Portugál Birodalom
A Portugál Birodalom (portugálul: Império Português, ismert még mint a Portugál Gyarmati Birodalom és a Tengerentúli Portugália, portugálul: Império Colonial Português, Ultramar Português), a mai Portugália és elődállamai által uralt tengerentúli területekből és gyarmatokból állt. Ez volt a történelem első globális birodalma, valamint közel hat évszázados fennállásával az egyik leghosszabb ideig létező.[1][2][3] Területe csúcsán, a 18. század fordulóján az egyik legnagyobb birodalmak is számított. Az észak-afrikai Ceuta 1415-ös elfoglalásától egészen 1999-ig, a Makaó feletti szuverenitás Kínának való átengedéséig létezett. A birodalom a 15. századtól, a földrajzi felfedezések időszakától kezdett kiterjedni, és fennállása alatt Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ázsiában és Óceániában is létrehozta gyarmatait.
Portugál Birodalom | |||
Império Português (portugálul) 1415 – 1999 | |||
| |||
A világ azon területei, amelyek egykor a Portugál Birodalom részét képezték | |||
Általános adatok | |||
Fővárosa | Lisszabon (1415–1808; 1821–) Rio de Janeiro (1808–1821) | ||
Hivatalos nyelvek | portugál | ||
Államvallás | római katolikus | ||
Kormányzat | |||
Államforma | monarchia (1415–1910) köztársaság (1910–) | ||
Uralkodó | portugál király | ||
Kormányfő | miniszterelnök | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Portugál Birodalom témájú médiaállományokat. |
Kezdetben az Újvilág meghódításában egyedül a Spanyol Birodalom volt a vetélytársa. 1822-ben aztán elvesztette legnagyobb és legértékesebb kiterjedésű területét, Brazíliát. Ezt követően a birodalom alulmaradt az Afrikáért zajló versenyfutásban, mivel engedtek az 1884-es berlini konferencia után nekik intézett brit ultimátumnak. A 20. század közepén autoriter rendszert kiépítő António Salazar ragaszkodott a megmaradt gyarmatokhoz, majd ideológiai okokból átnevezte őket „tengerentúli tartományoknak”. A megtartásukért 1961-ben kirobbant gyarmati háború végül 1975-ben ért véget, Salazar rezsimjének megdöntésével. Az ezt követő időszak a dekolonizációs folyamatokhoz, majd 1999-ben az utolsó gyarmat, Makaó feladásához vezetett. Portugália mai tengerentúli autonóm körzeteit az Azori-szigetek és Madeira jelenti.
Történet
A Portugál Birodalom története 1415-ben kezdődött, amikor a portugálok átkeltek a Gibraltári-szoroson, és elfoglalták Ceutát a móroktól, a transzszaharai arany- és rabszolga-kereskedelem egyik kikötővárosát.[4]
1418 és 1431 között a portugál expedíciók az atlanti-óceáni szigeteket fedezték fel és gyarmatosították, Porto Santot, majd Madeirát (1419), a Kanári-szigeteket és az Azori-szigeteket (1427).[5] A gyarmatosítást követően jövedelmező cukorkereskedelem jött létre az európai kontinenssel.
Tengerész Henrik 1460-ban bekövetkezett haláláig vezető szerepet vállalt a portugál tengeri felfedezések előmozdításában és finanszírozásában.[6] Szenegált és a Zöld-fokot 1445-ben érték el.[7] A halála idejéig a portugál expedíciók felderítették a nyugat-afrikai partvidéket, egészen a mai Sierra Leonéig.
1481-1482-ben II. János király (1455–1495) expedíciói erődöt (Castelo de São Jorge da Mina) és kereskedelmi állomást létesítettek a Guineai-öböl partján, Elminában.
Az Egyenlítőn 1473-ban érték el, a Kongó folyó torkolatán pedig Diogo Cão 1482-ben jutott túl. Ezen az expedíció után a portugálok a Kongói Királysággal is kapcsolatot létesítettek.[8] 1485–86-os expedíciója során Cão továbbhaladt a Cape Cross felé, a mai Namíbia partjai mentén.[6]
1488-ban Bartolomeu Dias Afrika déli csücskén megkerülte a Jóreménység-fokot és elérte kelet-afrikai partvidéket, felfedve a régóta keresett, Indiába vezető tengeri utat.[9] Vele egy időben a Földközi-tengeren és Egyiptomon át utazó Pêro da Covilhã elérte Etiópiát.[10]
Ázsia
1497 júliusában Vasco da Gama (kb. 1460–1524) felfedező négy hajóból álló flottával Indiába indulva elhagyta Portugáliát. 1498 tavaszán elérte Calicutot az indiai Malabár-parton. 1499-ben tért vissza Lisszabonba ázsiai fűszerekkel és árukkal megpakolva. Az expedíció a portugál tengeri kereskedelem kezdetét jelentette a Kelettel.[11]
1510-ben Afonso de Albuquerque (1453–1515) meghódította India nyugati partján Goa területét, és az indiai portugál hatalom székhelyévé tette. Ezután 1511-ben a Malaka-szoros (DK-Ázsiában) partvonalának meghódításával a portugálok az első európaiak lettek akik ellenőrizték az Indiai-óceánt a Dél-kínai-tengerrel összekötő tengeri kereskedelmi útvonalakon. Portugália csak 1641-ben veszítette el Malakkát a hollandokkal szembeni küzdelemben.
