Stour mentén fekszik. A folyó északkeletre, Lenham településnél ered és Ashfordon keresztül folyva Sandwichnél ömlik a La Manche-csatornába. A folyó a várostól délkeletre két ágra szakad, az egyik a városközponton folyik át, a másik nagyjából a korábbi falak vonalát követi.
Története
Korai történelem
Canterbury területe már a prehisztorikus időkben is lakott hely volt. Az alsó paleolitikus korból származó kőbaltákat, neolitikus és bronzkori eredetű edényeket egyaránt találtak a környéken.[6] Az első ránk maradt említésben úgy szerepel Canterbury, mint a kelta cantiaci törzs legnagyobb települése. E törzs népesítette be Kent nagy részét. Az első évszázadban a rómaiak hódították meg a várost és Durovernum Cantiacorumnak nevezték, melynek jelentése: "cantiaci erőd az égerligetnél".[7] A rómaiak újjáépítették a várost, rácsos szerkezetű utcákkal, egy színházzal, templommal és egy közfürdővel. A 3. század végén a barbárok elleni védekezésül a rómaiak földtöltést és hét kapuval ellátott falat emeltek a város körül, amely nagyjából 52 hektár területet fogott közre.[8]
A rómaiak 410-ben kivonultak Britanniából és Durovernum Cantiacorum - néhány földművestől eltekintve - elnéptelenedett, majd fokozatosan leromlott.[9] A következő száz év során egy szász kommuna alakult ki a falak között, mivel jütlandi menekültek érkeztek, akik a helyiekkel házasodtak.[10] A város szász neve Cantwaraburh lett, ami annyit tesz, hogy "Kent népeinek erődítménye".[11] 597-ben I. Gergely pápa kiküldte Canterburyi Szent Ágostont, hogy Kent királyát, Ethelbertet keresztény hitre térítse. A térítést követően Ágoston a római várost, Canterburyt szemelte ki kenti püspöki székhelynek, majd egy apátságot, valamint egy katedrálist épített oda. Így lett Ágoston az első canterburyi érsek.[12] A változások elhozták magukkal a város újraéledését, edényekkel, vásznakkal és bőrökkel foglalkozó iparosok jelentek meg. 603-ban arany pénzt vertek a canterburyi pénzverdében.[13] 672-ben a hertfordi zsinat a canterburyi püspökséget tette meg a teljes angol egyház elöljárójává.[11]
842-ben és 851-ben Canterbury komoly emberveszteséget szenvedett a dánok rajtaütései miatt. 978-ban Dunstan érsek újralapította az apátságot Szent Ágoston-apátság néven.[14] A dán támadások második hulláma 991-ben kezdődött. 1011-ben a katedrálist leégették és Alphege érseket megölték. A dán pusztítások emlékének hatása alatt Canterbury lakói nem álltak ellent Hódító Vilmos 1066-os inváziójának.[11] Vilmos azonnal elrendelte egy favár építését a római városfalak mentén. A 12. század elején a canterburyi várat kőből építették újjá.[15]
Thomas Becket érsek 1170-es meggyilkolása után Canterbury Európa egyik legismertebb városa lett, mivel minden keresztény területről zarándokok indultak a síremlékhez.[16] Ez a zarándoklat adta a keretet Geoffrey Chaucer 14. századi elbeszélés-gyűjteményéhez, a Canterburyi mesékhez.
Canterbury neve több, ebben az időszakban itt élő szentével is összekapcsolódott:
- Canterburyi Szent Ágoston
- Canterburyi Szent Anzelm
- Canterburyi Szent Tamás (Thomas Becket)
- Szent Mellitus
- Canterburyi Szent Tódor
- Szent Dunstan
- Canterburyi Szent Adrián
- Szent Alphege
- Kenti Szent Ethelbert
A 14–17. század
A "fekete halál" 1348-ban érte el Canterburyt. 10 000 lakosával a város a tizedik legnagyobb település volt Angliában, azonban a 16. század elejére a népesség 3000 főre esett vissza. 1363-ban, a százéves háború idején egy vizsgálóbizottság úgy találta, hogy az elhanyagoltság, a kőlopások és az árkok feltöltődése oda vezetett, hogy a római falak tönkrementek. 1378 és 1402 között a falakat gyakorlatilag újjáépítették és új tornyokkal egészítették ki.[17] A parasztfelkelés idején, 1381-ben a várat és az érseki palotát kifosztották és Sudbury érseket Londonban lefejezték. Sudburyről azóta évente megemlékeznek a katedrálisban lévő sírkövénél. IV. Henrik király volt az első és egyetlen uralkodó, akit a katedrálisban temettek el 1413-ban. 1504-ben a katedrális fő tornyának, a Bell Harry toronynak a befejezésével 400 éves építkezés zárult le.
