Mario Götze

német labdarúgó

Mario Götze (Memmingen, 1992. június 3. –) világbajnok német labdarúgó, a német Eintracht Frankfurt középpályása.[1]

Mario Götze
2011-ben
2011-ben
Személyes adatok
Teljes névMario Götze
Születési dátum1992június 3. (31 éves)
Születési helyMemmingen, Németország
Állampolgárságnémet
Magasság176 cm
Testtömeg71 kg
Posztközéppályás, szélső
Klubadatok
Jelenlegi klubjaEintracht Frankfurt
Mezszám11
Junior klubok
IdőszakKlub
0000német SC Ronsberg
0000német Eintracht Hombruch
2001–2009német Borussia Dortmund
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2009–2010német Dortmund II1(0)
2009–2013német Dortmund83(22)
2013–2016német Bayern München73(22)
2016–2020német Dortmund75(13)
2020–2022holland PSV Eindhoven47(9)
2022–német Eintracht Frankfurt0(0)
Válogatottság
2007német Németország U152(0)
2007–2008német Németország U168(3)
2008–2009német Németország U1713(5)
2010német Németország U212(0)
2010–német Németország64(17)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2022. május 29.
A Wikimédia Commons tartalmaz Mario Götze témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
 Németország színeiben
Labdarúgás
Világbajnokság
arany
Brazília, 2014
Európa-bajnokság
bronz
Lengyelország
Ukrajna, 2012
bronz
Franciaország, 2016
U17-es Európa-bajnokság
arany
Németország, 2009

Pályafutása

Klubcsapatokban

Kezdeti évek

Götze a SC Ronsberg-nél kezdett ismerkedni a labdarúgás alapjaival, miután elköltöztek Dortmundba csatlakozott a Hombrucher SV 09/72 csapatához, majd 8 évesen csatlakozott a Borussia Dortmund ifjúsági akadémiájához. Itt is együtt nevelkedett bátyjával Fabiannal, mint előző csapataiban. 2009-ben megnyerték az U17-es csapattal a Fritz Walter-emléktornát, majd egy évvel később az U18-as csapattal is az első helyen végeztek.

Borussia Dortmund

2009. november 21-én debütált a Bundesligában az Mainz 05 ellen, Jakub Błaszczykowski cseréjeként a 88. percben.[2]

A 2010–11-es szezonban, Jürgen Klopp az első fordulótól kezdve kezdőként számított rá, Götze pedig élt a lehetőséggel, és fontos tagja volt a Dortmund bajnoki címet nyerő csapatának. 2010. augusztus 29-én megszerezte első gólját a felnőtt csapatban a VfB Stuttgart ellen.[3]

2010. szeptember 16-án az ukrán Karpati Lviv ellen az Európa-ligában duplázott, ez volt az első és második gólja a bajnokságon kívül. Bajnoki mérkőzéseken 6 gólt szerzett és 15 gólpasszt adott társainak, emellett az Európa-liga küzdelmei során is kétszer volt eredményes, ezzel ő lett a legjobb 18 éves játékos a Bundesligában.

2011 augusztusában az Arsenal 40 millió euróért szerette volna szerződtetni, de a Dortmund elutasította az ajánlatot.[4] Ha az átigazolás létrejött volna, akkor Götze lett volna minden idők legdrágább német játékosa.

2011–12-es idényt góllal és 2 gólpasszal kezdte meg a bajnokságban a Hamburger SV csapata ellen. November 5-én duplázott a Wolfsburg ellen.

Bayern München

2013. április 23-án-án bejelentették, hogy nyártól az FC Bayern München csapatában folytatja pályafutását.[5] 2013. augusztus 11-én a Győri ETO elleni gálameccsen mutatkozott be a müncheni gárda színeiben. Rögtön az első meccsén 2 gólt szerzett. Götze három idényt töltött a bajoroknál, 116 mérkőzésen lépett pályára az egyesület mezében, ezalatt 31 gólt szerzett és 44 asszisztot osztott ki. Három-három bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett.

Visszatérés – Borussia Dortmund

2016. július 21-én a Borussia Dortmund hivatalos honlapján jelentette be, hogy Götze visszatér nevelőklubjához egy 4 éves szerződést aláírva.[6][7]

" Mikor három évvel ezelőtt otthagytam Dortmundot a Bayern kedvéért, egy olyan döntést hoztam, melyet a klubommal közösen hoztam meg. Tudom, a szurkolók akkoriban nem értették, miért váltottam. Annyit elmondhatok, ha visszamehetnék az időben, más döntést hoznék. A célom az, hogy mindenkit meggyőzzek újra arról, jó futballista vagyok. Megértem azokat, akik nem fogadnak tárt karokkal, de ígérem, mindent megteszek, hogy megváltozzon a véleményem róluk! Dortmund az otthonom!"

