Francia gyarmatbirodalom
A francia gyarmatbirodalom (francia: Empire colonial français) a tengerentúli gyarmatokat, protektorátusokat és mandátumterületeket foglalta magában, amelyek a 16. századtól kezdődően francia fennhatóság alá kerültek.
Általában két birodalmat különböztetnek meg:
- az „első francia gyarmatbirodalom”, amely 1814-ig létezett, mert a legtöbb terület elveszítették vagy pedig eladták,
- a „második francia gyarmatbirodalom”, amely Algír 1830-as elfoglalásával kezdődött. Ez a gyarmatbirodalom a csúcspontján a történelem egyik legnagyobb birodalma volt. 1945 után azonban gyorsan felbomlott; csak az 1960-as „afrikai évben” tizennégy francia gyarmat vált függetlenné.
Térképen
Történet
Kezdetek
Verrazano 1524-ben derítette fel az észak-amerikai partokat Franciaország számára, a következő évtizedben pedig Jacques Cartier a Szent Lőrinc folyót tárta fel; a kolóniaalapítási tervei azonban semmivé váltak.[1] A 16. század hátralévő részében a francia gyarmatosítási erőfeszítések a Guanabara-öbölben és Floridában található rövid életű településekre korlátozódtak; a portugál és spanyol éberség miatt azonban mindkettő gyors véget ért.[1] Franciaországot eközben belső vallási viszályok nyugtalanították.
Első gyarmatbirodalom
Észak-Amerika
Franciaország gyarmatbirodalmának története valójában 1605-ben kezdődött, amikor megalapították a Port Royalt Észak-Amerikában, Acadia gyarmatán, a mai Kanadához tartozó Új-Skócia területén.[2] Néhány évvel később, 1608-ban Samuel de Champlain megalapította Quebec települését, amely a hatalmas, de ritkán lakott Új-Franciaország gyarmatának fővárosa lett.[3] Champlain legyőzte a régió irokézeit és 1615-re a Huron-tóig eljutott.[1]
Új-Franciaország népessége meglehetősen csekély volt, ami abból fakadt, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a szőrmekereskedelemre, mint a mezőgazdasági településekre. Közben a katolikus vallási rendek a franciákra nyomást gyakoroltak, hogy térítsék a bennszülött indiánokat katolikus hitre,[4] és a jezsuita rend hamarosan Kanada legfőbb hittérítő testületévé vált.[1] A kereszténység csekély mértékben vonzotta a legtöbb indiánt, akik bár elfogadták a legfelsőbb lény létének gondolatát, de elutasították a keresztény etikát.[1]
Bár a különféle indián törzsekkel kötött szövetségek révén a franciák laza ellenőrzést szereztek az észak-amerikai kontinens nagy részén, a francia települések területei általában a Szt. Lőrinc folyó völgyére korlátozódtak.Franciaország megszerezte a mai Kanada délkeleti felét és a mai USA teljes középső területét. A régióban egy hatalmas erődrendszer tartotta fenn a kereskedelmi kapcsolatot, amelyek közül sok Illinoisban és a mai Arkansasban összpontosult.[2]
Karib-térség
Észak-Amerikán túl 1664-re Franciaország birtokában volt tizennégy az Antillákhoz tartozó sziget, amelyeken ekkor 7000 fehér élt. A főbb birtokok Guadeloupe (1635),[2] Martinique és Saint Lucia (1650) voltak.[1][2] Majd a legfontosabb karibi gyarmati birtok 1664-ben jött létre, amikor is megalapították Saint-Domingue (a mai Haiti) kolóniát a spanyol Hispaniola sziget nyugati felén.[2] A cukor lett a szigetek fő terménye; a fekete rabszolgák behozatalának dátuma azonban bizonytalan.[1]A 18. században Saint-Domingue a Karib-térség leggazdagabb cukorgyarmattá nőtte ki magát.[2] Hispaniola keleti fele (a mai Dominikai Köztársaság) szintén francia fennhatóság alá került egy rövid időre, miután 1795-ben Spanyolország átadta Franciaországnak.[2]
Dél-Amerika
A dél-amerikai Francia Guyana az 1637 körül alapított Cayenne település körül alakult meg.[1] Bő száz év múlva, 1743-ban Francia Guyanában még mindig csak 600 fehér élt, akik kávé- és kakaótermesztésből tartották fenn magukat.[1]
Ázsia, Indiai-óceán
A 17. század elején Anglia és Hollandia mintájára próbáltak létrehozni egy francia Kelet-indiai Társaságot.[5] Közben a nyugat-afrikai Szenegálban 1624-ben kezdtek kereskedelmi állomásokat létesíteni a part mentén.[2]
A keleti kereskedelemben való versenyben 1664-ben végül megalapították a francia Kelet-indiai Társaságot is.Gyarmatokat hoztak létre az indiai Chandernagore-ban (1673) és Pondichéryben (1674), később pedig Yanamban (1723), Mahéban (1725) és Karikalban (1739) [2] (lásd → Francia India).