A kolostorok feloszlatása idején (1536-41) bezárták a városban lévő rendházakat. A Szent Ágoston-apátságot, amely akkoriban a 14. leggazdagabb volt Angliában, a Koronához rendelték, templomát és kolostorát lerombolták. Thomas Becket síremlékét ledöntötték, az összes aranyat, ezüstöt és ékszereket a londoni Towerbe szállították. Becket emlékét, ünneplését királyságszerte betiltották, ezzel véget vetve egyben a zarándoklatnak is. Az apátság maradékát az elkövetkező 15 év során lebontották, bár bizonyos elemeit kastéllyá alakították.[18]
A 17. századra Canterbury lélekszáma 5000-re növekedett, közülük 2000 franciául beszélő protestáns hugenotta volt. A hugenották a 16. század közepén kezdtek menekülni az üldöztetések és a spanyol-németalföldi háború elől. A hugenották honosították meg a városban a selyemszövést, amit 1676-ra maga mögött hagyott a gyapjúszövés.[19]
1620-ban Robert Cushman a Palace Street 59. alatt egyezett meg a Mayflower bérbevételéről, mely zarándokokat szállított Amerikába.
1647-ben, az Angol Polgári Forradalom alatt zendülések törtek ki, mert Canterbury puritán polgármestere betiltotta karácsonykor a templomi szertartásokat. A lázadók megkíséreltek egy kenti felkelést szervezni a parlamentariánus erők ellen a polgárháború második szakaszának kitörésekor. Ennek ellenére a város békésen megadta magát a parlamentariánusoknak a maidstone-i csatában aratott győzelmük után.[20]
A 18. századtól napjainkig
1770-re a vár teljesen elhanyagolttá vált, jórésze leomlott a 18. század végén és a 19. század elején.[21] 1787-ben a város összes kapuját lerombolták, a westgate-i városi börtönt kivéve, ugyanis egy bizottság úgy találta, hogy akadályozzák a kocsiforgalmat.[22] 1820-ra a város selyemipara elhalt az indiai eredetű muszlin importja miatt.[19] A Canterbury és Whitstable közötti vasút, a világ első utasszállító vasútvonala 1830-ban kezdett működni.[23] 1830 és 1900 között a város népessége 15 ezerről 24 ezerre nőtt.[23] A canterburyi fogház 1808-ban nyitotta meg kapuit, nem sokkal a városhatáron kívül.[24]
Az első világháború alatt több laktanya és önkéntes kórház települt a város köré. 1917-ben egy német bombázó zuhant le a Broad Oak Road közelében.[25] A második világháború során 135 támadás alkalmával 10 445 bombát dobtak le a városra. Ezek 731 lakóházat és 296 egyéb épületet romboltak le, továbbá megöltek 115 embert.[26] A legpusztítóbb bombázás az 1942. június 1-i, Baedecker Blitznek nevezett támadás volt.[25]
A háború vége előtt Charles Holden építész terveket készített a városközpont újjáépítésére, azonban ezek nem nyerték el a helyiek tetszését, olyannyira, hogy az 1945-ös helyhatósági választás során leváltották a helyi hatalmat. A városközpont tényleges rekonstrukciója csak 10 évvel a háború után kezdődött el.[27] Később egy körutat építettek a falakon kívül, hogy csökkentsék a megnövekedett forgalom okozta problémákat a városközpontban. A központot ezt követően gyalogos övezetté nyilvánították. A város legnagyobb növekedése az 1960-as években ment végbe a University of Kent at Canterbury és a Canterbury Christ Church University megtelepedésével.[27]
Az 1980-as években II. János Pál pápa és II. Erzsébet brit királynő látogatása, valamint az azóta évente sorra kerülő Canterbury Festival megalapítása jelentette a legnagyobb szenzációt.[28] 1999-2005 között újjáépítették a Whitefriars bevásárlóközpontot. 2000-ben - az újjáépítéssel egy időben - zajlott le a "Nagy Ásatás" (Big Dig) néven ismert régészeti projekt.[29]
Igazgatás
1987 óta a Whitstable-t is magában foglaló canterburyi választókerületet a konzervatív párti Julian Brazier képviseli az Egyesült Királyság parlamentjében.[30] A 2005. évi általános választásokon 7.471 szavazattal és 44,4%-kal a konzervatívok szereztek többséget a választókerületben. A Munkáspárt 28,7%-ot, míg a liberális demokraták 21,1%-ot szereztek.[31]
Canterbury Whitstable és Herne Bay településekkel együtt alkotja a canterburyi helyhatósági választási körzetet. Maga Canterbury városa 6 szavazókörre van osztva. Ezek a szavazókörök 15 tagot küldenek City of Canterbury 50 tagú önkormányzatába. 2008 májusában a 15 helyből 11-et a liberális demokraták, hármat pedig a konzervatívok töltöttek be. A fennmaradó egy mandátum üres volt.[32]A város az 1888-as önkormányzati törvény (Local Government Act) alapján a "county borough" (nagyvárosi kerület) státust szerezte meg. 1974-ben - az 1972-es önkormányzati törvény alapján, mint a legkisebb ilyen státuszú település - elvesztette a címet és nem-nagyvárosi kerületként a kenti megyei önkormányzat (Kent County Council) fennhatósága alá került.
