Francia Polinézia
Francia Polinézia Franciaország tengerentúli területe, amely a Csendes-óceánban található öt földrajzi szigetcsoportot foglal magában.[2]
| Francia Polinézia | |||
| Polynésie française | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Tahiti Nui Mare'are'a Nemzeti himnusz: La Marseillaise | |||
.svg) | |||
| Fővárosa | Papeete | ||
 d. sz. 17° 32′, ny. h. 149° 34′, ny. h. 149° 34′ | |||
| Államforma | elnöki köztársaság tengerentúli közösség | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Emmanuel Macron | ||
| elnök | Édouard Fritch | ||
| főbiztos | Dominique Sorain | ||
| Hivatalos nyelv | francia, tahiti | ||
| Beszélt nyelvek | egyéb polinéz nyelvek | ||
| protektorátus | 1842 | ||
| tengerentúli terület | 1946 | ||
| tengerentúli közösség | 2004 | ||
| Tagság | Lista | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 275 918 fő (2017)[1] | ||
| Rangsorban | 186 | ||
| Népsűrűség | 64 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 4 167 km² | ||
| Rangsorban | 171 | ||
| Víz | 12% | ||
| Időzóna | TAHT (UTC-10) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Csendes-óceáni valutaközösségi frank (XPF) | ||
| Hívószám | 689 | ||
| Segélyhívó telefonszám | 112 | ||
| Internet TLD | .pf | ||
| Közlekedés iránya | jobb | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Polinézia témájú médiaállományokat. | |||
 | |||
Fejlődésének fő ága továbbra is a turizmus, amely Polinézia kivételes természeti és kulturális örökségén alapul.Legismertebb szigete Tahiti, ahol a terület fővárosa, Papeete is található.
Története
A Francia Polinéziát alkotó szigetcsoportok hivatalosan csak a francia protektorátus megalapítása után egyesültek 1889-ben. A szigetek közül a polinézek a Marquises-szigeteket hódították meg először i.sz. 300 körül, majd később, 800 körül a Társaság-szigeteket is. A polinézek laza törzsi szerveződésben éltek.[3]
Az európaiakkal való kommunikáció 1521-ben kezdődött, amikor Ferdinand Magellan, a portugál hajós felfedező először pillantotta meg a mostani Tuamotu-Gambier-szigetekhez tartozó Pukapuka szigetet. 1722-ben a holland Jakob Roggeveen jutott el először Bora Bora szigetére Európából, 1767-ben pedig a brit Samuel Wallis Tahitire jutott el. Egy évvel később Louis Antoine de Bougainville francia felfedező, majd még egy évvel később a híres James Cook kapitány is kikötött Tahitinél. A keresztény hittérítés spanyol papokkal kezdődött, akik 1774-től jelentek meg Tahitin. A protestánsok jelenléte 1797-től folyamatos a térségben.[4]
II. Pomare, Tahiti királya 1803-ban menekülésre kényszerült Moorea szigetre. Családjával együtt 1812-ben erőszakosan átkeresztelték protestáns vallásra. 1834-ben francia hittérítők érkeztek a szigetekre. Mivel a helyiek nem nézték jó szemmel a misszionáriusokat 1836-ban Franciaország hadihajót küldött a régióba. 1842-ben Tahiti és Tahuata francia protektorátus alá került, hogy a katolikus hittérítők zavartalanul dolgozhassanak. A fővárost, Papeetét 1843-ban alapították. 1880-ban Franciaország magához csatolta Tahitit, így a protektorátusi cím helyett a Francia gyarmati birodalom részévé vált.[4]
Az 1880-as években Franciaország igényt tartott a Tuamotu-szigetekre, amely korábban a Pomare-dinasztiához tartozott, bár formálisan nem csatolta magához. Továbbá a franciák Tahuata szigetet 1842-ben protektorátusba vették és az egész Marquises-szigetekre úgy tekintettek, hogy az Franciaország része. 1885-ben Franciaország kinevezett egy kormányzót és létrehozott egy általános tanácsot, amellyel létrejött egy igazi gyarmati kormányzás. 1888-ban Rimatara és Rurutu szigeteket a briteknek nem sikerült lobbizás révén protektorátus alá vonni, így egy évvel később a Franciák ezeket is magukhoz csatolták. 1892-ben adták ki az első helyi bélyegeket a tartományban. A tartomány első hivatalos elnevezése az Établissements de l'Océanie (Óceaniai Telepek) volt. 1903-ban az általános tanácsot tanácsadó testületre változtatták és a gyarmat nevét megváltoztatták Établissements Français de l'Océanie (Óceaniai Francia Telepek) kifejezésre.[5]
1940-ben Francia Polinézia kormányzata elismerte a Szabad Francia Erők katonai szervezetét és sok polinéziai szolgált a második világháborúban. Nem tudtak arról sem a franciák, sem a polinézek, hogy a japán Konoe kabinet 1940. szeptember 16-án úgy döntött, hogy több terület mellett Francia Polinéziára is igényt tart. A háború során aztán a japánok képtelenek voltak megszállni a francia szigeteket.
