Párga

A jelenlegi Párga a 2011-es önkormányzati reform során jött létre Fanari és Párga, a két korábbi község egyesülésével, amelyek önkormányzati egységgé váltak:^[1]

A község területe 274,796, az önkormányzati egységé pedig 68,903 km².^[2]

Az ókorban a területet a theszprotaiak görög törzse lakta. Mükénéi tholoszokat fedeztek fel Párga környékén.^[3] A késő hellenisztikus korban itt volt Torine ősi városa. Nevét tengerpartja formájának köszönheti (görögül: Τορύνη = merőkanál).^[4]

Magát Párgát 1318-ban említik először; a név nagy valószínűséggel szláv eredetű. Két évvel később a várost és a cukornádültetvények bevételét Nikolasz Ors(z)ini, Epirusz despotája sikertelenül ajánlotta fel a Velencei Köztársaságnak a Bizánci Birodalom elleni segítségért cserébe. Az 1338/39-es III. Andronikosz bizánci császár elleni, epirotuszi lázadás során Párga hűséges maradt a császárhoz. A várost az 1390-es években John Spata, artai albán uralkodó irányította. Vonko, szintén Velence vazallusa Fanariban, ekkor Párga kormányzója volt. Spata halála után 1400-ban megpróbált saját hűbérbirtokot létrehozni. A városlakók zsarnoknak tartották, megdöntötték és védelmet kértek Velencétől.^[5][6]

A város 1401-ben velencei ellenőrzés alá került, és Korfu, a lagúnaköztársaság birtokának szárazföldi exklávéjaként kezelték, egy kasztellán alatt. Az oszmán támadások különösen a 15. század közepén voltak súlyosak, mivel a szenátus 1454-ben 10 éves adómentességet adott a város polgárainak.^[7] 1496-ban egy romanita zsidó közösséget jegyeztek fel a velencei uralom alatt lévő Párgában.^[8]

A 16. században Párga a Velencei Köztársaság része volt a tengerparti Epiruszban. 1570-ben az Emmanuel Mormoris vezette oszmánellenes lázadók, akiknek ideiglenesen sikerült megdönteniük az oszmán uralmat Epirusz partmenti területein, Párgát használták hadműveleti bázisként.^[9] A velencei ellenőrzés alatt álló város ebben az időszakban gyakori tulajdoni konfliktusban volt a szomszédos, oszmánok által ellenőrzött Margaritival, és állandó portyázások célpontja volt.^[10][11] A súrlódások oka a velenceiek és a margariti albán bégek ellentétes érdekei voltak, amelyek a Párga városa és a szárazföld közötti mezőgazdasági terület ellenőrzésére irányultak.^[12] Egy ilyen támadást a tengerparti kikötő ellen 1558-ban az egykori keresztény szpáhi Agia (ma Párga község része) és a falu helyi lakosai szerveztek, akik velencei jelentések szerint naponta zaklatták Párgát.^[12] A két frakció viszonya a politikai érdekek függvényében ingadozott. A velencei flotta általános parancsnoka, Sebastiano Vernier († 1578) előnyben részesítette a Margariti lakosaival folytatott konfliktuskezelés óvatos politikáját, valamint a Velencéhez hűséges albánokkal való baráti kapcsolatokat, akik magát Párga környékét irányították.^[13] A 17. században kapcsolataik megromlottak, és Párga gyakori célpontja volt a margariti bégek támadásainak, különösen 1640–42-ben. Ez alatt a két év alatt Velence képviselője (bailo) az oszmán udvarban hivatalos tiltakozást nyújtott be Margariti a velencei Párga elleni támadásai miatt.^[12]

