A Katalán Köztársaság kikiáltása 2017-ben

A Katalán Köztársaság (katalánul: República Catalana) egy nemzetközileg el nem ismert európai állam, amelyet a katalán parlament kiáltott ki egy egyoldalú függetlenségi nyilatkozattal 2017. október 27-én.[2] A függetlenséget egy alkotmányügyi válság közepette kiáltották ki, amit a 2017-es katalán függetlenségi népszavazás okozott. Miután a katalán parlament kikiáltotta Katalónia autonóm közösség elszakadását Spanyolországtól, a spanyol Szenátus érvényesítette az 1978-as spanyol alkotmány 155. cikkét,[3] amely lehetővé teszi, hogy a spanyol kormány közvetlenül irányítsa az autonóm Katalóniát.[4] 2017. október 27-ig egy ország sem ismerte el a Katalán Köztársaságot.

A Katalán Köztársaság kikiáltása 2017-ben
A Katalán Köztársaság kikiáltása 2017-ben zászlaja
A Katalán Köztársaság kikiáltása 2017-ben zászlaja
A Katalán Köztársaság kikiáltása 2017-ben címere
A Katalán Köztársaság kikiáltása 2017-ben címere
FővárosaBarcelona
é. sz. 41° 23′ 17″, k. h. 2° 11′ 20″, k. h. 2° 11′ 20″
Hivatalos nyelvkatalán
Népesség
Népszámlálás szerint
  • 7 555 830 fő (2017)[1]
  • 7 522 596 fő (2016)
Földrajzi adatok
Terület32 107 km²
Időzóna (UTC)
Pénznemeuró
A Wikimédia Commons tartalmaz A Katalán Köztársaság kikiáltása 2017-ben témájú médiaállományokat.

Története

2017. október 26–27-én egy lehetséges függetlenségi nyilatkozatról tartottak vitát a katalán parlamentben,[5] egyidejűleg azzal, hogy a spanyol Szenátus a közvetlen uralom katalóniai bevezetéséről vitázott. A vita végén a katalán parlament megszavazott egy egyoldalú függetlenségi nyilatkozatot, amelyet 70 igen, 10 nem és 2 tartózkodó szavazat ellenében elfogadtak. Az ellenzék elhagyta az üléstermet, és bojkottálta a szavazást.[6]

Politika és közigazgatás

Spanyolország autonóm közösségeként Katalóniának volt saját kormánya, egykamarás parlamentje, elnöke és ügyvezető tanácsa. A Katalán Köztársaság ideiglenes kormánya fenntartja ezek az intézményeket. A főváros Barcelona.

Az ország négy tartományra oszlik:

TartománySzékhely
Katalónia tartományai
Barcelona Barcelona
Girona
(sp. Gerona)
Girona
(sp. Gerona)
Lleida
(sp. Lérida)
Lleida
(sp. Lérida)
Tarragona Tarragona

Külföldi kapcsolatok

Magyarország kormánya jelenleg Spanyolország belügyének tekinti a katalán kérdést.[7]

Kikiáltásakor a Katalán Köztársaságot nem ismerte el egyetlen szuverén nemzet sem.[8]

Ezidáig a következő országok utasították vissza nyíltan Katalónia elismerését legitim szervezetként, és támogatták Spanyolország területi integritását:[9][10]

Országok, melyek nem ismerték el Katalónia függetlenségét
 Albánia,[11]
 Algéria[12]
 Amerikai Egyesült Államok [13][14][15]
 Andorra,[16]
 Argentína,[17]
 Ausztrália,[18]
 Ausztria[19]
 Azerbajdzsán,[20]
 Belgium[21]
 Bolívia,[22]
 Brazília[23]
 Bulgária,[24]
 Chile,[25]
 Ciprus,[26]
 Costa Rica,[27]
 Csehország,[28]
 Dél-Korea[29]
 Dominikai Köztársaság[30]
 Ecuador,[31]
 Egyesült Arab Emírségek,[32]
 Egyesült Királyság,[34]
 Észtország,[35]
 Finnország,[36]
 Franciaország[37]
 Gambia,[38]
 Görögország,[39]
 Grúzia,[40]
 Guatemala,[41]
 Hollandia,[42]
 Honduras,[43]
 Horvátország,[44]
 India,[45]
 Indonézia,[46]
 Irak[47]
 Írország,[48]
 Japán,[49]
 Kanada,[50]
 Katar[51]
 Kazahsztán,[52]
 Kína[53]
 Kolumbia,[54]
 Lengyelország,[55]
 Lettország,[56]
 Libanon,[57]
 Litvánia,[58]
 Luxemburg[59]
 Magyarország[60]
 Malajzia,[61]
 Mali[62]
 Marokkó,[63]
 Málta,[64]
 Mauritánia,[65]
 Mexikó,[66]
 Moldova,[67]
 Németország,[68]
 Norvégia,[69]
 Olaszország,[70]
 Oroszország,[71]
 Panama,[72]
 Paraguay,[73]
 Peru,[74]
 Portugália,[75]
 Románia,[76]
 Svájc,[77]
 Svédország,[78]
 Srí Lanka,[79]
 Szenegál,[80]
 Szerbia,[81]
 Törökország,[82]
 Tunézia,[83]
 Ukrajna[84]
 Uruguay,[85]
 Vietnám,[86]

Ezekkel egyidőben bizonyos államok hajlandóságot mutatnak a függetlenség elismerésére. Venezuela és Észak-Korea vezetői támogatják a katalánok szuverenitását, de ezidáig hivatalosan nem ismerték el a független Katalán Köztársaságot.[87]Abházia és Dél-Oszétia hajlandóságot mutat a függetlenség elismerésére, ha cserébe Katalónia elismeri az ő függetlenségüket.[88][89]

A flamand miniszterelnök, Geert Bourgeois támogatta a Katalán Köztársaságot, de elismerte, hogy a belga szövetségi kormányé a döntés joga.[90] A skót kormány támogatását fejezte ki a katalán emberek önrendelkezésével kapcsolatban, továbbá kijelentette, „tisztelik” a katalán parlament döntését.[91] A függetlenségi nyilatkozat előtt az északír Londonderry (Derry) városa indítványozta, hogy a brit és ír kormányok ismerjék el a Katalán Köztársaságot.[92]Korzika elnöke, Jean-Guy Talamoni nyilatkozatában szintén a katalán függetlenség támogatásáról beszélt.[93]

Tagsága az Európai Unióban

Katalónia része az Európai Uniónak (EU), az eurózónának és a schengeni övezetnek mint Spanyolország egyik tartománya. A nyilatkozat előtt vita tárgya volt, hogy egy független Katalónia megtarthatná-e a tagságát az EU-ban, illetve a hozzá kapcsolódó nemzetközi megállapodásokat, vagy független államként kikerülne-e ezekből. A tagállamok részeinek függetlenedését nem szabályozzák az EU-s szerződések, bár jogi vélemény érkezett a  katalán és a skót függetlenségi népszavazás során is.[94][95] A „Prodi-doktrína”, amelyet az Európai Bizottság követ, kimondja, hogy egy elszakadó állam kilép az EU-ból, és külső országként kellene megindítania a csatlakozási folyamatokat.[96]

Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk azt állította, hogy a függetlenségi nyilatkozat „nem változtatott semmin”, és hogy az Európai Unió csak a spanyol kormánnyal fog tárgyalni.[97]

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Catalan Republic (2017) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk