Korai buddhizmus

Az elő-szektariánus buddhizmus időszaka Gautama Buddha halála után mintegy 150 évig tartott. A buddhista közösségekben történő szakadások egybeesnek az egyes iskolák által bevezetett Abhidhamma szövegek bevezetésével. Az iskolák eltérő módon értelmezték ezeket a szövegeket és az egymás közötti viták javarészt ebből alakultak ki. A tanok értelmezési különbségeiből fakadó szétválások után is voltak nézeteltérések a vinaját illetően, amely magába foglalta a buddhista közösségek, illetve a szerzetesrendek magaviseletének szabályait.^[1] Az elő-szektariánus buddhizmusban, egy laza vázat leszámítva, még nem léteztek Abhidhamma szövegek és egyes iskolák a későbbiekben sem fejlesztettek ki Abhidhamma irodalmat.

Eredeti szövegek továbbfejlesztése

Miután a szangha felbomlott a korai buddhista iskolákra és a mahájánára, számos - az adott kor számára fontos - új tan, írás és gyakorlat jelent meg, amelyeket a szerzetesek hozták létre.^[2] Az elő-szektariánus buddhizmus időszakában ezek a későbbi tankiegészítések még nem léteztek és nem képezték a buddhista gyakorlatok és tanítások részét.

A későbbi iskolák közötti viták ezek miatt az újonnan bevezetett tanok, gyakorlatok és elképzelések miatt keletkeztek. A szerzetesek az érveiket régebbi szövegekre alapozták, mint a Szutta-pitaka vagy a Vinaja-pitaka). A szekták közötti viaskodás alapja leggyakrabban az Abhidhamma és a Mahájána tanítások voltak.

Új szövegek

Egyes tudós szerint a túlzott betűrend szerinti fordítások és értelmezések okozták a korai tanok megváltozását. Túl nagy figyelmet szenteltek a szavak megválogatására és kevesebbet a beszélő szándékára, amely valójában a szöveg lényege volt.

A következő buddhista szövegek még nem vagy csak igen kezdetleges formában léteztek ebben az időszakban:

Abhidhamma

A kánon egyik fő részének, az Abhidhamma-pitakának kacifántos története van. A mahászánghika néhány más iskolával együtt nem fogadta el az Abhidhamma-pitakát a kánon részeként^[3][4] Egy másik iskola az Abhidhammát a Khuddaka-nikáján belül helyezte el.^[3] Ráadásul az Abhidhamma páli változata kizárólag théraváda gyűjteménynek számít, amely kevés hasonlóságot mutat az egyéb buddhista iskolák által elfogadott Abhidhammával.^[5] A korai iskolák különböző Abhidhamma filozófiái nem jutottak dűlőre az Abhidhammát illetően,^[6] ezért ebben a korban a buddhizmust a megosztottság jellemezte.^[6] A páli kánon legkorábbi szövegei (a Szutta-nipáta és a Dzsátakák egy része) a Szutta-pitaka első négy (korai) nikájával együtt nem tesz említést az Abhidhamma-pitákáról.^[7] Az Abhidhammát nem említi a közvetlenül a Buddha halála után tartott első buddhista zsinat sem. A tanácskozásról készült beszámoló viszont megemlíti a vinaját és a Szutta-pitaka nikájákat.^[8][9]

Annak ellenére, hogy az Abhidhamma-pitakát a Szutta-pitaka korábbi tanításaihoz szánták kiegészítőnek, hamarosan egy új szerzetesi tudósközösség életének a központi részévé vált.^[10] A különböző Abhidhamma műveket Buddha halála után 200 évvel kezdték megírni^[11]

A théraváda hagyományban úgy tartják, hogy az Abhidhammát Buddha elhunyt édesanyjának tanította, aki a Tavatimsza mennyországban született újra. Egyes tudósok ezt elutasítják azzal, hogy az Abhidhamma iromadomnak csupán kis része létezett korai formában.^[12]

A Khuddaka-nikája részei

A Khuddaka-nikája részei két történelmi szakaszra bonthatók. A korai szövegek a második buddhista tanácskozás előtt keletkeztek (kevesebb mint 100 évvel Buddha parinirvánája után), a későbbi szövegek a második tanácskozás után, tehát a Szutta-pitakához később lettek hozzáadva. A dzsátakák eredeti versei a kánon legkorábbi szövegei közé tartoznak,^[7] viszont a benne lévő mesék (jóval híresebbek) csupán később hozzáadott magyarázó jellegű szövegek.

A későbbi szövegek közé sorolható írások:

• Khuddakapatha
• Vimanavatthu
• Petavatthu
• Niddesza
• Patisambhidá-magga
• Apadána
• Buddhavamsza
• Csarijá-pitaka

valamint a burmai kánon részét képező 3 könyv:

• Milindapanha
• Nettippakarana
• Petakopadesza

Parivara

A Parivára, a Vinaja-pitaka utolsó könyvét csak később adták a vinajához.^[13]

Egyéb későbbi szöveg

• az összes mahájána szútra.^[14]
• a théraváda és a korai buddhista iskolák összes magyarázószövege.

Később bevezetett nézetek

Néhány buddhista nézet nem létezett a elő-szektariánus buddhizmusban.

• a páramiták építésének elképzelése: a páramitákat említő théraváda és mahájána szövegek is későbbi koncepciók.
• a bodhiszattvafogadalom elképzelése: csak a mahájána szútrákban létezik.

• A buddhizmus iskolái

• Buswell, Jr., Robert E. (ed.) (2003). Encyclopedia of Buddhism (MacMillan). ISBN 0-02-865718-7.
• Cousins, L.S. (1996). "The Dating of the Historical Buddha: A Review Article" - Journal of the Royal Asiatic Society, Series 3, 6.1 (1996): 57-63. - http://indology.info/papers/cousins/ Archiválva 2011. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben.
• Ainslie Embree (ed.), Stephen N. Hay (ed.), Wm. Theodore de Bary (ed.), A.L. Bashram, R.N. Dandekar, Peter Hardy, J.B. Harrison, V. Raghavan, Royal Weiler, and Andrew Yarrow (1958; 2. kiadás 1988). Sources of Indian Tradition: From the Beginning to 1800 (1. kötet). NY: Columbia U. Press. ISBN 0-231-06651-1.
• Gombrich, Richard F. (1988; 6. újranyomat, 2002). Theravāda Buddhism: A Social History from Ancient Benares to Modern Colombo (London: Routledge). ISBN 0-415-07585-8.
• Harvey, Peter (1990; 15. újranyomat, 2007). An Introduction to Buddhism: Teachings, History and Practices (Cambridge: Cambridge University Press). ISBN 0-521-31333-3.
• Keown, Damien and Charles S Prebish (eds.) (2004). Encyclopedia of Buddhism (London: Routledge). ISBN 978-0-415-31414-5.
• Robinson, Richard H. and Willard L. Johnson (1970; 3. kiadás, 1982). The Buddhist Religion: A Historical Introduction (Belmont, CA: Wadsworth Publishing). ISBN 0-534-01027-X.
• Williams, Paul with Anthony Tribe (2000). Buddhist Thought (London: Routledge). ISBN 0-415-20701-0. - https://books.google.com/books?id=v0Rpvycf1t0C.
• Sects & Sectarianism: The Origins of Buddhist Schools, Santi Forest Monastery, 2006^{[halott link]} - Bhikkhu Szudzsato