1946-ban a polinézek francia állampolgárságot kaptak és a szigetek hivatalos elnevezése megváltozott tengeren túli területre. 1957-től használatos a Francia Polinézia (Polynésie Française) elnevezés. 1962-ben, a korábban Algériában végzett nukleáris kísérletek helyszínét áttették a Tuamotu-szigetekhez tartozó Mururoa közelébe. A teszteléseket 1974 után már föld alatt végezték.[6] 1977-ben Francia Polinézia részleges belső autonómiát kapott, amelyet 1984-ben kibővítettek. Francia Polinézia 2003-ban vált teljes egészében Franciaország tengerentúli részévé.[7]1995. szeptemberben hatalmas tüntetések voltak, hogy Franciaország ismét nukleáris kísérleteket kívánt folytatni a Fangataufa atoll közelében egy hároméves moratóriumot követően. A legutolsó tesztet 1996. január 29-én hajtották végre a térségben. Ekkor jelentette be Franciaország, hogy csatlakozik a nukleáris teszteket tiltó nemzetközi egyezményhez, az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezetéhez (Comprehensive Test Ban Treaty) és nem tesztel többé atomfegyvereket.[8]
Földrajz
Szárazföldjeinek területe 4167 km², amelyek egy 2 500 000 km²-es óceáni területen vannak elszórva. Mintegy 130 sziget található Francia Polinéziában.[9] Legmagasabb pontja: Mont Orohena, 2241 méter.
A Csendes-óceán délkeleti részén található szigetvilág öt jól elkülöníthető szigetcsoportból áll. A legnagyobb és legnépesebb sziget ezek közül a Társaság-szigetekhez tartozó Tahiti.
| Zászló | Térkép | Név | Szigetek száma | Terület | Lakosság (fő) |
|---|---|---|---|---|---|
.svg){kind=small} |  | Társaság-szigetek | 13 sziget | 1647 km² | 163 000 |
 |  | Tuamotu-szigetek | 76 atoll | 850 km² | kb. 15 000 |
 |  | Marquises-szigetek | 10 sziget | 1274 km² | 8632 |
 |  | Ausztrál-szigetek | 7 sziget | 148 km² | 6669 |
 |  | Gambier-szigetek | 26 sziget | 31 km² | 986 |
Tahiti közelében van néhány egyéb fontos sziget, atoll és szigetcsoport is: Ahe, Bora Bora, Hiva Oa, Huahine, Maiao, Maupiti, Mehetia, Moorea, Nuku Hiva, Raiatea, Tahaa, Tetiaroa, Tubuai és Tupai.