Az oszmán uralom alatt Epiruszban Párga lakói folyamatosan támogatták a görög forradalmi tevékenységet,^[14] s annak rövid időszakaitól eltekintve a város velencei kézen maradt egészen a Velencei Köztársaság 1797-es bukásáig. Ezután Franciaországhoz került. Ahogy Franciaország viszonya Ali pasával megromlott a szárazföldi Párga exklávéjával szembeni ambíciói miatt, a franciák kétszer is fontolgatták, hogy albán ezredük embereit bevetik a szárazföld ellen, de ezekből a tervekből nem lett semmi.^[15] Párga politikai életének vezető alakja ebben az átmeneti időszakban Hasan Çapari, Ali pasa erős ellenfele és a közeli Margaritiból származó igen gazdag földbirtokos^[16] volt, aki 1807-ben orosz támogatást kért, azt állítva, hogy a Királyi Haditengerészet „zaklatja a város lakóit".^[17] 1812-ben a szomszédos Párgához tartozó Agia települést Daut bég oszmán tábornok, Ali pasa unokaöccse foglalta el. Ezután lemészárolta és rabszolgává tette a helyi lakosságot. Daut a következő, Párga elleni ostrom során meghalt.^[18] 1815-ben, amikor a franciák szerencsecsillaga letűnt, Párga polgárai fellázadtak a francia uralom ellen, és a britek védelmét kérték, akik1819-ben átengedték a város irányítását Ali joanninai pasának (Francesco Hayez: A párgai menekültek című festményének témája) pénzbeli elszámolás fejében, majd később teljesen oszmán uralom alá került. Ez a döntés rendkívül népszerűtlen volt Párga lakossága körében, amelyet túlnyomórészt görögök laktak és rendkívül velencebarát település volt.^[19] Párga ezután nem nyújtott menedéket Klephts és Szouliotesz számára, és lakosai közül sokan a közeli Korfura költöztek, ahelyett, hogy oszmán uralom alatt éltek volna.^[20][21] Így Párgát a britek távozása és 1819-ben Ali pasának való átadása után a lakosság teljesen elhagyta.^[22] Ali pasa helyi albán telepeseket hozott Chameriából, hogy újra benépesítse Párgát.^[22] 1830-ban Kutahi pasa oszmán tábornok a régió uralmának és jogi helyzetének helyreállítására tett kísérletében meghívta Párga lakosságát, hogy térjenek vissza szülőföldjükre.^[23]

A görög szabadságharc első évében (1821) a párgai oszmán helyőrséget sikertelenül megtámadta a szulióták és a helyi diaszpóra emberei.^[24] 1831-ben néhány peloponnészoszi muszlim menekült családot Párgába telepített Reşid Mehmed pasa.^[22] A görög alkonzul 1877-es jelentése szerint Párgában 365 keresztény és 180 muszlim család élt. 1877-ben a görög volt az uralkodó nyelv, mivel még a helyi muszlimok is beszéltek görögül, míg néhányan albánul is. A 20. század elején az albán ajkúakon kívül a párgai muszlimok jelentős része görögül beszélő és romani volt, akik közül sokan az 1821-es görög szabadságharc után Dél-Görögországból vándoroltak a területre^[25] Az oszmán uralom Párgában és Epirusz többi részén 1913-ban, Görögország balkáni háborúkban aratott győzelme után véget ért, és a város Görögország része lett.^[26] A Görögország és Törökország közötti lakosságcsere eredményeként Görögország 1924 novemberében 1500 albán ajkú muszlimot szállítottak Törökországba Párgából mint nem albán származásúakat.^[27] A párgai muszlimok 1913-ban megszerezték az oszmán állampolgárságot, de később lemondtak róla. Ennek alapján a görög kormány töröknek tekintette őket. A tiltakozások eredményeként a Nemzetek Szövetsége alá tartozó Vegyes Bizottság alakult Görögország és Albánia képviselőiből. 1926. február 2-án Qenan Mesare albán képviselő tiltakozott a Chameria régióból Törökországba való kényszerű áttelepítések, a cham közösség életkörülményeinek romlása ellen, és külön utalt Párgára, ahonnan Törökország a többséget áthelyezte.^[28] 1927-ben egy 20 muzulmán családból álló csoport petíciót nyújtott be tervezett cseréjük érvénytelenítésére. Ez a kis csoport végül a Népszövetség közvetítésével Párgában maradhatott, ami „nem cserélhetővé” tette státusukat.^[29]