– nyilatkozta dortmundi visszatérésekor az RB Leipzig elleni, 1–0-ra elvesztett összecsapáson.[8] 2017 februárjában bejelentették, hogy Götzét egy rejtélyes, súlyos, de gyógyítható metabolikus myopathia nevű kór támadta meg. Ez olyan betegségek összessége, amely anyagcsere-problémákat és nem megfelelő izomműködést, valamint jelentős súlygyarapodást okozhat.[9][10] Az orvosok tisztázták, hogy ez betegség megmagyarázta Götze néhány edzettségi problémáját az előző szezonban a Bayernnél és Dortmundba való visszatérésekor. A 2016–17-es kiírást végül 16 pályára lépéssel és két góllal zárta.

Az anyagcsere-betegség miatti távolléte után, 2017. július 14-én visszatért, ahol a Dortmund egy barátságos mérkőzésen 3–2-re legyőzte az Urava Redst.[11] 2017. augusztus 19-én egy VfL Wolfsburg elleni találkozó után Peter Bosz, a Dortmund edzője elismerően nyilatkozott a középpályás teljesítményéről, ugyanakkor kijelentette, hogy a teljes felépülés érdekében óvatosnak kell lennie.[12]

A Bundesliga 2019–20-as évadjának 2. fordulójában lépett pályára 200. alkalommal a sárga-fekete mezes alakulatban, Marco Reus cseréjeként a második félidőben az Augsburg elleni, 5–1-re megnyert meccsen.[13]

2020. május 23-án a klub sportigazgatója, Michael Zorc megerősítette, hogy Götze a szezon után elhagyja a csapatot.[14] Három nappal később játszotta utolsó találkozóját a Dortmund mezében, a Bayern München elleni, 1–0-s vereség alkalmával.[15]

PSV Eindhoven

2020. október 6-án, 28 évesen két évre aláírt a holland PSV Eindhoven csapatához.[16] Debütálásán rögtön gólt szerzett a 3–0-s idegenbeli győzelem során a PEC Zwolle ellen, október 18-án.[17]

Eintracht Frankfurt

2022. június 21-én jelentették be, hogy a német Eintracht Frankfurt három évre szerződtette.[18]

A válogatottban

Korosztályos

Götze is tagja volt a német U17-es válogatottnak a 2009-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságon. Az angol U17-es válogatott ellen 4–0-ra megnyert mérkőzésen ő lőtte a németek negyedik gólját.

Felnőtt

2010. november 17-én debütált a felnőtt válogatottban, Svédország ellen. Csapattársát Kevin Großkreutz helyettesítette,[19] ezzel ő lett a legfiatalabb német debütáló Uwe Seeler óta.[20] 2011. február 9-én Olaszország elleni barátságos mérkőzés volt a második válogatott mérkőzése.

2011. augusztus 10-én gólt szerzett a Brazília ellen, így 19 évesen és 68 naposan ő lett a legfiatalabb gólszerző a történelemben, Klaus Stürmer megelőzve, aki a Franciaország elleni debütáló mérkőzésén szerzett gólt, 1954. október 16-án.[21]

2014. július 13-án az Argentína–Németország 2014-es világbajnoki döntő mérkőzés 113. percében megszerezte a győztes gólt, ezzel a német válogatott 1990 után újra világbajnok lett.[22][23]

Ott volt a 2016-os Európa-bajnokságon is, ahol Németország az elődöntőig jutott.[24] 2017 novemberében szerepelt egy barátságos mérkőzésen Franciaország ellen, miután egy évig nem lépett pályára a válogatottban.[25] A 2018-as világbajnokságra nem kapott meghívót.[26]

Statisztika

Klubcsapatokban

2020. október 22-én frissítve.[27]

KlubSzezonLigaKupaNemzetköziEgyébÖsszesen
BajnokságMérk.GólMérk.GólMérk.GólMérk.GólMérk.Gól
Borussia Dortmund2009–10Bundesliga500050
2010–113362062418
2011–12176216010267
2012–13281044112104416
Összesen8322852342011631
Bayern München2013–14Bundesliga271041113314515
2014–1532942114104815
2015–16143214210216
Összesen73221042695111436
Borussia Dortmund2016–17Bundesliga111104100162
2017–18232009000322
2018–192672060347
2019–20153204000213
Összesen7513502310010314
PSV Eindhoven2020–21Eredivisie11001122
Összesen11001122
Karrier összesen2325823973157133583

A válogatottban

2019. április 7-én frissítve.[28]

Németország
ÉvMérkőzésGól
201010
2011112
201281
201363
2014157
201573
2016141
201710
Összesen6317

Góljai a válogatottban

Magánélete

Testvére, Fabian Götze szintén a Borussia Dortmund ifjúsági akadémiáját erősítette 2010-ig. 2015-ben bejelentette visszavonulását. Utolsó csapata SpVgg Unterhaching volt.

Sikerei, díjai

Klubcsapatokban

Borussia Dortmund

Bayern München

PSV Eindhoven

A válogatottban

Németország U17

Németország

Jegyzetek

Külső hivatkozások