A térségben előfordulhatnak viharos ciklonok, főleg január hónapban. A szigetek között vegyesen van lapos, amelynek zátonyos a partja, illetve van amelyik felszíne egyenetlen, magas hegyekkel tarkított. A Tuamotu-szigetek az egyetlen, amelynek mindegyik szigete lapos. Az Ausztrál-szigetekhez tartozó Gambier-szigetek a legritkábban lakott rész. Itt a szigetek többsége lakatlan. Francia Polinézia teljes lakosságának 61%-a él Tahiti szigeten, Papeete városban vagy környékén.[10]
Közigazgatás
A szigetcsoport közigazgatásilag 5 részre van osztva:
- Marquises-szigetek - (franciául: (les) (Îles) Marquises, vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Marquises)
- Szélcsendes-szigetek - (franciául: (les) Îles Sous-le-Vent vagy hivatalosan la subdivision administrative des Îles Sous-le-Vent) (a Társaság-szigetek része)
- Szél felőli szigetek - (franciául: (les) Îles du Vent vagy hivatalosan la subdivision administrative des Îles du Vent) (a Társaság-szigetek része)
- Tuamotu-Gambier-szigetek - (franciául: (les) (Îles) Tuamotu-Gambier vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Tuamotu-Gambier) (A Tuamotu-szigetek és a Gambier-szigetek)
- Ausztrál-szigetek - (franciául: (les) (Îles) Australes vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Australes) (ide tartoznak a Bass-szigetek)
Népesség, nyelv, vallás
Népesség
A lakosság 78%-a polinéz. A polinézek különböző törzsekből állnak. Ők az eredeti őslakosság leszármazottai. A többiek mindannyian bevándorlók. Az ázsiaiak aránya 12%, főleg kínai. Az európaiak mind francia származású fehérek. A franciák aránya 10%. A franciákon belül az úgynevezett helyi franciák 6, míg a városi (később bevándorolt) franciák 4%-ot tesznek ki.[11]
2010. január 1-jén az össznépesség 267 000 fő volt,[12] ami a 2007-es népszámlálás adataihoz képest (259 596 fő) növekedésnek számít.[13] A 2007-es népszámláláskor a lakosság 68,6%-a Tahiti szigetén élt. A főváros, Papeete város lakossága 131 695 fő volt.
A lakosság 87,3%-a született Francia Polinéziában, 9,3% Franciaországban, 1,4% Franciaország egyéb tengerentúli területein és 2,0% külföldi országokban.[14] Az 1988-as népszámláláskor feltett etnikai hovatartozást kérdező kérdésre a lakosság 66,5%-a vallotta magát tiszta polinéznek, 7,1% keveredett polinéznek, 11,9% európainak (főleg franciának), 9,3% francia és polinéz keveréknek (ún. "demis"-nek (szó szerint "fél") és 4,7% kelet-ázsiainak (főleg kínainak).
Az európaiak, a demik és a kínaiak főként Tahiti szigetére koncentrálódtak, azon belül is főleg Papeete városba, így itt sokkal magasabb az arányuk, mint Francia Polinézia egyéb területein. Annak ellenére, hogy a különböző kisebbségek keveredésének már hosszú történelme van, az elmúlt években megnőttek az etnikai feszültségek azáltal, hogy a politikusok idegenellenes beszédeket tartanak és nacionalista zászlókat lebegtetnek.[15][16]
A népesség alakulása
| 1907 | 1911 | 1921 | 1926 | 1931 | 1936 | 1941 | 1946 | 1951 | 1956 | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 30,600 | 31,900 | 31,600 | 35,900 | 40,400 | 44,000 | 51,200 | 58,200 | 63,300 | 76,323 | ||||
| 1962 | 1971 | 1977 | 1983 | 1988 | 1996 | 2002 | 2007 | 2010 | |||||
| 84,551 | 119,168 | 137,382 | 166,753 | 188,814 | 219,521 | 245,516 | 259,596 | 267,000 | |||||
| Korábbi hivatalos népszámlálási adatok.[17][18][19] | |||||||||||||
Nyelv
Polinézia hivatalos nyelve a francia.[20] Egy 1996. április 12-ei organikus törvény értelmében "a hivatalos nyelv a francia, a tahiti és más polinéz nyelvet is lehet használni". A 2007-es népszámlálás szerint a 15 évesnél idősebb lakosság 68,5% leginkább a franciát használja otthon, és ez a szám az egyéb polinéz nyelvek esetében csak 29,9% (ennek 80%-a tahiti). 1,0% jelezte otthon használatos nyelvnek a kínait és 0,6% volt az egyéb nyelv.[21]
Ugyanekkor a 15 évesnél idősebb lakosság 94,7%-a vallotta, hogy tud franciául beszélni, írni és olvasni, és csupán 2,0% nem érti a franciát. Ugyanezen emberek 74,6%-a vallotta, hogy valamilyen polinéz nyelven ért, és 13,6%-uk nem tud semmilyen polinéz nyelven sem.