Demográfiai mutatók
| Canterbury összevetve | |||
|---|---|---|---|
| 2001. évi UK népszámlálás | Canterbury város | Canterbury kerület | Anglia |
| Teljes népesség | 43 432 | 135 278 | 49 138 831 |
| Külföldi születésű | 11,6% | 5,1% | 9,2% |
| Fehér | 95% | 97% | 91% |
| Ázsiai | 1,8% | 1,6% | 4,6% |
| Fekete | 0,7% | 0,5% | 2,3% |
| Keresztény | 68% | 73% | 72% |
| Muzulmán | 1,1% | 0,6% | 3,1% |
| Hindu | 0,8% | 0,4% | 1,1% |
| Nem vallásos | 20% | 17% | 15% |
| Munkanélküli | 3,0% | 2,7% | 3,3% |
Az Egyesült Királyság 2001-es népszámlálási adatai[33][34][35][36][37][38] szerint a város teljes népessége 43.432 fő volt.
A lakosság átlagos életkora 37,1 év, ezzel fiatalabbak, mint a kerület (42,2 év) és Anglia (38,6 év) lakói. A 17 536 háztartás 35%-a volt egyszemélyes, 39%-a kétszemélyes. A 16–74 év közötti lakosok 27%-ának volt felsőfokú végzettsége, ami magasabb, mint a 20%-os országos átlag.
| A népesség változása Canterburyben, 1901 óta | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Év | 1901 | 1911 | 1921 | 1931 | 1939 | 1951 | 1961 | 1971 | 2001 | |||||||||
| Népesség | 24 899 | 24 626 | 23 737 | 24 446 | 26 999 | 27 795 | 30 415 | 33 155 | 43 432 | |||||||||
| Forrás: A Vision of Britain through Time | ||||||||||||||||||
Gazdaság
A canterburyi kerületben 2001-ben körülbelül 4760 vállalkozás működött, 60 000 fő- és részfoglalkozású alkalmazottal.[39] Gazdasági szempontból a kerület a második helyen áll Kentben.[39] A munkanélküliek száma határozottan csökkent 2001 óta, mivel a Whitefriars kereskedelmi komplexum megnyitása új munkahelyek ezreit hozta magával.[40] 2008 áprilisában Canterbury érseke, Dr. Rowan Williams azt a vitatott bejelentést tette, hogy "fizetési sapkát" kellene bevezetni a gazdagok számára, a gazdasági növekedés menedzselése érdekében.[41] A város gazdasági előnyei meghatározóan három projektből származnak: a Canterbury Enterprise Hubból, a Lakesview International Business Parkból és a whitefriarsi kiskereskedelmi fejlesztésekből.[39] A turizmus 258 millió brit fontot jövedelmez, és évek óta a helyi gazdaság egyik sarokpontja. A katedrális egymagában több, mint egymillió látogatót vonz évente.[39]
Kultúra
Nevezetességek
A canterburyi katedrális az Anglikán Közösség központja, a canterburyi érsek székhelye. Canterburyi Szent Ágoston alapította 597-ben. Része a világörökségnek, a Szent Márton-templommal és a Szent Ágoston-apátság romjaival együtt. Évi egymillió látogatójával az ország leglátogatottabb helyei közé tartozik. Naponta legalább háromszor tartanak benne istentiszteletet.[42][43]
A római idők fennmaradt emlékei közé tartozik a Queningate, egy kapu a városfalban, és a Dane John Mound (Dane John-halom), a római temető egy darabja.[44] A Dane John Gardens (Dane John-park) a halom mellett épült a 18. században. A domb tetején egy emlékművet is elhelyeztek.[45] 1731. és 1839. között egy szélmalom állt a dombon.
