Megaváros

Ez a lista tartalmazza a világ legnagyobb városait és várostömörüléseit 2016-ban.

Sorszám	Megaváros	Kép	Ország	Kontinens	Népesség
1	Tokió		Japán	Ázsia	38,800,000
2	Szöul		Dél-Korea	Ázsia	25,514,000[2]
3	Jakarta		Indonézia	Ázsia	31,500,000[3]
4	Karacsi		Pakisztán	Ázsia	24,300,000[4]
5	Sanghaj		Kína	Ázsia	24,152,700[5]
6	New York		Amerikai Egyesült Államok	Észak-Amerika	23,632,722[6]
7	Mumbai		India	Ázsia	23,614,000[7]
8	Manila		Fülöp-szigetek	Ázsia	24,124,000[8]
9	Mexikóváros		Mexikó	Észak-Amerika	22,200,000
10	Delhi		India	Ázsia	21,753,486[9]
11	Peking		Kína	Ázsia	21,516,000[10]
12	São Paulo		Brazília	Dél-Amerika	21,250,000
13	Lagos		Nigéria	Afrika	21,000,000[11]
14	Vuhan		Kína	Ázsia	20,600,000[12]
15	Kiotó-Oszaka-Kóbe (Keihanshin)		Japán	Ázsia	20,260,000
16	Kanton (város)		Kína	Ázsia	19,910,000[13]
17	Csungking		Kína	Ázsia	19,384,100[14]
18	Kairó		Egyiptom	Afrika	18,810,000
19	Los Angeles		Amerikai Egyesült Államok	Észak-Amerika	18,550,288[15][16]
20	Csengtu		Kína	Ázsia	18,427,500
21	Dakka		Banglades	Ázsia	18,250,000
22	Moszkva		Oroszország	Európa	16,900,000
23	Tiencsin		Kína	Ázsia	15,469,500
24	Bangkok		Thaiföld	Ázsia	15,350,000
25	Isztambul		Törökország	Európa	14,800,000
26	Kalkutta		India	Ázsia	14,766,000[17]
27	Rio de Janeiro		Brazília	Dél-Amerika	14,450,000
28	London		Egyesült Királyság	Európa	13,842,667[18]
29	Buenos Aires		Argentína	Dél-Amerika	13,834,000[19]
30	Teherán		Irán	Ázsia	13,700,000
31	Kinshasa		Kongói Demokratikus Köztársaság	Afrika	12,500,000
32	Párizs		Franciaország	Európa	12,405,426 [2]
33	Sencsen		Kína	Ázsia	12,250,000[18]
34	Harbin		Kína	Ázsia	11,635,971[20]
35	Ruhr-vidék	Dortmundi felhőkarcolók	Németország	Európa	11,316,429[21]
36	Bengaluru		India	Ázsia	11,556,907[17]
37	Lahor		Pakisztán	Ázsia	10,551,472[22]
38	Csennai		India	Ázsia	9,814,455

A „megaváros” kifejezés a 19. század végén vagy a 20. század elején jelent meg a köztudatban, a szó első hivatalos megjelenése a Texasi Egyetem által történt 1904-ben.^[23] Eleinte az Egyesült Nemzetek Szervezete használta a kifejezést 8 milliónál több lakosú városok leírására, manapság azonban a tízmilliónál több fős településekre használják.^[24]

1800-ban a világ lakosságának még csak a 3%-a lakott városokban, ez a szám azonban 47%-ra emelkedett a 20. század végére. 1950-ben 83 olyan város létezett, amelyek népessége meghaladta az egymillió főt; 2007-re ez a szám 468-ra nőtt.^[25] Az ENSZ előrejelzései szerint a mostani, 3.2 milliárdos városi lakosság 2030-ra mintegy 5 milliárd főre fog nőni, amikor ötből három ember már városokban fog élni.^[26] Ez a hirtelen növekedés drámai következményeket szülhetnek olyan kevésbé modernizált kontinenseken, mint Ázsia és Afrika. Különböző felmérések és előrejelzések azt mutatják, hogy ez az elkövetkezendő 25 évben végbemenő városi növekedés a fejlődő országokban fog végbemenni.^[27] Egymilliárd ember, a föld teljes népességének majdnem egyhetede, nyomornegyedekben él.^[28] Rengeteg szegény ország túlnépesedett nyomornegyedeiben magas a különböző betegségek kialakulásának aránya, mivel egészségtelenek a körülmények, jelen van az alultápláltság, továbbá hiányzik az egészségügyi alapellátás.^[29] 2030-ban a világon több mint 2 milliárd ember fog nyomornegyedekben élni.^[30] Etiópia, Malawi, valamint Uganda, a világ három legvidékibb országa, városi népességének több mint 90%-a már így is nyomornegyedekben él.

