Tatárföld

Egy másik elnevezése a Tatarstan Cömhüriäte / Татарстан Җөмһүрияте, a Cömhüriäte is egy török kifejezés, ami köztársaságot jelent, de ez az elnevezés nem hivatalos. A köztársaság hivatalos neve – romanizált alakban – Respublika Tatarstan. Régi orosz alakban még a Татария (Tatariya) szó használatos, amely a Szovjetunió fennállása alatt volt hivatalos.

A középkorban

A legelső ismert államalakulat a térségben a Volgai Bolgárország volt (660–1238). A volgai bolgárok jelentős kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek Eurázsiával, a Közel-Kelettel és a Baltikummal, így olyan népekkel léptek kapcsolatba, mint a kazárok, a kunok, vagy a Kijevi Rusz népe. Az iszlám vallás bagdadi hittérítők hatására hamar elterjed a nép körében Ibn Fadlán idejében (922 körül). A Volgai Bolgár uralom végül kénytelen volt behódolni Batu kán seregei előtt a 13. században. A lakosság az Arany Horda török–mongol, kipcsak nyelvű katonáival keveredve teremtette meg a ma ismert volgai tatár népességet. Az 1430-as években a terület a Kazáni Kánság alapjaként megint független lett, ekkor alapították a mai fővárost, Kazanyt, 170 km-re északra a romos régi fővárostól, Bolgártól. Az 1550-es években IV. Iván orosz cár seregei támadták meg Kazanyt, majd 1552-ben a város elesett. Néhány tatárt erőszakosan a keresztény hitre térítettek és elkezdtek pravoszláv templomokat építeni a fővárosban. 1593-ra az összes mecsetet lerombolták. Megtiltották újabb mecsetek építését, ez a tilalom a 18. századig fennállt, majd II. Katalin törölte el ezt. Az első mecset ezek után 1766–1770 között épült.

Modern időkben

A 19. századra Tatárföld a dzsadidizmus központja lett, egy vallásilag toleráns muszlim terület. Ebben a békében újították fel kapcsolataikat az Orosz Birodalom több népével.

Az 1918–1920-as polgárháború alatt a tatárok megpróbálták kivívni a függetlenségüket (Volga-Urál Állam néven). Végül 1920. május 27-én kikiáltották a Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. Az ekkor megállapított határok nem foglalták magukba az összes volgai tatárt.

Tatárföld ma

1992-ben Tatárföldön népszavazást tartottak és kikiáltották az Oroszországtól való függetlenségüket. A szavazók 62%-a szavazott így. 1994. február 15-én aláírták az Oroszországi Föderáció kormánya és a Tatár Köztársaság kormánya közötti nyilatkozatot a jogkörök csökkentéséről. Ez a nyilatkozat Tatárföld függetlenségének ideiglenes elismerését jelentette.^[forrás?]Autonómiatörekvéseiket 2007 februárjában az orosz parlament felsőháza elutasította.^[1] Jelenleg Oroszország része.

Bővebben: Tatárföld földrajza

Fekvése

Tatárföld a Kelet-európai-síkságon fekszik, fővárosa kb. 800 km-re keletre van Moszkvától. A Volga és a Káma között helyezkedik el.

Szomszédos területei: a Kirovi terület (északra), az Udmurt Köztársaság (északra és északkeletre), Baskíria (keletre, délkeletre), az Orenburgi terület (délkeletre), a Szamarai terület (délre), az Uljanovszki terület (délre, délnyugatra), Csuvasföld (nyugatra) és Mariföld (nyugatra, északnyugatra).

Legmagasabb pontja: 343 méter. Legnagyobb távolsága észak-déli irányban 290 km, kelet-nyugati irányban 460 km.

Időzónája

Tatárföld a Moszkvai időzónában (MSK) fekszik.

UTC-hez viszonyítva +3 (MSK)

Folyói

A tatár nevek zárójelben megadva.

• Belaja (Агыйдел / Ağidel)
• Káma (Чулман / Çulman)
• Volga (Идел / İdel)
• Ik (Ык / Iq)
• Vjatka (Нократ / Noqrat)

Tavai

A Kámán több víztározó épült, néhol 40 km szélességben is. A legnagyobbak:

• Kujbisevi-víztározó
• Nyizsnyekamszki-víztározó

Legnagyobb tava a Kaban-tavak rendszere.

Természeti kincsei

Tatárföld földgázban, gipszben és még számos ásványi kincsben gazdag terület.

Éghajlata

• Az átlagos januári középhőmérséklet −16 °C.
• Hosszú a tél, a folyók, tavak általában november végétől áprilisig befagynak.
• Az átlagos júliusi középhőmérséklet 19 °C.
• Az átlagos évi csapadékmennyiség max. 500 mm.

