Tetanusz

A tetanuszt gyakran a rozsdával kapcsolják össze, de ez az elgondolás félrevezető. A rozsdás objektumok, drótok, szegek gyakran kint találhatók, de a rozsda önmagában nem okoz tetanuszt. A rozsdás fém felülete jó helyet kínál a C. tetani spóráinak, és a hegyes végek átszúrhatják a bőrt, lehetőséget nyújtva a baktériumoknak a fertőzésre.

A sebbe jutva a spórák felélednek, beindul az anyagcseréjük és szaporodni kezdenek. Így a szeg szúrása tetanuszfertőzést okozhat, akár rozsdás, akár nem, mivel ugyanaz a tárgy kínálja az oxigénmentes környezetet, mint ami a sebet okozza.

A tetanusz elterjedt az egész Földön. A betegség majdnem kizárólagosan azokat érinti, akik nincsenek, vagy nem megfelelően vannak beoltva ellene.^[1] Gyakoribb a meleg, nedves éghajlatú vidékeken, ahol a talaj szerves anyagokban gazdag. Ez részben a szerves trágyával dúsított talajokra is igaz, mivel a tetanusz spórái sok állat beleiben, így ürülékében szintén fellelhetők. Mezőgazdasági vidékeken jelentős számú ember is hordozójuk. A spórák megtalálhatók a bőr felszínén és a szennyezett heroinban is,^[2] intravénás használói külön kockázati csoportot alkotnak.

A nem iparosodott országokban a tetanusz máig jelentős egészségügyi probléma, különösen az újszülöttek tetanusza. Évente egymillió tetanuszfertőzést jelentenek, és a betegségben meghaltak számát a különböző becslések 300 ezer és 500 ezer közé teszik.^[2]

A tetanusz az akarattal mozgatható vázizmokat bénítja. A szívizmot nem bénítja annak önálló ingerületvezetési rendszere miatt. A különböző beszámolók szerint a halálozási arányszám 48 és 73% között változik. Legmagasabb az arány a nem oltottak és a 60 évnél idősebbek között.^[2]

A lappangási idő 8 nap és több hónap között változik.^[3][4] Minél messzebb van a sérülés helye a központi idegrendszertől, annál később jelentkeznek a tünetek. Minél hamarabb jelentkeznek a tünetek, annál súlyosabbak.^[5] Az újszülöttek tetanuszában a születéstől számított lappangási idő 4 és 14 nap között változik, de átlagosan 7 nap. A klinikai leletek alapján a tetanusz négy megjelenési formája különíthető el.^[2]

• Az általános tetanusz a tetanusz leggyakoribb formája (80%). Első jele az állkapocs megmerevedése által létrejött szájzár, és a mimikai izmok görcse miatt beálló akaratlan mosoly, a risus sardonicus. Ezt követi a nyak megmerevedése, nyelési nehézségek, majd a mellkasi és a hátizmok görcse. A további tünetek közé tartozik a hőemelkedés, az enyhe láz, az izzadás, és a heves szívdobogás. Gyakoriak a percekig tartó görcsök. A görcsök hatására a hát homorúvá feszül. Négy héten belül elmúlnak a görcsök, de a teljes gyógyulás több hónapot is igénybe vehet.
• Az újszülöttek tetanusza az általános tetanusz újszülötteken megjelenő formája. Oka a köldökcsonk megfertőződése. Az áldozatok olyan újszülöttek, akik anyjuk oltatlansága miatt nem szerezhetnek passzív immunitást. A fejlődő országokban ez a betegség felelős az újszülöttkori halálozás 14%-áért. A fejlett országokban ritka.^[6]
• A helyi tetanusz a tetanusz ritka formája, amit a fertőzés helyén levő izmok állandó összehúzódása jellemez. Ez hetekig is eltarthat. Enyhébb, mint az általános tetanusz, de könnyen átalakulhat azzá. 1%-os valószínűséggel halálos.
• Az agyi tetanusz a betegség egy ritka formája, amit fejsérülés, vagy középfülgyulladás okozhat. Ekkor az agyidegeket támadja meg, különösen az arcideget.