2025-ig egyedül Ázsiában lesz minimum 30 megaváros, többek között Mumbai, India (2015-ös népessége 20.75 millió fő), Sanghaj, Kína (2015-ös népessége 35.5 millió fő), Delhi, India (2015-ös népessége 21.8 millió fő), Tokió, Japán (2015-ös népessége 38.8 millió fő) és Szöul, Dél-Korea (2015-ös népessége 25.6 millió fő). Lagos, Nigéria 1950-ben feljegyzett 300,000 fős lakossága 2015-re körülbelül 15.2 millió főre nőtt.

Növekedés

Több mint 500 éven keresztül Róma volt a legnagyobb, a leggazdagabb és politikailag a legfontosabb város Európában.^[31] Népessége már az első század végére meghaladta az egymillió főt.^[32] Róma népessége Kr. u. 402-ben kezdett csökkenni, amikor Flavius Honorius római császár Ravennába költöztette a kormányt, amivel 20,000 fős népességcsökkenést idézett elő Rómában a korai középkorban. Az addigi burjánzó nagyváros tele lett lakatlan épületekkel és a hatalmas méretű területeken csak romok és növényzet maradt.

Bagdad számított a világ legnagyobb városának, a megalapításától kezdődően Kr. u. 762-ben egészen 930-ig, amikor is a lakossága meghaladta az egymillió főt.^[33] A kínai fővárosok, Csang-an és Kajfeng szintén óriási népességnövekedést tudhattak magukénak a fejlett birodalmak idején. Egy 742-es, Jingzhao Fu (京兆府) agglomerációban történt népszámlálási adat szerint akkoriban 362,921 családot és 1,960,188 személyt tartottak számon.^[34] Az Angkor körüli középkori település, amely akkor a Khmer Birodalom fővárosaként szolgált, szintén több mint egymilliós lakossággal rendelkezett.^[35]

1825 és 1918 között London volt a világ legnagyobb városa, hiszen lakossága rohamosan növekedett. Ez volt az első olyan város az 1900-as években, amely elérte a több mint ötmillió fős népességet. 1950-ben New York volt az egyetlen városi terület, amelynek lakossága meghaladta a tízmillió főt.^[36] 2005 októberére a földrajztudósok már 25 ilyen területet állapítottak meg.^[37] Ehhez képest 2004-ben még csak 19, 1985-ben pedig csupán 9 megaváros létezett. Ez a növekedés azért történt, mert a világ népessége elkezdett közeledni Észak-Amerika és Nyugat-Európa magas urbanizációs szintje (75–85%) felé.

A 2000-es évek óta a Nagy Tokió Agglomeráció számít a legnagyobb megavárosnak. Ez az agglomeráció olyan egyéb városokat foglal magában, mint például Jokohama és Kavaszaki, a terület teljes népessége pedig meghaladja a 38 millió főt. Különböző meghatározások léteznek annak függvényében, hogy a régió mely területeket foglalja magában. Bár Tokió prefektúrái, Csiba, Kanagava és Szaitama általában szerepelnek a statisztikai információkban, a japán statisztikai hivatal csupán a Tokiói Közigazgatási Torony Sindzsuku-beli 50 kilométeres vonzáskörzetét számítja bele a területbe, így a becsült lakosság száma is alacsonyabb.^[38][39] A megavárosok egyik problémája, hogy nehezen lehet meghatározni a külső határokat, ezáltal a lakosság számát is nehezebb felbecsülni.