Vallás
A kereszténység a szigeteken élő emberek fő vallása: a többség (54%) különböző protestáns egyházhoz tartozik és egy jelentős kisebbség (30%) római katolikus. Francia Polinézia lakosságának több mint a fele a Maohi protestáns egyházhoz tartozik.[22] A Jehova tanúi 2656 hívőt számlált Tahiti szigetén 2011-ben.[23]
Politika
Francia Polinéziában a politika Franciaország tengerentúli területeihez tartozó parlamentáris képviseleti demokrácia, amelyben Francia Polinézia elnöke a kormányfő, és egyben egy többpártrendszer vezetője is. A végrehajtó szerv a kormány. A törvényhozó szerv a kormány és a Francia Polinéziai Gyűlés (a területi gyűlés).
Francia Polinézia politikai élet a 2000-es évek közepétől bizonytalanság jellemzi. 2007. szeptember 14-én harmadszor is megválasztották elnöknek Oscar Temaru-t, aki a függetlenedés támogatója.[24] Gaston Tong Sang-ot váltotta fel az elnöki tisztségből, aki a függetlenedés ellen volt. Oscar Temaru nem tudott megbízható kormányzati többséget kialakítani a gyűlésen belül, ezért új területi választásokat tartottak 2008 februárjában.
Gaston Tong Sang pártja nyerte meg a választásokat, azonban ez mégsem oldotta meg a válságot: Oscar Temaru és Gaston Flosse két kisebbségben lévő pártja összefogott, hogy megakadályozza Gaston Tong Sang-ot, hogy Francia Polinézia elnöke lehessen. Ezután Gaston Flosse-t választották államfőnek 2008. február 23-án, a függetlenedés párti Oscar Temaru pártjának segítségével, miközben Oscar Temaru-t szónoknak választották a körzeti gyűlésbe, Gaston Flosse függetlenedés ellenes pártjának támogatásával. A kettő koalíciót alakított, azonban sokak szerint ez a szövetség sem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzák Gaston Tong Sang elnöki megválasztását.[25]
Gaston Tong Sang kevés többséggel ugyan, de végül megválasztották elnöknek. A kabinetébe pozíciót ajánlott Flosse és Temaru pártjai számára, amelyet mindketten visszautasítottak. Gaston Tong Sang minden pártot felkért, hogy segítsenek csökkenteni a politikai bizonytalanságot, elsősorban azért, hogy a külföldi befektetéseket elősegítsék, valamint azért, hogy a helyi gazdaságot fejlesszék.
Annak ellenére, hogy Francia Polinézia saját gyűléssel és kormányzattal bír, nem Franciaország társult állama, mint az Amerikai Egyesült Államokhoz tartozó Északi-Mariana-szigetek, vagy az Új-Zélandhoz tartozó Cook-szigetek. Franciaország tengerentúli területeként a helyi kormánynak nincs beleszólása a törvényhozásba, oktatásba, honvédelembe, amelyet közvetlenül a francia állam, a rendőrség és a katonaság irányít. A terület legmagasabb rangú képviselője a Francia Polinézia főbiztosa (fr: Haut commissaire de la République).
