Kormos bülbül

madárfaj

A kormos bülbül vagy kafferbülbül (Pycnonotus cafer) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Kormos bülbül
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:Madarak (Aves)
Rend:Verébalakúak (Passeriformes)
Család:Bülbülfélék (Pycnonotidae)
Nem:Pycnonotus
Faj:P. cafer
Tudományos név
Pycnonotus cafer
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kormos bülbül témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kormos bülbül témájú médiaállományokat és Kormos bülbül témájú kategóriát.

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Turdus nembe Turdus cafer néven.[3]

Alfajai

  • Pycnonotus cafer intermedius (Blyth, 1846) – nyugat-Himalája (Pakisztántól Nepálig);
  • Pycnonotus cafer humayuni (Deignan, 1951) – délkelet-Pakisztán, északnyugat- és északközép-India;
  • Pycnonotus cafer bengalensis (Blyth, 1845) – közép- és kelet-Himalája, Banglades;
  • Pycnonotus cafer stanfordi (Deignan, 1949) – északkelet-India, észak-Mianmar, dél-Kína;
  • Pycnonotus cafer melanchimus (Deignan, 1949) – dél-Mianmar, északThaiföld;
  • Pycnonotus cafer saturatus (Whistler & Kinnear, 1932) – a Hindusztáni-félsziget északkeleti része;
  • Pycnonotus cafer cafer (Linnaeus, 1766) – dél-India;
  • Pycnonotus cafer haemorrhousus (J. F. Gmelin, 1789) – Srí Lanka.

Előfordulása

Banglades, Bhután, India, Srí Lanka, Kína, Mianmar, Nepál, Pakisztán és Thaiföld területén honos. Betelepítették a Fidzsi-szigetek, Szamoa, Tonga, Új-Kaledónia, Francia Polinézia és Hawaii szigeteire, valamint meghonosodott az Egyesült Arab Emírségek közül Dubaj-ban és Új-Zéland egyes részein is.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők és cserjések, valamint ültetvények, vidéki kertek és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 19–20 centiméter, testtömege 28–40 gramm.[3]

Életmódja

Elsődleges tápláléka gyümölcsökből áll, de megeszi a növényi rügyeket, virágokat, rovarokat és kisebb gerinceseket is.[3] Egyike azon kevés állatfajnak (mint az ember, a legközelebbi emberszabású rokonaink, tengerimalac stb.), amely képtelen az aszkorbinsav előállítására önmagától, tehát ez az anyag számára vitamin.[5]

Szaporodása

Fészke, tojásaival

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

Források

További információk