ManitobatartományKanada déli középső részében. Az ország nyolcadik legnagyobb tartománya 647 797 km²-es területével. Népessége - 2008-as becslés szerint 1 193 566 fő[1] - az ötödik legnagyobb a kanadai tartományok között.
Fővárosa és egyben legnagyobb városa Winnipeg. Más tízezernél több lakosú városai: Brandon, Thompson, Portage la Prairie és Steinbach. A szövetségi kormány 1870-ben ismerte el önálló tartománynak, és ezzel Manitoba lett az Északnyugati területekből kihasított első tartomány. A kanadai préri három tartománya közül a legkeletibb.
Nevét Loius Riel felkelővezértől kapta. A szó etimológiailag a szellem jelentésű algonkinindiánmanitu szóból ered. Bár földrajzilag az ország közepén helyezkedik el, történelmileg Kanada első nyugati gyarmatának tartják. Az egyedüli kanadai tartomány, amelynek mélyvízi sarkvidéki tengeri kikötője van: Churchill a Hudson-öbölben, amely egyben a Kanadát Ázsiával összekötő víziút egyetlen kanadai állomása.
Történelem
A tartomány területe az európaiak megérkezése után még sokáig prémvadászok vadászterülete volt. 1821-ben egyesítették a brit Hudson-öböl Társaságot és a kanadai franciák által alapított Északnyugati Társaságot. 1869-ben lett Kanada része, azon belül először az Északnyugati területek része volt, de már 1870-ben megszervezték Manitoba tartományt, amely mai határait 1912-ben érte el.
A legkorábbi európaiak francia nyelvű kanadaiak voltak. A tartomány megszervezése után feszültséget okozott, hogy ők ragaszkodtak az államilag támogatott katolikus hitoktatáshoz. A kérdés jelentőségét végül a nagyszámú új bevándorló szüntette meg azzal, hogy a francia nyelvű katolikusok törpe kisebbséggé váltak.
A Canadian Pacific Railway (Kanadai Csendes-óceáni Vasút) megépülte gyors fellendülést hozott. A tartományba áramlottak az új bevándorlók, távolról érkezett a tőke. Búzát termeltek távoli piacokra. Winnipeg az 1910-es években Kanada harmadik legnagyobb városa volt.
Az évtized második felében lelassult a növekedés. A Panama-csatorna megnyitása 1914-ben csökkentette a vasút jelentőségét, az Európában dúló világháború miatt meg a korábbinál lényegesen kevesebb új bevándorló érkezett. Az 1929-ben kitört nagy gazdasági világválság nagyon keményen sújtotta a tartományt. Védekezésül feladták az egyoldalúan a búza termesztésére épülő gazdasági szerkezetet.
A 20. század második felében jelentős infrastrukturális beruházások zajlottak. Ezek közül az árvízvédelem kiépítése különösen fontos.
Hosszú partvonala van, részben a tengeren, a Hudson-öbölnél, részben a tavain. A Winnipeg-tón, a világ tizedik legnagyobb édesvizű taván kívül Manitobának még két nagy tava van: a Manitoba-tó és a Winnipegosis-tó. A tavak a tartomány teljes területének 14,5%-át borítják.
A Winnipeg-tó Dél-Kanada legnagyobb tava és keleti oldalán található néhány a világ legérintetlenebb, ősi állapotú vízgyűjtőterületei közül. A tóba keletről ömlő folyók és a környékük szinte érintetlenek. Kanada legdélebbi erdei rénszarvas csordái a Winnipeg-tó keleti oldalánál legelésznek.
A Winnipeg-tó keleti oldalán sok lakatlan sziget található. A tartomány egészében több ezer a szigetből áll. Manitoba legfontosabb vízfolyásai a Vörös folyó, az Assziniboin folyó, a Nelson-folyó, a Winnipeg-folyó, a Hayes-folyó, a Whiteshell-folyó és a Churchill-folyó.
Népesség
Legnépesebb települések
Manitoba legnagyobb városai népesség szerint (2021)[2]