1542-re a portugál kereskedők a kínai Liampóban (Ningpo) telepedtek le, és 1557-ben a Dél-kínai-tenger partján megalapították Makaó gyarmatát.[11]
Az 1540-es években megérkeztek Japánba is és a portugál kereskedők és kalandorok jövedelmező kereskedelmet kezdtek el folytatni Quiuxu (Kjúsú) szigetén.[12] A kereskedelemnek a jelentősége oda vezetett, hogy 1550-ben létrehozták a spanyol korona monopóliuma alatti éves „japán utazást” (Viagem do Japão), amely a gyarmati Goa államának fővárosát kötötte össze Japánnal.[13]
A Kelet-Afrika partjain, valamint India és Ceylon partjain megerősített kereskedelmi állomások, valamint a Bengáltól Kínáig tartó kevésbé megerősített települések védték a fő fűszerszigetekkel folytatott kereskedelmet. A védelmi rendszert az indiai parton székelő Goa kormányzójára vagy alkirályára bízták.[11]
Brazília
A Pedro Álvares Cabral (1467–1520) vezette felderítő flotta 1500-ban hajózott Brazília partjaira, és Portugália birtokának nyilvánította a területet.[11]
A franciák tevékenykedései arra késztették III. János királyt, hogy erőfeszítéseket tegyen a terület hatékony megszállására.[14] 1531-ben egy királyi expedíció az egész brazil partot járőrözte, elűzte a franciákat, és létrehozta az 1530-as években az első gyarmati városokat – köztük São Vicentét (a mai São Paulo államban).[14] A jelentős tengerparti gyarmatosítás csak 1550-ben kezdődött.[11]
A 17. században a hollandok betörései Brazília északi részébe sikertelennek bizonyultak, és 1654-ben őket is kiűzték.[11]
A brazil belső területek portugálok betelepítése a 18. században kezdődött.[11] 1693-ban aranyat és drágaköveket fedeztek fel Brazíliában, 1728-ban pedig gyémántokat.[11] A 17. század végéig több százezer afrikai rabszolgát szállítottak a brazil bányákban folyó munkákhoz.[15]
- A gyémántkorszak történelmének híres alakja Chica da Silva [16] rabszolganő, aki viszonyba került egy portugál tisztviselővel, gyermekeik születtek és annak ellenére hogy rabszolgaságba született, gazdaggá vált. Élete számos film, zenei, színházi és irodalmi alkotás ihletforrása lett.
A 17. és 18. század az egyik legvirágzóbb időszak volt az anyaország számára, mivel Portugália részesült a bányászati bevételekből. A kávé, a cukor, a fa, a gyapot és a dohány szintén jelentős bevételt biztosított a portugál koronának.[11]
1815-ben Brazíliát királysággá emelték és a Portugál Birodalom teljes jogú, Portugáliával azonos jogállású tagja lett (Reino Unido de Portugal, Brasil e Algarves). Az 1822-es függetlenség kikiáltása idején Brazília volt a birodalom legnagyobb, leggazdagabb és legnépesebb gyarmati birtoka.[11]
A harmadik birodalom (1822-1999)
Brazília függetlenedése után a Portugál Birodalom nagyrészt Afrikára összpontosított (Zöld-foki-szigetek, São Tomé és Príncipe, Bissau-Guinea, Angola és Mozambik). A 19. században az afrikai bázisait nemzetméretű területekre terjesztette ki, hogy felvegye a versenyt más európai hatalmakkal. Benyomultak Angola és Mozambik hátországába.[17][18]
Elszórtan maradtak még birtokok Indiában Goában, Damanban és Diuban, valamint Makaónál és Kelet-Timorban.
Az 1960-as években fegyveres konfliktusok kezdődtek a portugál gyarmatokon, különösen Afrikában, majd az 1970-es években meg is szerezték a függetlenségüket, míg a rövid ideig független Kelet-Timort Indonézia annektálta.[11]
1999-ben Portugália feladta utolsó megmaradt gyarmatát, Makaót is, amely kínai uralom alá került.
