Nem tévesztendő össze a katolikus westminsteri székesegyházzal.
A westminsteri apátság(Westminster Abbey, hivatalos nevén: westminsteri Szent Péter társaskáptalani templom) London építészetileg és történelmileg egyik legjelentősebb műemléke, az angol gótikus építészet remekműve.
Koronázási és temetkezési hely
A székesegyház hagyományosan az angol királyok koronázási és temetkezési helye, funkciója alapján egy gyülekezet nélküli templom. Helyén eredetileg egy 750 körül alapított bencés apátság preromán stílusú kolostortemploma állt. A templomot már akkor West Minsternek nevezték arról a városrészről, ahol áll. A westminsteri apátságot Hitvalló Eduárd, az egyik utolsó angolszász király építtette 1045 és 1065 között, de a felszentelésekor, amelyet 1065. december 28-án tartottak, már súlyos beteg volt és néhány nappal később meghalt. Szentté avatása után (1161) itt temették el.
1245-ben III. Henrik kezdte el a mai templom építését korai gótikus stílusban, amely francia ihletésű. Egyes föltételezések szerint első mestere, Henry de Reynes francia származású volt és a reimsikatedrálist tekintette példának. A székesegyház mérműves ablakai Anglia legszebb gótikus ablakai közé tartoznak. A nagyméretű, háromhajós épület ötoldalú, öt kápolnával körülvett szentéllyel zárul. A nyugati homlokzat alsó része a 15. századból származik. A pompás VII. Henrik-kápolna – Európa egyik legszebb késő gótikus műemléke – 1503 és 1519 között épült. A két tornyot 1722 és 1745 között emelték. A háromhajós belső térben az angol gótika mindhárom nagy korszakának emlékeit megtaláljuk: a korai angol, a dekoratív és a függőleges gótikát.
Hódító Vilmos kora óta Anglia illetve az Egyesült Királyság valamennyi királyát itt koronázták meg, kivéve V. és VIII. Eduárdot, akik nem lettek megkoronázva. A szertartást a hagyomány szerint a canterburyiérsek celebrálja. II. György haláláig (1760) ez volt a királyok temetkezési helye is. Egy ideje nem csak uralkodókat, hanem főnemeseket, katonákat, művészeket és tudósokat is temetnek ide.
A főbejárat a nyugati oldalon található. A középső hajóban van az ismeretlen katona sírja. Az első világháborúban elesett katona a belgiumi csatatérről hozott földben nyugszik „királyok között, mert Istent és a hazát jól szolgálta”: hirdeti a fekete márványba vésett felirat. Mindkét világháború áldozatainak van emlékműve a Szent György-kápolnában.
A kereszthajó északi részén, a főoltár mögött van Hitvalló Eduárd kápolnája, közepén az 1066-ban elhunyt király koporsójával. Mögötte áll a trónszék, amely alatt 1996-ig található volt a Sors köve vagy a Scone-i kő, amely az angol és a skót királyság egységét szimbolizálja. Ezen a kövön koronázták meg évszázadokon keresztül a skót királyokat, I. Eduárd1297-ben Angliába szállíttatta. A követ 1950 karácsonyán skót nacionalisták ellopták, és csak hosszas nyomozás után került elő. 1996-ban hivatalosan visszaszolgáltatták Skóciának, és napjainkban az edinburgh-i várban látható. Ebben a kápolnában van III. Henrik, I. Eduárd, III. Eduárd, II. Richárd és V. Henrik sírja.
A déli végen van VII. Henrik, az első Tudor király nagyméretű kápolnája, amelynek mindenekelőtt a pompás mennyezete figyelemreméltó kőbe faragott csipkézetével. A függőleges gótika helyébe az angol gótika utolsó szakasza, a Tudor-stílus lépett: a falak szinte eltűntek, a hatalmas ablakok elfoglalták a helyüket. A kápolna végében fekete márványsírban nyugszanak VII. Henrik és felesége, Yorki Erzsébet földi maradványai. A bal oldalhajóban van I. Erzsébet, a jobb oldalhajóban pedig nővére és ellenfele, I. Mária sírja.
Felújítási munkálatok
A Westminster Hall falainak talapzata máig változatlan, lévén, hogy ez az óriási építmény röviddel a normann hódítók betörése után (1066) kezdett megépülni. Amit ma látunk az épület felső részeként, 1399-ben készült el. A Hall a késő középkor építészeti remeke – óriási kalapácsboltozatával. Ahogy minden más, ez az épület is elöregedett egyszer, és javításokon kellett átessen. Az utolsó nagy léptékű átalakítás 1913-ban zajlott, amikor is a főgerendák kerültek cserére. Ezek az angol erdőkből származó tölgyfából voltak, mindazonáltal alapos fejfájást okozott a feladat Anglia képviselőinek. Anglia tölgyfáit rég kivágták. A még megtalálható fák mindössze 300 évesek lehettek, és egyszerűen kicsinek bizonyultak a munkára.
Kisebb kutatási munka után kiderült, hogy annak idején a fák a 14. századi Sussexből érkeztek, Wadhurst település mellől. Sőt, az akkori tulajdonos leszármazottja, Sir George Courthorpe, Rye képviselőjeként a parlament tagja. Ő, általános megdöbbenésre, közölte a tisztelt házzal, hogy őse – mivel a tölgyeket mind kivágták akkor az építkezéshez –, gondos megfontolás tárgyává tette a körülményeket, és újabb tölgyfákat telepített a helyükre tudván, hogy minden épületnek eljön a végideje. Most pedig ezek a tölgyek várnak arra, hogy elődeik szerepét betöltsék.
Az apátság történetének kronológiája
~960 – Az első benedek-rendi közösség alapítása a Thorney-szigeten, mely később a Westminster nevet kapja.
1998 – A nyugati kapuzat feletti, korábban már meglevő szoborfülkékben elhelyezik a 10 mártír szobrát, a királynő és a herceg jelenlétében a canterburyi érsek szenteli fel.