Görögország tengelyhatalmak általi megszállása idején, 1943 augusztusában Párga az „Augustus” nevű német gerillaellenes hadművelet célpontja lett. A Wehrmacht egységeit aktívan segítették az olasz hadsereg egységei és a fegyveres Cham albán csoportok Nuri Dino, Mazar Dino és Abdul Qasim vezetésével.^[30] 1943. augusztus 10-én a Nemzeti Köztársasági Görög Liga (EDES) és a Cham Balli Kombëtar (BK) találkozót tartott Párgában, amelyen a két szervezet képviselői is részt vettek, köztük a Mazar Dino. Az EDES kérte a cham egységek lefegyverzését, és tevékenységük EDES parancsnokság alá történő átadását. Ezeket a követeléseket a Cham BK elutasította.^[31] A Brit Szövetséges Parancsnokság parancsára az EDES hadműveleteket hajtott végre Párga partjainál. A régió ellenőrzése létfontosságú volt logisztikai okokból.^[32] 1944. június 28-án az EDES elfoglalta a falut, és megölt 52 albánt.^[33] A következő hónapban a baloldali Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) 40 helyi muszlimot letartóztatott és kivégezte őket. A muszlim közösség megmaradt tagjait az EDES egységei mentették meg.^[34] Általánosságban elmondható, hogy 1944 nyarán-őszén az erőszakos események meglehetősen korlátozottak voltak, és a polgári muszlim közösséget nem találták veszélyben.^[35] A németek visszavonulását eredményező konfliktusok során a Párga körüli tengelycsapatok a cham egységek fegyveres támogatását élvezték.^[32] A háború végén a megmaradt muszlim csámok Albániába menekültek.^[36] Az albán nyelvet még ma is beszélik a település lakóinak egy része, amely sokkal szélesebb területet foglal magában, mint maga Párga közvetlen közelében.^[37] A Fanari-síkság településein még mindig beszélik az albánt, míg néhány településen, mint Anthousa és Kanallaki, a szuliotikus albán legközelebbi létező változatait még a modern időkben is kevesen beszélik.^[38][39][40]

Különféle kulturális és oktatási alapítványokat hoztak létre Párgában neves helyiek, például Athanasios Deskas hagyatéka miatt.^[41] A modern város általában véve megőrzi hagyományos építészeti jegyeit.^[42]

A kastély a városra néző domb tetején található, és a város védelmére szolgált a szárazföld és a tenger felől érkező inváziók ellen. Eredetileg a 11. században építették Párga lakói, hogy megvédjék városukat a kalózoktól és az oszmánoktól. A 13. században, ahogy a velenceiek egyre nagyobb mértékben birtokolták a területet, újjáépítették a várat, hogy megerősítsék a területet. 1452-ben Párgát és a várat két évre elfoglalták az oszmánok; a kastély egy részét ekkor bontották le. 1537-ben Hayreddin Barbarossa oszmán admirális felgyújtatta és leromboltatta az erődöt és a benne lévő házakat.

Mielőtt a velenceiek 1572-ben újjáépítették a várat, a törökök még egyszer lerombolták. A velenceiek harmadszor és utoljára újjáépítették, és erősebb erődöt hoztak létre, amely 1819-ig bevehetetlen maradt, különösen Ali joanninai pasa támadásai ellenére. A vár felszerelését két Valtos és Pogonia öblön keresztül szállították. Amikor Párgát eladták az oszmánoknak, Ali pasa szerkezeti kiegészítéseket végzett a kastélyban, beleértve a törökfürdőt és a háremnegyedet, amelyet az erőd tetején építtetett. A várbejárat falánál lévő boltíves kapun Agiosz Markosz szárnyas oroszlánja látható. A bejárat további részletei közé tartozik az „ANTONIO BERVASS 1764” név, Ali pasa emblémái, kétfejű sasok és a kapcsolódó feliratok.^[43]

Az amfiteátrumra épült Párga városa Preveza és Igumeníca hegyvidéki tengerparti régiója között helyezkedik el. „Epirusz menyasszonyaként” ismert. Nyáron Paxoszból, Antipaxoszból és Korfuról érkeznek turisták hajóval.^[44]

Strandok

Párga turisták ezreit vonzza. A közelben Valtosz, Kryoneri, Piszo Kryoneri, Lihnosz, Szarakiniko és Ai Giannaki strandok találhatók.^[45]