Az Indiai-óceán más területein is létrehoztak gyarmatokat, így az Île de Bourbon (Réunion, 1664), az Isle de France (Mauritius, 1718) és a Seychelle-szigeteken (1756) is.
Az első birodalom vége
A 18. század közepén gyarmati konfliktusok sorozata kezdődött Franciaország és Nagy-Britannia között, amelyek végül az első francia gyarmatbirodalom nagy részének megszűnéséhez vezettek.[2] A hétéves háború végén a párizsi béke (1763) arra kényszerítette Franciaországot, hogy amerikai és indiai birtokainak jelentős részét átengedje Nagy-Britanniának.
Második gyarmatbirodalom
1830 elején X. Károly király és miniszterei, úgy döntöttek, hogy megkezdik Algéria meghódítását, abban a reményben, hogy kielégítik a franciák hódítási szomjúságát és visszaszerzik az elvesztett népszerűséget.[6]Azonban csak később, az 1870–1871-es francia–porosz háború és a Harmadik Köztársaság megalapítása (1871) után szerezte meg Franciaország későbbi gyarmati birtokainak nagy részét,[2] amellyel a brit birodalom után a világ második legnagyobb gyarmatbirodalmát hozta létre.[7]
Afrika
A második francia gyarmatbirodalom kezdete 1830-ban történt, amikor a franciák megszállták Algéria északi részét, amelyet a következő évek során teljesen meg is hódítottak.[2] Franciaország részben Afrikára összpontosított, 1881-ben Tunéziában protektorátust hoztak létre.[2] Ez elindította Afrika felosztását és a kontinens nagy része francia fennhatóság alá került.[2]
1897-ig megszerezte a Szahara nyugati részét, Nyugat- és Közép-Afrika nagy részét. Mivel a meghódított területek lakosságának nagy része muszlim volt, Franciaország az 1890-es évektől puissance musulmane, azaz muszlim alattvalóit irányító birodalmi hatalommá igyekezett válni.[8]
1898-ban Közép-Afrikában, a fashodai incidensben egy francia haderő találkozott a britekkel, de nem akartak háborúba keveredni, végül diplomáciai úton rendezték a konfliktust.
Amerika
A III. Napóleon vezette második császárság idején kísérletet tettek egy gyarmati típusú protektorátus létrehozására Mexikóban, de az amerikai polgárháború vége után végül kénytelenek voltak feladni ezt a kísérletet. A mexikói francia beavatkozás 1861-től 1867-ig tartott.[2]
Ázsia
III. Napóleon Kokinkína (a mai Vietnam legdélibb része) felett is francia irányítást szerzett 1867-ben és 1874-ben, valamint 1863-ban egy Kambodzsa feletti protektorátust.[2]
Kokinkínai bázisukról a franciák 1884-1885-ben birtokba vették Tonkint (a mai Észak-Vietnámban) és Annamot (Vietnam középső része).[2] Ezek Kambodzsával és Kokinkínával együtt 1887-ben megalakították a francia Indokínát (amelyhez 1893-ban Laosz, 1900-ban a kínai Kwang-Csou-Wan is hozzákerült).[2]
Ázsia más részén, így Indiában is voltak kisebb birtokaik.1849-ben hozták létre a francia koncessziót Sanghajban, amely 1946-ig szólt.[2]
Az Indiai- és Csendes-óceán
Franciaország uralta az Indiai-óceán és Óceánia szigetvilágának nagy részét.
A második birodalom vége
A francia gyarmatbirodalom a második világháború alatt kezdett szétesni, amikor birodalmuk különböző részeit idegen hatalmak szállták meg (Japán Indokínában, Nagy-Britannia Szíriában, Libanonban és Madagaszkáron, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Marokkóban és Algériában, Németország Tunéziában).[2] Charles de Gaulle azonban fokozatosan visszaállította a francia irányítást, de az ország azonnal szembesült a dekolonizációs mozgalom kezdeteivel.[2]
1954-ben Ázsiában elérkezett a francia gyarmatbirodalom vége, majd 1960-ban Afrikában is. Az egykori francia gyarmatok közül ma sok fejlődő országnak számít.
Területek
Amerika
| |||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||
Földközi-tenger, Közel-Kelet, Észak-Afrika
| |||||||||||||||||||
Nyugat- és Egyenlítői-Afrika
| |||||||||||||||||||
Az Indiai-óceán medencéje és az Antarktisz
| |||||||||||||||||||
Demográfia
| 1921 | 1926 | 1931 | 1936 | |
|---|---|---|---|---|
| Európai Franciaország | 39.140.000 | 40.710.000 | 41.550.000 | 41.500.000 |
| Gyarmatok, protektorátusok és megszerzett területek | 55.556.000 | 59.474.000 | 64.293.000 | 69.131.000 |
| Teljes | 94.696.000 | 100.184.000 | 105.843.000 | 110.631.000 |
| A világ népességének százalékos aránya | 5,0% | — | 5,1% | - |
| Források: INSEE,[9] SGF [10] | ||||
Kapcsolódó cikkek
Jegyzetek
Fordítás
- Területek: Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Колонии Франции című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.