A normann vár és a Szent Ágoston-apátság romjai egyaránt nyitva állnak a látogatók előtt. A középkori Szent Margit-templom ma a "Canterburyi mesék" (The Canterbury Tales) háza, amelyben életnagyságú figurák jelenítik meg Geoffrey Chaucer elbeszéléseit. A Westgate jelenleg múzeum, amelynek kiállítása a korábban itt kialakított börtönnel kapcsolatos. A középkori Szent Alphege-templom ma a Canterburyi Környezetvédelmi Központ. A régi zsinagóga a King's School zenei terme. A városközpontban több 16-17. századi fakeretes ház található, köztük a valamikor hugenották által lakott "Old Weaver's House" (régi takácsház).[46] A Szent Márton-malom az egyetlen, amely a hat ismert canterburyi malom közül ránk maradt. 1817-ben építették és 1890-ig működött. Jelenleg restaurálják.[47]
Színházak
A város színháza és koncertterme a Marlowe Theatre, amely Christopher Marlowe-ról kapta a nevét, aki az Erzsébet-korban született Canterburyben. A városnak abban a Szent György-templomában keresztelték meg, amelyet a második világháború alatt romboltak le.[48] A másik szÍnház, a Gulbenkian a University of Kent területén található.[49] Színházi előadásokat a város egyéb helyein is tartanak, például a székesegyházban és a Szent Ágoston-apátságban. T. S. Eliot Gyilkosság a székesegyházban (Murder in the Cathedral) című darabjának bemutatóját a canterburyi székesegyházban tartották.[50] A legrégebbi fennmaradt Tudor korabeli színház Canterburyben a jelenlegi Casey's Bar, régebben Shakespeare Pubként ismerték. Van néhány színjátszó csoport is a városban, köztük a University of Kent Students' Union T24 Drama Societyje.
Zene
A városról kapta a nevét az egyik könnyűzenei műfaj, a Canterburyi szcéna. Több, progresszív rockot és avantgárd dzsesszzenét játszó együttes alakult a város környékén az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején. A két legismertebb canterburyi együttes a Soft Machine és a Caravan volt. Az évek során az együttesek tagjai cserélődtek, új együttesek jöttek létre és a meghatározást inkább egy zenei műfaj vagy stílus leírására használták, mintsem zenészek helyi csoportjainak kategorizálására.[51]
A University of Kent olyan együtteseket látott vendégül, mint a Led Zeppelin[52] és a The Who.[53] A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a Canterbury Odeonban fellépett többek között, a The Cure[54] és a Joy Division.[55] A Marlowe Theatre úgyszintén helyet adott zenés eseményeknek, itt koncertezett például Don McLean 2007-ben[56] és a Fairport Convention 2008-ban.[57]
Sport
A St Lawrence Ground arról nevezetes, hogy egyike annak a két – rendszeresen első osztályú mérkőzésre használt – krikett-pályának, melyeknek a határain belül egy fa van (a másik a dél-afrikai Pietermaritzburgban található). Ez a hazai pályája a Kent CCC együttesnek és gyakran lát vendégül különböző angliai tornákat.[58]
A Canterbury City F.C. 2007-ben alakult újjá és a férfi csapat a 2007/08. évi bajnokságban a kent megyei liga második osztályában szerepelt.[59] A Canterbury Rugby Football Clubot 1926-ban alapították és az első kelet-kenti csapat volt, amely a nemzeti ligában játszhatott, miután 2006-ban bejutott a liga 3. osztályába.[60]
A Tour de France kétszer érintette a várost. 1994-ben a mezőny áthajtott a településen, 2006-ban pedig itt volt az első szakasz célja.[61] A Canterbury Field Hockey (gyeplabda) Club az egyik legnagyobb klub az országban, gyakran kerülnek a csúcsra az angol ligákban a különféle korú és nemű együttesek.[62] Egyik edzőjük a korábbi olimpiai bajnok Sean Kerly.[63]
A nagyközönség számára a Kingsmead Leisure Centre nyújt sportolási lehetőséget, amely egy 33m-es uszodával, valamint egy labdarúgásra, kosárlabdára és tollaslabdára használható sportcsarnokkal rendelkezik.[64]
Közlekedés
Vasút
Canterbury volt a végállomása a Canterbury és Whitstable közötti vasútnak (a helyiek csak "Crab and Winkle line"-ként emlegették), amely az első vasutak közé tartozott, 1830. május 3-án nyílt meg és 1953-ig működött. Minden állítással ellentétben, melyek a Stockton és Darlington közötti vasútra hivatkoznak, a Canterburyből induló volt az első, rendszeresen utasokat szállító gőzvasút a világon.[65] Canterburyben az első állomás a North Lane-en volt.