Egy másik lista nagyvárosi területek helyett agglomerációkként határozza meg a megavárosokat.^[40] 2010-ben 25 megaváros létezik ezzel a megnevezéssel, ilyen Tokió is. Más források Nagoját^[22] és a Ruhr-vidéket^[41] is megavárosokként tüntetik fel.

Nagyítás

Tokiói panorámakép a Tokyo Skytree-ből, háttérben a Fudzsi

Nyomornegyedek

Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint a nyomornegyedekben élő városlakók aránya 47%-ról 37%-ra csökkent a fejlődő világban 1990 és 2005 között.^[42] Az egyre növekvő népesség miatt azonban a nyomornegyedekben élők abszolút száma folyamatosan nő. Ezen emberek többsége a városok pereméről érkezik, akik olyan településeken éltek, ahol nincs elegendő lakóhely és a csatornázás sem megfelelő. Ezt a folyamatot olyan, eddig nem látott, belső- és nemzetközi tömeges migráció idézte elő, amely hozzájárult a városok népességnövekedéséhez. A folyamat rengeteg problémát vet fel mind a politikában, mind a társadalomban, mind a gazdasági szférában. A nyomornegyedekben élőknek gyakran nincs lehetőségük részt venni az oktatásban, nem kapnak egészségügyi ellátást és a városi piacgazdaságban sem vehetnek részt.

Bűncselekmények

Az egyre növekvő népesség miatt az infrastruktúra és közszolgálat (mint például megfelelő higiénia, lakhatás, oktatás és egészségügy) hiánya a nyomornegyedek megnövekedéséhez vezet, ami azonban a városlakók között is elégedetlenségeket szül. Éppen ezért a bűncselekmények is magasabb számban vannak jelen olyan megavárosokban, mint például Karacsi, Mumbai, Kairó, Rio de Janeiro és Lagos.^[43]

Hajléktalanság

A megavárosokban nagymértékben megfigyelhető a hajléktalanság. A hajléktalanság jelenleg érvényes meghatározása országonként, de akár különböző szervezeteken, régiókon belül is változik.^[44]

2002-ben egy kutatás kimutatta, hogy a legtöbb hajléktalan családok és gyerekek közül kerül ki az Amerikai Egyesült Államokban,^[45][46] ez pedig új kihívásokkal állította szembe a különböző szervezeteket, illetve ügynökségeket. Az Amerikai Egyesült Államokban a kormány több nagyváros polgármesterét is felkérte arra, hogy készítsenek egy tízéves tervet azzal a céllal, hogy véget vessenek a hajléktalanságnak. Az egyik ilyen terv az „Először a lakhatás” című volt, amely arra összpontosít, hogy ahelyett hogy ideiglenes otthont adnak a hajléktalanoknak, szerezzenek nekik egy állandó lakhelyet és adják meg nekik a szükséges támogató szolgáltatásokat annak érdekében, hogy fenntarthassák saját otthonukat. Ez a programsorozat azonban nagyon bonyolultnak bizonyult, hiszen ahhoz, hogy a kezdeményezés sikeres legyen, hosszútávon kell gondolkodni.^[47][48]

Forgalmi torlódás

A forgalmi torlódás olyan állapot, ami az úthálózatokon történik, amikor megnő az autóforgalom. Ezt a torlódást általában kisebb sebesség, hosszabb menetidő, megnövekedett környezetszennyezés és hosszabb közúti sorbanállás jellemzi. A Texasi Közlekedési Intézet becslései szerint 2000-ben a 75 legnagyobb nagyvárosi övezet 3.6 milliárd órányi késedelmet szenvedett el, ami 5.7 milliárd gallonnyi (21.6 milliárd liter) elpazarolt üzemanyagot és 67.5 milliárd dollárnyi veszteséget (az ország körülbelül 0,7% GDP-je) jelentett. Azt is kiszámították, hogy az egy gépkocsivezetőre eső éves torlódási költség körülbelül 1,000 dollár a nagyvárosokban és 200 dollár a kisvárosokban. A forgalmi torlódás folyamatosan nő a nagyvárosokban, a késedelmek pedig egyre gyakoribbak a kisvárosokban és a vidéki városokban is egyaránt.