• Lakosság: 3 779 265 (2002)
  • Városi lakosság: 2 790 661 (73,8%)
  • Vidéki lakosság: 988 604 (26,2%)
  • Férfi: 1 749 050 (46,3%)
  • Nő: 2 030 215 (53,7%)
• 1000 férfira jutó nők száma: 1161
• Átlagéletkor: 36,5 év
  • Városban: 35,7 év
  • Vidéken: 38,7 év
  • Férfiak: 33,8 év
  • Nők: 38,8 év
• Háztartások száma: 1 305 360 (3 747 267 lakosra számítva)
  • Városban: 970 540 (2 762 818 lakos)
  • Vidéken: 334 820 (984 449 lakos)
• Demográfiai adatok (2005)
  • Születések: 36 967 (születési ráta 9,8)
  • Halálozások: 51 841 (halálozási ráta 13,8)

A 2002-es orosz népszámlálási adatok szerint a lakosság etnikai összetétele a következő:tatárok 52,92%, oroszok 39,49%, csuvasok 3,35%, udmurtok 0,64%, ukránok 0,64%, mordvinok 0,63%, marik 0,50%, krjasen tatárok 0,50%, baskírok 0,39%, azeriek 0,26%, fehéroroszok 0,16%, örmények 0,16%, üzbégek 0,13%, tádzsikok 0,10%, zsidók 0,09%, németek 0,08%, kazakok 0,05%, grúzok 0,05%, moldávok 0,03%, romák 0,02%, lezgek 0,02% és további, 800 főnél kisebb csoportok. A lakosság 0,02%-a nem válaszolt az etnikai hovatartozásról szóló kérdésre a népszámláláskor.

A köztársaság hivatalos nyelvei az orosz és a tatár. 2002 óta a hivatalos írás a cirill.

Városok

Köztársasági jelentőségű városok^[2]

• Kazany, a köztársaság fővárosa,
• Aznakajevo
• Almetyjevszk
• Bavli
• Bugulma
• Buinszk
• Jelabuga
• Zainszk
• Zelenodolszk
• Leninogorszk
• Naberezsnije Cselni
• Nyizsnyekamszk
• Nurlat
• Csisztopol

Egyéb (járási jelentőségű) városok

• Agriz
• Arszk
• Innopolisz
• Kukmor
• Laisevo
• Mamadis
• Mengyelejevszk
• Menzelinszk
• Bolgar
• Tyetyusi

Járások

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

A köztársaság első elnöke Mintimer Sajmijev (tatár: Mintimer Şäymiev, oroszul: Минтимер Шарипович Шаймиев) volt, aki 1991-től töltötte be ezt a tisztséget. Utoljára 2005. március 25-én választották újra, négyéves időszakra. 2010. március 25-től a köztársaság elnöke Rusztam Minnyihanov.^[3]

2022. decemberében Tatárföld Államtanácsa elfogadta a köztársaság alkotmányának módosításait, amelyek értelmében a köztársaság legfőbb méltóságát az eddigi elnök helyett raisznak (vezető, fő) fogják nevezni. Ezt a szövetségi törvény írja elő, de a régió mindeddig ellenezte az átnevezést. A 2025-ig hivatalban lévő Rusztam Minnyihanov még megtarthatja az elnök elnevezést.^[4]

Tatárföld egykamarás parlamenttel (Däwlät Sovetı, Государственный Совет) rendelkezik, ahol 100 képviselőnek jut hely: 50 a pártok képviselőinek, és 50 az ország különböző részéből küldött képviselőknek. Az országgyűlés elnöke Farid Muhametsin (tatár: Färit Xäyrulla ulı Möxämmätşin, oroszul: Фарид Хайруллович Мухаметшин).

Tatárföld Oroszország egyik leggazdagabb köztársasága, főként az olajiparnak köszönhetően. Az 1960-as években a Szovjetunió egyik vezető olajellátója volt. A bruttó hazai termék (GDP) 45%-a az iparból származik. a két legnagyobb iparág az olajipar és a gépipar (Kamaz).

Tatárföld 2006-os GDP-je 24 milliárd amerikai dollár volt.^[5]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Egyik jellegzetes étele az öçpoçmaq, ami hússal és burgonyával töltött, háromszög alakú sült tészta.^[6][7]

• 
  besbarmak, főtt tészta ló- vagy birkahússal, hagymaszószban

• A 2010. évi összoroszországi népszámlálás eredményei Archiválva 2013. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben

A Wikimédia Commons tartalmaz Tatárföld témájú médiaállományokat.

• Megújul Tatárföld kazani városközpontja Archiválva 2009. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A ”harmadik életkor” egyeteme Kazánban^{[halott link]}

• Tatárok
• Híres tatárok listája
• Tatár nyelv
• Volgai Bolgárország