Ma a városban két vasútállomás van, a Canterbury West és a Canterbury East, mindkettőt a Southeastern társaság üzemelteti. A Canterbury West állomás az Ashfordból közlekedő South Eastern Railway részeként 1846. február 6-án nyílt meg. A vonatok április 13-tól már Ramsgate-ig közlekedtek. Az állomás jelenleg elsősorban a londoni Charing Cross állomásra irányuló forgalmat szolgálja ki. Ritkábban indulnak vonatok a londoni Victoriára, valamint Ramsgate-be és Margate-be. A Canterbury East pályaudvar, melyet a London, Chatham and Dover Railway társaság nyitott meg 1860. július 9-én, a londoni Victoria állomás és Dover közötti forgalom megállója. Az utazási idő Londonig körülbelül 88 perc. Volt egy negyedik - Canterbury South nevű - állomás is, amely 1890. és 1947. között működött. Gyorsabb közlekedést jelent a 2009-től működő nagysebességű vasút, amelynek szerelvénye egy óra alatt ér Londonba.[66]
Közút
Canterburynél leágazása van a London és Dover közötti A2 jelű útnak. Ez körülbelül 69 km-re van a london körüli M25 jelű autópályától és 93 km-re London központjától. A másik Canterburyn keresztüli főút az Ashfordból Ramsgate-be és Margate-be vezető A28-as út. A városi tanács komolyan támogatta a P+R módszert és három parkolót is kiépítettek a város körül. Tervek készültek arra nézve, hogy London irányába is építenek fel- és lehajtókat az A2-es úthoz a zsúfolt Wincheap kerületnél (jelenleg csupán Dover irányába lehet itt le- és felhajtani), hogy közvetlenebb elérést biztosítsanak az autópályáról Canterbury felé, de a projekt még csak tárgyalási szakaszban van.[67] A National Express buszjárat járművei óránkénti összeköttetést biztosítanak Londonnal, a menetidő általában két óra.
Oktatás
A városban nagyon sok diák van, mivel több felsőoktatási intézménynek is otthont ad. A 2001. évi népszámláláskor a 16 és 74 év közötti lakosság 22%-a nappali tagozatos diák volt, szemben az országos 7%-kal.[68] A University of Kent fő épületegyüttese több, mint 120 hektárnyi területet foglal el a St. Stephen's Hillen, a városközpottól másfél kilométerre északra. Korábbi neve University of Kent at Canterbury volt és 1965-ben alapították. 2007-ben hozzávetőlegesen 16.000 diák látogatta.[69] A Canterbury Christ Church Universityt tanárképzőként alapította 1962-ben a Church of England (angliai egyház). 1978-tól egyéb szakokat is indított és 1995-ben kapta meg a kormányzattól a University college címet. 2005-ben kapott teljes jogú egyetemi státuszt és 2007-ben körülbelül 15.000 hallgatója volt.[70] A University College for the Creative Arts a legidősebb felsőoktatási intézmény a városban, 1882-ben Thomas Sidney Cooper alapította Kent Institute of Art & Design néven. Közel a University of Kenthez működik a Franciscan International Study Centre (Nemzetközi Franciskánus Tanulmányi Központ),[71] mely a világszerte működő franciskánus rend oktatási intézménye. A Chaucer College egy független főiskola japán és egyéb tanulmányok számára a University of Kent határain belül. A Canterbury College, korábban Canterbury College of Technology (Canterbury Műszaki Főiskola) többféle szakmában ajánl felsőfokú és továbbképzést továbbtanulóknak és felnőtteknek.
