A Marshall-szigetekÓceániában elhelyezkedő állam. Mikronézia szigetvilágában Hawaii és Ausztrália között félúton található. Két szigetcsoport: a Ratak- és Ralik-szigetlánc (16 és 18 korall-atoll) és több kis korallpad alkotja. Az állam neve J. Marshall angol hajóskapitány nevét viseli, aki 1788-ban végzett kutatásokat a területen. (A spanyolok révén már régóta ismert volt a szigetcsoport). Az Egyesült Államokhoz1947 és 1990 között tartozó társult állam, 1991-ben nyerte el teljes függetlenségét. Legismertebb atolljai a Bikini- és az Eniwetok-atoll, melyek az amerikaiak atomfegyver kísérleteiről váltak híressé. Az ország gazdasága nagyban függ az USA által használt katonai támaszpontokért cserébe nyújtott segélyektől. A lakosság főként földműveléssel és halászattal foglalkozik.
Földrajz
Az állam a Csendes-óceánon Mikronézia szigetvilágában fekszik. 29 kisebb korall-atollból és 5 nagyobb szigetből áll, melyek két szigetláncba rendeződnek. A Ratak-szigetek 16, a Ralik-szigetek 18 atollból állnak; hosszan, egymással párhuzamosan nyúlnak el. Az atollok alacsonyak, alig emelkednek ki a tengerből. Előfordul, hogy különösen erős vihar idején elárasztja őket a tenger.
Egy részük lakatlan. A Bikini- és az Eniwetok-atoll egykor lakott volt, de ma lakatlan, mert területükön atombomba-kísérletek folytak. A legnépesebb atoll: Majuro (23 000 fő).
Az éghajlat meleg és párás, az esős évszak májustól novemberig tart. A szigetek időnként tájfuntól szenvednek. A csendes-óceáni tájfunok gyakran a Marshall-szigetek táján alakulnak ki és felerősödnek, miközben nyugat felé haladnak: a Mariana-szigetek és a Fülöp-szigetek felé.
A Kr. e. 2. évezredben már lakott volt a terület. Az első európai a spanyol Alonso de Salazar volt, aki 1526-ban fedezte fel a szigeteket. A szigetcsoport nevét az 1788-ban itt járt John William Marshall brit kapitány emlékére kapta.
1914-ben Japán megszállta a szigeteket, és katonai támaszpontokat létesített. Ezt jóváhagyva a Népszövetség1920-ban felhatalmazta Japánt a szigetcsoport közigazgatására.
1944. január 31-én a Kwajalein-atollról kiindulva az amerikaiak elfoglalták a szigeteket.1947. július 18-án megalapították a Csendes-óceáni Gyámsági Területet, és az Amerikai Egyesült Államok közigazgatása alá rendelte az ENSZ. Az USA nukleáris fegyverek tesztelésére használta a Bikini- és Eniwatok-atollokat 1958-ig. A kísérletekből hátramaradt radioaktív törmeléket a Runit-szigeten, a Kaktusz-kupola alá rakták le.
1973-ban a szigetcsoport kilépett a Mikronéziát alkotó szigetek szövetségéből.1979 május 1-jén az USA elismerte a Marshall-szigetek alkotmányát és kormányát, Amata Kabuát elnökké választották. (Ez a nap az ország nemzeti ünnepe, az alkotmány napja.) A „Marshall-szigeteki Köztársaság” elnevezés 1982-ben vált hivatalossá. 1986. október 21-én az USA hivatalosan is 'szabadon társult' államává fogadta, függetlenedve a gyámsági területtől.
1990-ben az ENSZ megszüntette a gyámságot és elismerte független államként, majd 1991-ben felvette tagjai sorába a Marshall-szigeteki Köztársaságot.
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
Elnöki köztársaság
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Politikai pártok
Hagyományos értelemben vett politikai pártok még nem léteznek. A jelenlegi csoportosulásoknak nincs pártszékhelye, vagy belső szervezete. Inkább nevezhetők frakciónak, érdekközösségnek:
Állandó hadserege nincs. Hadrafogható lakossága kb. 13 000 fő férfi és ugyanennyi nő. Az 1983-ban megszavazott társult állami szerződés értelmében az USA teljes joga és felelőssége a külbiztonság és a honvédelem biztosítása.