Városszétfolyás

A városszétfolyás egy sokrétű fogalom, amely magában foglalja a városokból való kifelé terjeszkedést többnyire a város peremére, ahol alacsony a népsűrűség. Itt általában autóval bejárható, egyfunkciós lakó-, kereskedelmi- és ipari övezetek jönnek létre.^[49] Ennek eredményeképpen a kritikusok azt állítják, hogy a szétfolyás negatív következményekkel jár, mint például a hosszabb menetidő a munkahelyre, a megnövekedett autó-függőség, a nem megfelelő létesítmények (kulturális helyszínek, egészségügyi központok), továbbá a magasabb egy főre eső infrastrukturális költségek.

Dzsentrifikáció

A dzsentrifikáció a modern nagyváros fejlődésével, változásával kapcsolatos szociológiai jelenség, a felértékelődött belvárosi területek lakosságának kicserélődése, amikor a vagyonosabb emberek egy kevésbé jómódú községben vesznek házat.^[50] A dzsentrifikáció egyik negatív következménye, hogy az átlagjövedelem megnövekszik és az átlagos családok mérete csökken, amely az alacsonyabb átlagjövedelemmel rendelkező lakók informális gazdasági kilakoltatását eredményezi, mivel a lakásbérek, a lakásárak és az ingatlanadók mind megnőnek. Ez a típusú népességváltozás csökkenti az ipari földhasználatot, mivel a kereskedelmet és a lakhatást újrafejlesztik. Manapság az új vállalkozások is többnyire kivonulnak a fejlett és modernizált területekről a leromlott, elhanyagolt területekre annak érdekében, hogy a tehetősebb állampolgárok kegyeibe férkőzzenek, ezáltal csökkentve a kapcsolattartást a kevésbé tehetős emberekkel.

Levegőszennyezés

A levegőszennyezés olyan vegyi anyagokból, porból, illetve biológiai eredetű anyagokból áll, amelyek károsítják az emberi szervezetet és más élő organizmusokat, továbbá tönkreteszik a természetes környezetünket. Rengeteg nagyvárosban problémát okoz a szmog, ez olyan típusú légszennyezés, amely belső égésű motoros járművek kibocsátásából, illetve gyári kéményekből eredő füstből származik.

A szmogot a szén nagymértékű égetése is előidézheti, amely egy füst és kén-dioxid egyveleget képez. 2006-ban a világ szénfogyasztása körülbelül 6,743,786,000 amerikai tonna volt^[51] és számítások szerint 2030-ra ez a szám 48%-kal nőni fog, ami 9.98 milliárd amerikai tonnát jelent.^[52] 2006-ban Kína 2.38 milliárd tonnát, míg India 447.3 millió tonnát termelt. Kínában az elektromos áram 68,7%-át szénből nyerik. Az Amerikai Egyesült Államok a világ széntartalékának a 14%-át használja fel, ebből 90% az elektromos áram termelésére megy.^[53]

Energia- és anyagi erőforrások

A megavárosok mérete és sokrétűsége hatalmas társadalmi és környezeti kihívásokat vet fel. A megavárosok fejlődése nagymértékben függ attól, hogy hogyan szereznek, osztanak és kezelik saját energia- és anyagi erőforrásaikat. Kapcsolatot véltek felfedezni az villamosenergia-fogyasztás, a fűtés és az üzemanyag-fogyasztás között, a földi szállítás energiafelhasználása, a vízfogyasztás, a hulladéktermelés és az acélgyártás között a fogyasztás szintjét illetően, és hogy milyen hatékonyan tudják felhasználni az erőforrásokat.^[54]

A megavárosok gyakran megjelennek különböző disztópikus regényekben, ilyen például „a Sprawl” William Gibson Neurománc című könyvében. A pusztító című filmben egy „San Angeles” nevű város szerepel, amelyet Los Angeles, Santa Barbara és San Diego keresztezéséből hoztak létre. Ide tartozik továbbá a Coruscant is, amely a Csillagok háborúja kitalált univerzumában a központi bolygó.^[55]

• Konurbáció
• Összevont város-megye
• Világváros
• A Föld legnépesebb várostömörülései
• Városszétfolyás