Richard Burton

walesi színész, rendező, producer (1925–1984)

Sir Richard Burton (született: Richard Walter Jenkins, Egyesült Királyság, Wales, Pontrhydyfen, 1925. november 10.Svájc, Céligny,[9] 1984. augusztus 5.) kétszeres Golden Globe- és BAFTA-díjas walesi színész, rendező és producer.

Richard Burton
1953-ban a Palást című filmben
1953-ban a Palást című filmben
SzületettRichard Walter Jenkins
1925. november 10.[1][2][3][4][5]
Pontrhydyfen
Elhunyt1984. augusztus 5. (58 évesen)[1][2][3][4][5]
Céligny[6]
Állampolgársága
  • brit (1927. április 12. – )
  • brit ( – 1927. április 12.)
Nemzetiségewalesi
Házastársa
  • Elizabeth Taylor (1964. március 15. – 1974. június 26.)[7]
  • Sybil Christopher (1949. február 5. – 1963. december 5.)[7]
  • Suzy Miller (1976. augusztus 21. – 1982)
  • Elizabeth Taylor (1975. október 10. – 1976. július 29.)
  • Sally Burton (1983. július 3. – 1984. augusztus 5.)
Gyermekei
  • Jessica Burton
  • Kate Burton
SzüleiEdith Mawd Thomas
Richard Walter Jenkins
Foglalkozása
IskoláiExeter College
Kitüntetései
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • Golden Globe-díj
  • Grammy-díj
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
  • Theatre World Award (1951)[8]
  • Tony Award for Best Actor in a Musical (1961)
  • Special Tony Award (1976)
Halál okaagyvérzés
SírhelyeOld Cemetery of Céligny

Magassága177 cm
Színészi pályafutása
Aktív évek1943 – 1984
Tevékenységszínész
Díjai
Golden Globe-díjak
Legjobb férfi főszereplő (filmdráma)
Equus (1978)
Az év színész felfedezettje
My Cousin Rachel (1953)
BAFTA-díjak
Legjobb férfi főszereplő (brit)
Nem félünk a farkastól,
A kém, aki a hidegből jött (1967)
Tony-díjak
Legjobb férfi főszereplő musicalben
Camelot (1961)

Richard Burton aláírása
Richard Burton aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Burton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

Burton egy szénbányász fia volt. Az oxfordi egyetemen tanult színészetet. Először 1943-ban Liverpoolban, a Royal Court Theatre-ben, majd 1944-ben a londoni St. Martin's Theatre-ben mutatkozott be. 1944–1947 között a légierő kötelékében szolgált. Leszerelése után vidéki színpadokon szerepelt. 1952-ben Hollywoodba szerződött.[10]

Munkássága

Első filmjét 1949-ben forgatta Dolwyn utolsó napjai címmel. A sikerre nem sokáig kellett várnia, mert 1952-ben már Oscar-díjra is jelölték legjobb férfi mellékszereplő kategóriában az Unokatestvérem, Rachel című romantikus drámában nyújtott alakításáért. Egy évvel később már mint legjobb főszereplőt jelölték a legrangosabb díjra A palástért Jean Simmons partnereként. 1958-ban John Osborne modern klasszikusában, a Dühöngő ifjúságban vállalt főszerepet.

1962-ben háborús filmen mutatkozott be, A leghosszabb napban John Wayne, Henry Fonda és Sean Connery mellett. A következő filmjében, a Kleopátrában Marcus Antonius római hadvezért keltette életre Elizabeth Taylorral az oldalán.[11] 1964-ben annyira hitelesen formálta meg Thomas Becket canterburyi érseket a Becket című filmben, hogy Oscarra jelölték. Ebben az évben Burton egy Tennessee Williams-adaptációban, Az iguána éjszakájában is szerepelt Ava Gardner partnereként. Az egyik legemlékezetesebb alakítását mégis egy másik adaptációban nyújtotta, az 1966-ban Edward Albee színművéből készült Nem félünk a farkastólban, a partnere pedig akkori felesége, Elizabeth Taylor volt.[10]

Egy évvel később Burton belekóstolt a rendezésbe is, de a Doktor Faustusszal nem aratott túl nagy sikert. 1968-ban ismét háborús filmben játszott, a Kémek a sasfészekben főszereplője volt Clint Eastwood mellett, de ebben az évben alakította VIII. Henrik angol királyt is az Anna ezer napja című filmben, melyért Oscar-díjra jelölték.