Az ország hivatalos nyelve az angol és a Marshall-szigeteki nyelv. A lakosság a hivatalos nyelvek mellett a helyi nyelveken beszél.
A népcsoportok megoszlása: 97% mikronéz és 3% amerikai.
90%-a a lakosságnak protestáns, 8,5%-a a katolikus egyház tagja.
Szociális rendszer
Gazdaság
Általános adatok
A lakosság főként földműveléssel és halászattal foglalkozik. Fontosabb termény a kókuszdió. A kopra feldolgozása és a kézművesség képviseli az ipart. Jelentős az idegenforgalom.
Az elmúlt évtizedekben a GDP-növekedés átlagosan csak 1%-os volt a jelentős aszály miatt. Az építőiparban és a turizmusban nagy volt a visszaesés.
Adózás
Az adó viszonylag alacsony. A jövedelemadónak két kisebb kulcsa van (8% és 14%). A társasági adó 11,5%. Az általános forgalmi adó 6%. Az ingatlanok adómentesek.
Gazdasági ágazatok
mezőgazdaság: 31,7%
ipar: 14,9%
szolgáltatások: 53,4%
(2004-es becslés a GDP arányában)
Mezőgazdaság
A mezőgazdasági termelés kis gazdaságokban koncentrálódik. A legfontosabb kereskedelmi növények: kókuszdió, kenyérfa-gyümölcs, paradicsom és sárgadinnye. A szigeten igen kevés a természeti erőforrás, ezért a behozatal jóval meghaladja az exportot.
Ipar
A kopra feldolgozás és a kézműipar mellett a kisüzemi ipar jellemző, amely kézművességre, valamint halfeldolgozásra specializálódott.
Kereskedelem
Az országra jellemző egyéb ágazatok
Közlekedés
legjelentősebb kikötő:
Uliga (Majuro-atoll)
nagyobb repülőterek:
Marshall Islands nemzetközi repülőtér MAJ/PKMJ (más néven „Amata Kabua”) (Uliga, Majuro-atoll)
Kwajalein KWA/PKWA (Kwajalein-atoll)
kisebb repülőterek:
Bikini (BII)
Eniwetok (ENT)
Jeh (JEJ)
Kwajalein (EAL)
Woja (WJA)
(Összesen 15 repülőtér található az országban, de csak 4 rendelkezik betonozott kifutóval.)
úthálózat:
2 028 km aszfaltozott úttest (ebből 75 km gyorsforgalmi út) (2007-es adat)
Az alapvető élelmiszerek egy része őshonos, mint a kenyérfagyümölcs, kókusz, banán, papaya, tengergyümölcsei és csavarpálma. A másik része importált, mint a rizs vagy a liszt, s melyek szintén elemi részei a helyi gasztronómiának.[3]
A halak és a tenger gyümölcsei meghatározó elemek az étkezésben. Helyi különlegesség a pálmatolvaj.[4] Az étrend szerves részét alkotja még a sertés- és baromfihús, kagyló, kókusztej, teknőshús és a japán eredetű szasimi.[5] A kenyérfagyümölcs fogyasztása jelentős mértékű ebben az országban.
Az élelmiszerimport keretében liszt, rizs, cukor és tea kerül a szigetekre, amelyek fontos kiegészítői a táplálkozásnak. Rizsből és aprított kókuszdióbélből készül az egyik marshall-szigeteki különlegesség a csukucsuk, amely ideális köretnek grillezett húsokhoz vagy pedig hallal, esetleg gyümölccsel.[6] Jelentős a kopra exportja: a kókuszdió kiszárított húsát nevezik így, amely az alapanyaga a kókuszolajnak és számos takarmánynak.[5]
Az étkezések és az ételek a helyi kultúrában nagyon fontos szimbolikus jelentőséggel bírnak, ugyanis az elismerés és tisztelet kifejezőeszközei.[3] Az gyermekek első születésnapján a kemem-en is rengeteg fogás kerül felszolgálásra, és a vendégeknek is kell magukkal hozniuk ételeket saját háztartásukból.
Turizmus
2005-ben az Aloha Airlines kivonult több piaci területről, melynek során megszüntették járataikat a Marshall-szigetekre is. Bár a nemzetközi légitársaságok indítanak járatokat Majurora, az Aloha döntése nagy visszaesést okozott az ország turizmusból származó bevételében.