Független középiskolaként működik a St Edmund's School, a Kent College, és a - gyakran Anglia legrégebbi iskolájaként emlegetett - The King's School. Szent Ágoston 597-ben, röviddel Canterburyba érkezése után alapított egy iskolát és - többek szerint - ebből nőtt ki a The King’s School. Igaz ugyan, hogy dokumentumok csak a rendházak feloszlatása utántól, a 16. századtól allnak az iskolára vonatkozóan rendelkezésre, amikor is felvette jelenlegi, VIII. Henrikre utaló nevét.[72]
Városi gimnáziumként működik a Barton Court Grammar School, a Simon Langton Grammar School for Boys és a Simon Langton Girls' Grammar School. További középiskolák: The Canterbury High School, St Anselm's Catholic School, Church of England's Archbishop's School és a Chaucer Technology School.
Média
Három ingyenes hetilap szolgáltatja a híreket a canterburyi kerületben: a YourCanterbury, a Canterbury Adscene és a Canterbury KM Extra. A Canterbury Adscene tulajdonosa a Daily Mail és körülbelül 55.000 példányban jelenik meg.[73][74] A Canterbury KM Extra című lapot a Kent Messenger csoport tulajdonolja és ugyancsak 55.000 példányban terjesztik.[75] A Canterburyben készülő Kentish Gazette nem ingyenes újság, szintén a Kent Messenger csoport birtokában van, alkalmankénti példányszáma 25.000 körül van.[76]
A YourCanterburyt a KOS Media adja ki, amely a népszerű megyei lap, a Kent on Sunday kiadója is. Van egy weboldala is, a www.yourcanterbury.co.uk, amely naponta frissített híreket szolgáltat a város számára.
A KMFM Canterbury egy canterburyi rádióállomás, amely a 106 MHz-en sugároz. Korábbi neve KMFM106 volt, azt megelőzően - mielőtt átvette volna a Kent Messenger csoport - CTFM volt a neve.[77]
A CSR FM, amely a "Canterbury Student Radio" rövidítése, a 97.4 MHz-en sugároz a University of Kent és a Canterbury Christ Church University területén egyaránt megtalálható stúdióiból. A rádió a város oktatási intézményeinek együttműködése alapján tevékenykedik. A rádióadó a University of Kent területán van, ahonnan jól lefedi az egész várost.[78] A CSR két korábbi rádiót váltott fel, a Canterbury Christ Church Universityhez tartozó C4 rádiót és a UKC rádiót, amelyet a University of Kent működtetett.
Híres emberek
Canterburyben született híres emberek: Christopher Marlowe drámaíró,[79] Fiona Phillips TV-s személyiség[80] a légiforgalmi vállalkozó Freddie Laker,[81] a fiúénekes és színész Joseph McManners[82] Orlando Bloom színész,[83] Mary Tourtel, a Rupert Bear (Rupert medve) megalkotója,[84] valamint tanítója, Thomas Sidney Cooper viktoriánus állatfestő[85] a városban születtek és éltek. David Gower krikettjátékos,[86] William Harvey orvos,[87] William Somerset Maugham író[87] és Michael Powell filmrendező[87] a King's School diákjai voltak. A University of Kentet látogatták - többek között - Alan Davies színész, Rosie Boycott szerkesztő, Tom Wilkinson színész és Kazuo Ishiguro Booker-díjas regényíró.[88]
Testvérvárosok
Canterbury testvérvárosai a következők:
.svg){kind=small}
Jegyzetek
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Canterbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Lyle, Marjorie. Canterbury: 2000 Years of History. Tempus, (2002.). ISBN 0-7524-1948-X.
- Butler, Derek. A Century of Canterbury. Sutton Publishing Ltd, (2002.). ISBN 0-7509-3243-0.
- Tellem, Geraint. Canterbury and Kent. Jarrold Publishing, (2002.). ISBN 0-7117-2079-7.
További információk
- Canterbury City Council
- Canterbury Tourism
- Canterbury Cathedral
- Canterbury Buildings website Archiválva 2013. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben - Archaeological and heritage site of Canterbury's buildings.
- Canterbury Archaeological Trust - Whitefriars excavations
- TimeTeam: Canterbury Big Dig
- Virtual tour
- UNESCO World Heritage Centre - World Heritage profile for Canterbury.
Kapcsolódó szócikkek
A Wikimédia Commons tartalmaz Canterbury témájú kategóriát.