1972 februárjában Richard Burton és Elizabeth Taylor Budapesten jártak. Többek között a Moulin Rouge szórakozóhelyen rendezett koktélpartin vettek részt, amit a Kékszakáll című film forgatásának első napján rendeztek.

Az 1970-es években Burton már nem tudta megközelíteni az 1960-as évek sikereit, de az 1977-es év mindenképpen említésre méltó az életében. Előbb vállalta el az Ördögűző 2-nek a főszerepét, de aztán valamelyest sikerült korrigálnia a hibáját az Equus című filmdrámában nyújtott alakításával, amelyért Golden Globe-díjat nyert, és Oscarra is jelölték immáron hetedszer és utoljára, így Burtonnek nem adatott meg az az alkalom, hogy elnyerje a legrangosabb díjat. Utolsó emlékezetes alakítását Michael Radford a George Orwell regényéből készült 1984 c. filmjében nyújtotta. Hattyúdala az 1983-ban bemutatott, Wagner életét bemutató brit–magyar televíziós minisorozat volt.

Egészsége és halála

Már több évvel a halála előtt betegség gyötörte, állandó és súlyos nyaki fájdalmaktól szenvedett. 1981 áprilisában májzsugort és vesebetegséget diagnosztizáltak nála. Svájcban a céligny-i lakásán 1984. augusztus 5-én hunyt el, agyvérzés következtében, 58 éves korában. Ott is temették el.

Filmjei

Julie Andrewszal, a Camelotban (1960)
Ava Gardnerrel Az iguána éjszakája c. filmben (1964)
  • Világok harca – musical (2006) – archív felvételről
  • 1984 (1984)
  • Wagner (1983)
  • Lovespell (1981)
  • Bűnbocsánat (1981)
  • Összeesküvők (1980)
  • Steiner – A Vaskereszt II. (1979)
  • A medúza pillantása (1978)
  • Vadlibák (1978)
  • Feloldozás (1978)
  • Equus (1977)
  • Az ördögűző 2. – Az eretnek (1977)
  • Az utazás (1974)
  • Késői találkozás (1974)
  • Lángoló kereszt (1974)
  • A mi erdőnk alján (1973)
  • Az ötödik támadás (1973) Sutjeska
  • Megtorlás (1973)
  • Válik a férfi – Válik a nő (1973)
  • Trockij meggyilkolása (1972)
  • Kaktusz Jack (1971)
  • Támadás Rommel ellen (1971)
  • Anna ezer napja (1969)
  • Kémek a Sasfészekben (1969)
  • Lépcsőház (Staircase) (1969)
  • Candy (1968)
  • Boom (1968)
  • Doctor Faustus (1967)
  • A makrancos hölgy (1967)
  • Szerepjátszók (1967)
  • Nem félünk a farkastól (1966)
  • Mi újság, cicamica? (1965)
  • Út a szeretet felé (1965)
  • A kém, aki a hidegből jött (1965)
  • Az iguána éjszakája (1964)
  • Becket (1964)
  • Hamlet (1964)
  • A fontos személyek (1963)
  • Kleopátra (1963)
  • A leghosszabb nap (1962)
  • A tüskebokor (The Bramble Bush) (1960)
  • Camelot (1960)
  • Jégpalota (Ice Palace) (1960)
  • Szentivánéji álom (1959)
  • Dühöngő ifjúság (1958)
  • Keserű győzelem (Bitter Victory) (1957)
  • Tengerészfeleség (Sea Wife) (1957)
  • Nagy Sándor, a hódító (1956)
  • A színészek hercege (Prince of Players) (1955)
  • A palást (1953)
  • A sivatagi patkányok (The Desert Rats) (1953)
  • Unokatestvérem, Rachel (My Cousin Rachel) (1952)
  • Rakpart (Waterfront) (1950)
  • Dolwyn utolsó napjai (1949)

Díjai

Jegyzetek

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Richard Burton című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk