Hegyi-karabahi háború
A hegyi-karabahi háború fegyveres konfliktus volt Azerbajdzsán és az Örményország által támogatott örmény többség között 1988 februárjától és 1994 májusáig a hegyi-karabahi enklávé birtoklásáért. A konfliktus előrehaladtával a két korábbi szovjet köztársaság egy elhúzódó, hadüzenet nélküli háborúba bonyolódott a hegyekben, ahogy Azerbajdzsán megpróbálta megfékezni az elszakadási mozgalmat. A terület parlamentje megszavazta az Örményországgal való egyesülést, és ezt népszavazással erősítették meg, amit a terület azeri lakossága bojkottált. Az Örményországgal való egyesülés vágya, ami az 1980-as években erősödött fel, békés módon indult, azonban az elkövető hónapokban, ahogy a Szovjetunió felbomlása közeledett, fokozatosan egy növekvő erőszakosságú konfliktussá fajult az örmények és az azeriek között, ami végül etnikai tisztogatásokba torkollott mindkét félnél.[11][12]
| Hegyi-karabahi háború | |||
 | |||
| Balra fent: azeri páncélozott járművek, balra lent: hegyi-karabahi katonák, jobbra fent: az örmények területéről elmenekült azeriek, jobbra lent: örmény emlékmű Sztepanakertben | |||
| Dátum | 1988. február 20. – 1994. május 16. | ||
| Helyszín | Hegyi-Karabah, Azerbajdzsán, Örményország | ||
| Eredmény | örmény győzelem, fegyverszünet (biskeki protokoll), folytatódó béketárgyalások | ||
| Terület- változások | Létrejön a de facto független Hegyi-Karabah Köztársaság, ami de jure Azerbajdzsán része marad | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi-karabahi háború témájú médiaállományokat. | |||
Története
A két népcsoport között azután kezdődtek meg a etnikai harcok, hogy a Hegyi-karabahi autonóm terület parlamentje megszavazta az Örményországgal való egyesülést 1988. február 20-án, majd ezzel a kéréssel fordultak a szovjet központi kormányzathoz. A Szovjetunió felbomlása miatt előálló körülmények segítették az elszakadási mozgalmat. Az Azerbajdzsántól való elszakadás bejelentése a területért folytatott hosszú konfliktus eredménye volt.[13] Miután Azerbajdzsán 1991. augusztus 30-án kikiáltotta függetlenségét, szeptember 2-án Hegyi-Karabah szintén így cselekedett. A konfliktus 1992-re háborúvá nőtte ki magát.[14]
1992-1993-ban az örmény és karabahi csapatok nemcsak Hegyi-Karabah területét, de több más környező vidéket is az ellenőrzésük alá vontak (pl. Laçın, Kelbadzsár, Fizuli, Agdam), összességében Azerbajdzsán területének mintegy ötödét (Hegyi-Karabah nélkül 9%-át),[15] melyeknek lakosságát erőszakkal elűzték onnan.[14] A háború 1994. május 16-án Moszkvában kötött fegyverszünettel zárult le, a két állam azóta sem kötött békét egymással.[14] Mintegy 30 000 ember halt meg, és a harcok, valamint az etnikai tisztogatások miatt 230 000 örmény és 800 000 azeri menekült el.[16] 2009-ben még mindig legalább 573 000 menekült élt Azerbajdzsánban.[14]
Azerbajdzsán 2016-ban vívott egy kisebb határháborút Örményország és Hegyi-Karabah ellen, ami különösebb eredmény nélkül zárult. 2020-ban megelőző nyári határvillongásokat követően újabb háborús konfliktus bontakozott ki ezen országok határtérségeiben, s majdnem nyílt azeri-örmény háború kitörésére került sor.[17] Azerbajdzsán eddigre már szoros szövetséget épített ki a NATO tag Törökországgal. Örményország KBSZSZ-tag, így a háború bizonyos értelemben a két katonai tömb háborúja volt. A harcokat az örmények elvesztették, és az azeri hadsereg nagy területeket, többek között a stratégiailag fontos Susa városát is bevette, ezzel közvetlenül fenyegetve Sztepankertet. A megszállt területekről örmények tömegei menekültek el. Ugyan a térségbe orosz békefenntartók érkeztek, Örményország lakossága nem fogadja el a vereséget, így a viszály Hegyi-Karabahért tovább dúl.[18]