Valtos Beach

A Valtos Beach Párga egyik leghosszabb strandja. A párgai vár közelében található. Tiszta vize és a városhoz való közelsége miatt sok turistát vonz.^[46] Az ugyanazon a strandon található Kastro Point kiváló szörfözési feltételei miatt népszerű a szörfösök körében. Azonban a szükséges készségszint magas, és a hely a legmegfelelőbb a haladó szörfösök számára.^[47]

Lihnosz strand

A Lichnos Beach, Párga egyik strandja,^[48] Görögország nyugati részén található 3 km-re Párgától és Spreadtól kéthektáros területen.^[49]

Agiosz Szosztisz strand

Az Agiosz Szosztisz egy kis strand Anthussza falu északnyugati oldalán. A közelben áll egy kis templom, amely a 14. században épült.

Szarakiniko strand

A Szarakiniko egy jól ismert strand, Agia falu nyugati oldalán található, egy kis folyó és olajfák közelében, kb. 12 km-re a városközponttól. Kis hajók kötik össze a strandot Párga kikötőjével.

• 
  Kilátás a tengerpartra
• 
  Panagia szigete Párga partjainál
• 
  A Valtosz strand
• 
  A Lihnosz strand

Éghajlata

Párgának meleg nyári mediterrán éghajlata van (Köppen Csa). A csapadék főként a téli hónapokban hullik, nyáron kevés. A városban enyhe tél és forró, száraz nyár van. Az éves átlaghőmérséklet 16,5 °C évente körülbelül 1219 mm csapadékkal.^[50]

Párga városa közvetlen elővárosi buszokkal (KTEL) közlekedik más görög városokba, mint például Igumeníca^[51] és Preveza.^[52] Athénnal, Szalonikivel és Ioanninával is vannak közvetett kapcsolatok.^[52][53]

A Párgába érkező turisták Aktióból (65 km) szezonális közvetlen járatokkal, amelyek Pargát Athénnal, Szalonikivel és más belföldi és nemzetközi célállomásokkal kötik össze. A turisták Ioannina és Korfu repülőterén keresztül is érkezhetnek.

Párga 10 km-re az országúttól és 34 km-re az országos autópályától fekszik.

• Agia (Agia, Sarakiniko)
• Anthousa (Anthousa, Trikorfo)
• Livadari (Livadari, Vryses)
• Párga (Párga, Agia Kyriaki, Agiosz Georgiosz, Marasz, Kryszogiali)

• Pargali Ibrahim pasa (1493–1536), nagyvezír az Oszmán Birodalomban
• Andreasz Idromenosz (1764–1843), tudós^[54]
• Panagiotisz Aravantinosz (1811–1870), történész és tudós
• Joánisz Dimoulicasz, a görög függetlenségi háború harcosa
• Tusz (1986 óta), görög rapper

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Parga című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Balta, Evangelia.szerk.: Forsén: Εthnic and Religious Composition of Ottoman Thesprotia in the 15th to 17th centuries, Thesprotia Expedition II. Environment and Settlement Patterns. Foundation of the Finnish Institute at Athens (2011. május 19.). ISBN 978-952-67211-2-5 
• Isufi, Hajredin. Musa Demi dhe qëndresa çame: 1800-1947. Botime Dudaj (2002. május 19.). ISBN 9992750103 
• Ψιμούλη, Βάσω Δ.. Σούλι και Σουλιώτες, 4th, Ιστορία και Πολιτική, Athens: Βιβλιοπωλείον της Εστίας (2006) 
  • Psimuli, Vaso Dh.. Suli dhe suljotët [Souli and the Souliots]. Toena (2016. május 19.). ISBN 9789928205728 
• Osswald, Brendan.szerk.: Ellis: The Ethnic Composition of Medieval Epirus, Imagining Frontiers, Contesting Identities. Pisa: Edizioni Plus – Pisa University Press (2007). ISBN 978-88-8492-466-7 
• Osswald, Brendan, L'Epire du treizième au quinzième siècle : autonomie et hétérogénéité d'une région balkanique, Université Toulouse le Mirail – Toulouse II, <https://tel.archives-ouvertes.fr/tel-00671182>