Horvátok

délszláv népcsoport

A horvátok (horvátul: Hrvati) délszláv népcsoport, leginkább Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és a környező országokban élnek.

Horvátok
Hrvati
I. Tomiszláv · Zrínyi Péter · Frangepán · Jellasics Meštrović · Bukovac · Banič · Vrančić Bošković · Mohorovičić · Gundulić · Prelog
I. Tomiszláv · Zrínyi Péter · Frangepán · Jellasics
Meštrović · Bukovac · Banič · Vrančić
Bošković · Mohorovičić · Gundulić · Prelog
Teljes lélekszám
kb. 9 millió[stat 1][stat 2]
Régiók
 Horvátország 3 977 171[stat 3]
Lélekszám régiónként
Régió
 Bosznia-Hercegovina656 414[stat 4]
 Amerikai Egyesült Államok401 208[stat 5]
 Chile380 000[stat 6]
 Argentína275 000
 Németország236 600
 Ausztria131 307[stat 7]
 Brazília127 765[stat 6]
 Ausztrália105 747[stat 8]
 Kanada97 050[stat 9]
 Svájc87 000[stat 10]
 Szerbia70 602[stat 11]
 Franciaország30 000[stat 12]
 Szlovénia35 642[stat 13]
 Svédország26 000
 Olaszország20 700[stat 14]
 Magyarország25 000[stat 15]
 Belgium12 000
 Új-Zéland10 000
 Hollandia10 000
 Dél-afrikai Köztársaság8 000[stat 16]
 Montenegró6 811[stat 17]
 Románia6 786[stat 18]
 Svédország5 000[stat 19]
 Észak-Macedónia2 248
Nyelvek
horvát
Vallások
Túlnyomórészt római katolikus.
Rokon népcsoportok
Bosnyákok, szerbek, montenegróiak, szlovének, macedónok; tágabb értelemben délszlávok, szlávok.
A Wikimédia Commons tartalmaz Horvátok
Hrvati
témájú médiaállományokat.

Történetük

Fehér horvátok

A szlávok a 6. század végéig a Kárpátoktól északra és északkeletre eső területeken éltek, őshazájukat általában a Pripjaty (folyó) környékére teszik. A fehér horvátok területe a 6. század végén a Kárpátok mellett Krakkó környékén volt, a fekete horvátoké tőlük északnyugatra. Maga a horvát név valószínűleg iráni eredetű, de eredetéről közelebbit nem tudunk. VII. Kónsztantinosz bizánci császár szerint a horvátok Fehér-Horvátországból érkeztek Dalmatia provincia területére a 7. században, pontosabban Hérakleiosz bizánci császár uralkodása (610641) idején.[1]

Horvátország

Először az avarok alattvalói voltak, ebből a korból származik a báni méltóságnév (Baján avar vezér nevéből). A kereszténység felvétele a 9. századra fejeződik be. A 10. században a pápaságra támaszkodva hozták létre államukat. A 16. században és a 17. század végén Magyarországra is bevándoroltak, lásd: magyarországi horvátok.

Szimbólumok

Horvátország zászlaja piros-fehér-kék trikolór, középen Horvátország címerével. A piros-fehér-kék trikolórt azért választották, mivel ezek a 19. században népszerű pánszlávizmus színei voltak.

A címer (horvátul: grb) hagyományos vörös és fehér négyzetekből áll. Évszázadok óta használják a horvátok szimbolizálására. Az egyik magyarázat szerint a kora középkori vörös és fehér horvát törzseket jelképezik, de ez az elmélet nincs szilárdan bizonyítva. A négyzeteket kiegészíti az öt részből álló korona, amelyek Horvátország történelmi régióit képviseli. A vörös és fehér négyzetek a 10. századtól kezdve a horvát királyok jelképe. Számuk 3 × 3 és 8 × 8, de leggyakrabban 5 × 5, mint ahogyan az a jelenlegi címeré is. A címert hivatalos szimbólumként megerősítő legrégebbi forrás a Habsburgok 1512–18-ból származó genalógiája. 1525-ben fogadalmi érmén is használták. A legrégebbi ismert ábrázolás, IV. Krešimir horvát király (1058–1074) által a spliti érseknek adományozott keresztelőtábla díszén, négy sólyom szárnyán található.

Sok országtól eltérően a horvát formatervezés a zászló helyett inkább a címert használja. Ez részben a címerpajzs geometriai tulajdonságának köszönhető, amely sokfajta grafikai környezetben való felhasználást tesz lehetővé (pl. a Croatia Airlines jelvénye vagy a horvát labdarúgó-válogatott meze), részben pedig azért, mert a szomszédos országok, például Szlovénia és Szerbia ugyanazokat a pánszláv színeket használja zászlóin, mint Horvátország. A horvát fonat (horvátul: pleter) szintén gyakran használt szimbólum, amely eredetileg egy 9. és 12. század között épült kolostorokból származik. A fonat különféle emblémákban látható és a mai horvát katonaság és a horvát rendőrség jelvényeiben is szerepel.

Jegyzetek

Statisztikai források

További információk