Kronológia
- 1415: A birodalom alapítása Ceuta meghódításával
- 1419-1488: Afrika nyugati partjának feltárása
- 1492: Észak-Amerika ÉK-i partjának feltárása (Új-Fundland és Labrador)
- 1494: Tordesillasi szerződés
- 1498: Az Indiába vezető tengeri út felfedezése
- 1500: Brazília felfedezése, gyarmatosításának kezdete
- 1505: Gyarmat alapítása Ceylon szigetén
- 1510: Goa gyarmatosítása (India)
- 1511: Malakka meghódítása (ma Malajzia)
- 1515: Ormuz elfoglalása (Perzsa-öböl),
- 1543: A portugálok érkezése Japánba
- 1557: Makaó bérbe vétele
- 1580-1640: Ibériai Unió
- 1580-1640: Angol-spanyol háború
- 1588-1654: Holland-portugál háború
- 1640-1668: Portugál restaurációs háború
- 1822: Brazília függetlensége
- 1961: Indiai tartományok elvesztése (Goa, Daman, Diu)
- 1961-1974: Portugál gyarmati háború Afrikában
- 1974: Bissau-Guinea függetlensége
- 1975: Angola, Mozambik, Zöld-foki-szigetek, São Tomé és Príncipe, valamint Kelet-Timor függetlensége
- 1974-1975: Szegfűs forradalom
- 1999: Makaó átadása
Területek
A Portugál Birodalom tulajdonában lévő területek:
Amerika
- Barbados (1536-1662)
- Brazília (1500-1822)
- Sacramento-i kolónia (1680-1777) (ma Uruguay)
- Guyana (1809-1817)
- Keleti missziók (1750–1808) (ma Brazília legdélebbi államában)
- Labrador (rövid időtartamú; partja; 1498–1499, 1501)
- Új-Fundland (rövid időtartamú; 1473, 1501-1521)
Ázsia és Óceánia
Indiai szubkontinens
- Mumbai (1535-1739)
- Salsette szigete (1534-1737)
- Cananor (1502-1663)
- Chittagong (1528-1666)
- Cochín (1500–1663)
- Kollam (1502-1661)
- Damán (Portugál India) (1559-1961 "de facto" -1974 "de iure")
- Dadra és Nagar Haveli (portugál India) (1779-1954)
- Diu (Portugál India) (1535-1961 "de facto" -1974 "de iure")
- Goa (Portugál India) (1510-1961 "de facto" -1974 "de iure")
- Anjediva szigete (1510-1661)
- Hugli-Chuchura (1579-1632)
- Laksadíva (1498-1545)
- Thoothukudi (1548-1658)
- Nagapattinam (1507-1657)
- Maldív-szigetek (1558-1573)
- Ceylon (1597-1658)
Kelet–Ázsia
- Makaó (1553-1999)
- Makassar (1648-1856)
- Flores-sziget (1648-1856)
- Malacca (1511-1641)
- Molukka-szk. (1522-1605)
- Nagaszaki (1571-1639)
- Ningbo (1533-1545)
- Szokotra (1506-1511)
- Tanegashima (1542-1639)
- Kelet-Timor (Portugál-Timor) (1642-1975 "de facto" -2002 "de iure")
- Diego García-sziget (1512-1700)
- Szingapúr (1509-1605)
Perzsa-öböl
- Bahrein (1521-1602)
- Bandar Abbasz (1506-1615)
- Omán (1500-1650)
- Ormuz (1515-1622)
- Qeshm (1552-1683) (Irán)
Afrika
Gyarmati Afrika
- Angola (Portugál Nyugat-Afrika) (1575–1975)
- Arguin (1455-1633) (Mauritánia)
- Zöld-foki-szigetek (1462-1975)
- Fernando Poo és Annobón (1474-1778) (Egyenlítői-Guinea)
- Mina (Elmina) (1482-1642) (Ghána)
- Bissau-Guinea (Portugál-Guinea) (1640–1974)
- Mombasa (1638-1729) (Kenya)
- Mozambik (Portugál Kelet-Afrika) (1498–1975)
- São Tomé és Príncipe (1470-1975)
- Zanzibár (1503-1698)
- Ziguinchor (1645-1888) (Szenegál)
Afrika (protektorátusok)
- Cabinda (1883–1975) (Angola)
- Kongói Királyság (1500–1914)
- Etiópia (1540-1632)
- Kilwa Kisiwani (1505-1512) (Kenya)
- Malindi (1500-1630) (Kenya)
- Mombasza (1593-1638) (Kenya)
- Ajudá (1615-1961) (Benin)
- Tanganyika (1500-1630) (Tanzánia)
- Szomália (1540-1640)
Északnyugat-Afrika
- Ceuta (1415-1668)
- Aguz (1506-1525) (ma Souira Guedima, Marokkó)
- Al-Qsar as-Seghir (1458-1550) (Marokkó)
- Asilah (1471-1589) (Marokkó)
- Azamor (1513-1541) (Marokkó)
- Mogador (1506-1525) (ma Szavíra, Marokkó)
- Mazagan (1485-1769) (Marokkó)
- Sáfi (1488-1541) (Marokkó)
- Agadir (1505-1541) (Marokkó)
- Tanger (1471-1662) (Marokkó)
Atlanti-óceán
- Azori-szigetek (1420-tól, ma autonóm régió)
- Madeira (1419-től, ma autonóm régió)
Jegyzetek
Fordítás
- Területek: Ez a szócikk részben vagy egészben az Imperio portugués című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.