2019-es hongkongi tüntetések

A 2019-es hongkongi tüntetések közvetlen kiváltó oka a 2019-es hongkongi kiadatási törvény módosítási javaslata volt.^[4][5] Ha törvénybe iktatták volna, a helyi hatóságoknak joga lett volna feltartóztatni és kiadatni olyan személyeket, akiket olyan területeken köröznek, amelyekkel Hongkongnak nincs közvetlen kiadatási egyezménye, beleértve Tajvant és a szárazföldi Kínát.^[6] Ez aggodalmat váltott ki, mi szerint a törvény a hongkongi lakosokat, illetve a városba látogatókat közvetlenül kínai jogi fennhatóság alá helyezné, ami ellentétes az egy ország – két rendszer elvvel és aláássa a polgári szabadságjogokat.^{[7][8][9][10]} A tüntetések során a tüntetők öt fő követeléssel álltak elő, melyek közé tartozott a törvény visszavonása, a hongkongi rendőrség állítólagos túlkapásainak és brutalitásának kivizsgálása, a letartóztatott tüntetők szabadon engedése, a tüntetések „zavargásnak” minősítésének visszavonása, Carrie Lam főminiszter lemondása és a hongkongi törvényhozás tagjainak, valamint főminiszternek közvetlen szavazással történő megválasztása.^[11][12]

2019-es hongkongi tüntetések
Hongkong–Kína konfliktus
Dátum	2019. március 15. óta (1873 napja)[1]
Helyszín	Hongkong
Okok	hongkongi kiadatási törvény módosítási javaslata
Célok	a kiadatási törvényjavaslat visszavonása a hongkongi rendőrség túlkapásainak kivizsgálása Carrie Lam lemondása törvényhozás tagjainak közvetlen választhatósága a letartóztatott tüntetők szabadon engedése
Szembenálló felek civil tüntetők Hongkong vezetése Vezetők nincs központi vezetés Carrie Lam Veszteségek 9 öngyilkosság[2] 2 közvetett halálos áldozat 1 közvetlen halálos áldozat Több mint 2000 sérült és 3000-nél is több letartóztatott[3]

A június 9-i tüntetésen mintegy egymillió ember vonult az utcákra a törvényjavaslat visszavonását követelve.^[13] Ez azonban nem járt eredménnyel, így a tüntetők június 12-én a törvényhozás épülete előtt gyülekezve próbálták meg megakadályozni a törvényjavaslat második olvasását.^{[14][15][16][17]} A tüntetés erőszakba torkolt, amikor a rendőrség könnygázt és gumilövedékeket is bevetett.^[18] Június 16-án, a javaslat felfüggesztését követően újra utcára vonultak, ezúttal a korábbi rendőri túlkapások ellen tüntettek.^[19] A tüntetések fordulópontja július 1-jén következett be, amikor a tüntetők egy csoportja betört a törvényhozás épületébe.^[20] A nyár folyamán a tüntetések folytatódtak, egyre erőszakosabbá váltak, a tüntetők, a rendőrség és a civilek konfrontálódtak, különösen miután állítólagos triádtagok tüntetőkre és járókelőkre támadtak július 21-én, ami ellen a tüntetők szerint a rendőrség nem tett semmit.^[21][22] Október elsején, a kínaiak nemzeti ünnepén újabb nagyszabású tüntetések zajlottak, ekkor egy 18 éves tüntetőt lelőttek.

Lam június 15-én felfüggesztette a kiadatási törvény tárgyalását, július 9-én pedig „halottnak” nyilvánította a javaslatot, azonban egészen szeptember 4-ig nem volt hajlandó hivatalosan visszavonni a törvényjavaslatot.^[23][24][25] A tüntetések visszaszorítása érdekében a vészhelyzeti törvényre hivatkozva megtiltotta a maszkok viselését, ennek azonban nem volt visszatartó ereje, október folyamán folytatódtak a konfliktusok városszerte.^[26] A kiadatási törvényt végül október 23-án elvetették, azonban a hongkongi kormány továbbra sem volt hajlandó további engedményeket tenni a tüntetőknek.

A tüntetéseknek nincs központi vezetése,^[27] a tüntetők többféle taktikát és módszert alkalmaznak a nyomásgyakorlásra. A jelenlegi vezetés, valamint a rendőrség támogatottsága az 1997-es visszacsatolás óta nem volt ilyen alacsony a felméréseken.^[28][29][30] Kína vezetése szerint a tüntetések 1997 óta Hongkong történelmének legnagyobb krízisállapotát jelentik.^[31] A tüntetések során számos öngyilkosság történt, valamint két közvetett és egy közvetlen halálos áldozata van az eseményeknek.^[2][32][30]