Francia Polinézia két képviselőt küld a francia nemzetgyűlésbe. Egyikőjük területéhez tartozik: Szélcsendes-szigetek közigazgatási területe, az Ausztrál-szigetek közigazgatási területe, Mo'orea-Mai'ao települések, és Tahiti legnyugatibb területe (a fővárost, Papeetét is beleértve). A másikuk képviseleti területei: Tahiti középső és keleti része, a Tuamotu-Gambier-szigetek közigazgatási területe és a Marquise-szigetek közigazgatási területe. Francia Polinézia egy szenátort is küld a Francia szenátusba.
A francia polinéziai emberek a francia elnökválasztáskor is szavaznak. 2007-ben a függetlenedés pártiak a szocialista jelöltre, Ségolène Royalra, míg a függetlenedést ellenzők a jobbközép értékeket képviselő Nicolas Sarkozy-re adták le voksukat. A francia polinéziai emberek Nicolas Sarkozy-nek szavaztak nagyobb bizalmat.[26]
Gazdaság
A szigetvilág Óceánia ötödik legnagyobb gazdasága.A mezőgazdaság főként a helyi igényeket elégíti ki, kivitelre koprát és vaníliát termelnek. A francia nukleáris kísérleti telep bezárásáig jelentős támogatást kapott a francia kormánytól, ezek beszüntetése óta a legfőbb bevételi forrás a turizmus, amely a bevételek mintegy egynegyedét teszi ki. Jelentős a halászat, a könnyűipar a mezőgazdaság terményeit dolgozza fel.
Közlekedés
Légi
Francia Polinéziában 53 repülőtér található, ebből 46 van aszfaltozva. Az egyetlen nemzetközi repülőtér a szigeteken a Faaa Nemzetközi Repülőtér. Minden egyes szigetnek van saját repülőtere, amelyről el lehet jutni a többi szigetre. Az Air Tahiti a fő légitársaság, amely a szigetek között közlekedik. Akár havi bérlet is vásárolható a társaságnál.[27]
Egyéb
Az utóbbi években [mikor?] ugyan lecsökkent, a luxushajózás továbbra is jelentős a térségben.
Tahiti és Moorea szigetek között naponta három komp indul.[mikor?]
Közutak hossza: 792 km
Média
A szigeteken 3 televízióadó van: RFO Tempo Polynésie, RFO Télé Polynésie des Senders Réseau France outre-mer és TNTV (Tahiti Nui TV).
Turizmus
.jpg)
A turizmus fontos jövedelemforrás Francia Polinézia számára. Az észak-amerikai és európai nászutasok kedvelt célpontja. Népszerűek a vízi tevékenységek (strandolás, hajókázás, búvárkodás, sznorkelezés, hullámlovaglás). Emellett a meseszép tengerpartok, a tengeri állatokkal való együttúszás, a trópusi, hegyvidéki természeti környezet, a csodálatos naplementék, a vízesések stb. mind vonzóvá teszik ezt a távoli szigetvilágot.[28][29][30]
Javasolt oltások Francia Polinéziára utazóknak:
Sport
Huahine szigetről indul minden év októberében a Hawaiki Nui Va’a kenuverseny, amely a Dél-Csendes-óceán legnagyobb ilyen jellegű versenye.[31] Az 1992 óta megrendezésre kerülő, több mint 100 kenu csapatot felvonultató verseny összeköti Huahine, Raiatea, Tahaa és Bora Bora szigeteket.[32] A három etapos verseny során a versenyzők összesen 130 km-t kenuznak a Társaság-szigetek Szél felőli szigetcsoport szigetei között.[33]A csónak kivetővel ellátott kenu, amelynek a tahiti elnevezése Va’a. Új-Zélandon a Waka Ama, Hawaii szigetén a Wa’a elnevezést kapta a kenu. A dél-csendes-óceáni területek egészén a helyi emberek mindenhol kifejlesztették ezt az alapvető közlekedési eszközt fatörzsek kivájásával. Polinéziában a kenukészítést mesteri szintre fejlesztették, ezért vonzza ide a versenyzőket ma már a világ minden tájáról.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Források
- Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5
További információk