A tetanusz a Clostridium tetani pálcika alakú baktérium spóráinak sérült szövetbe jutásával kezdődik. A spórák felélednek, és tetanospasmint termelnek. Ez a toxin inaktív a baktériumban, de annak pusztulásával kikerül a szövetekbe, ahol proteáz hatására aktiválódik. Az aktív toxin a sejtek belső szállítási rendszerével, axonális transzporttal szállítódik a gerincvelőbe és az agytörzsbe.^[5][7] Irreverzibilisen kötődik az idegsejtek végződéseihez,^[5] beburkolva azok felszíni fehérjéit, ezzel blokkolja az ingerület továbbadását.^[8] Így kiváltja a betegség tüneteit.

Az így megsérült központi mozgatóidegek nem tudják átadni az ingerületet a környéki mozgatóidegeknek, és a reflexeket sem tudják irányítani.^[5] Ezek a mechanizmusok izommerevséget és görcsöket okoznak. A mellékvesék az idegi kontroll alól kikerülve több hormont választanak el, ami hiperszimpatikus állapotot okoz, ezzel további zavarokhoz vezet.

A kórokozó tetanolysint is termel, aminek még nem tisztázott a szerepe a tetanusz megjelenésében.

Jelen ismereteink szerint a tetanuszt nem lehet vérteszt alapján felismerni. A baktériumok jelenléte szintén nem ad támpontot, mivel csak a betegek 30%-ából mutatható ki. A C. tetani laboratóriumi azonosítása csak egérkísérlettel lehetséges. Ezért a diagnózis minden esetben a tüneteken alapul.^[2]

A spatulateszt klinikai vizsgálat, amiben egy spatulával benyúlnak a garat hátsó részébe. A teszt eredménye pozitív, ha a beteg ráharap a spatulára. A teszteredmény negatív, ha normál, a spatula kiköpését célzó reflexek mutatkoznak. A The American Journal of Tropical Medicine and Hygiene egy jelentése szerint a teszt nem ad hamis pozitív eredményt, és a hamis negatív eredmény valószínűsége 6%.^[9]

A sebet ki kell tisztítani, és az elhalt, vagy fertőzött szövetet eltávolítani. Az antibiotikumok közül inkább metronidazolt adnak, mint penicillint, mert az utóbbi növeli a görcsöket. Így csak akkor használják, ha nincs kéznél metronidazol. Az emberi anti-tetanospasmin immunoglobulinnal vagy tetanusz immunoglobulinnal való passzív immunizálás gyötrelmes. Ha a specifikus immunglobulin nem érhető el, akkor normál emberi immunglobulint adnak. A tetanusz minden áldozata beoltandó a betegség ellen, vagy emlékeztető oltást kell, hogy kapjon.

Enyhe tetanusz

Az enyhe tetanusz kezelésére használt szerek:

• tetanusz immunoglobulin, IV vagy IM
• metronidazol, IV 10 napig
• diazepam
• tetanuszoltás

Súlyos tetanusz

A súlyos betegeket az intenzív osztályokon kezelik. Az enyhe tetanusznál felsoroltakon kívül használt szerek, eszközök és módszerek:

• emberi tetanusz immunglobulin az agyhártya vagy a gerincvelő hártyája alá adva
• légcsőmetszés és gépi lélegeztetés 3-4 hétig
• magnézium intravénásan adva
• diazepam infúzióban
• a tetanusz további hatásainak kivédésére IV labetalolt, magnéziumot, clonidine-t, vagy nifedipine-t adnak

A diazepam és az izomrelaxánsok a görcsök enyhítésére valók. Extrém esetekben kuráreszerű drogokkal lebénítják a beteget, és géppel biztosítják a lélegeztetést.

A túléléshez a lélegzés biztosításán kívül szükséges a megfelelő táplálás. A napi 3500-4000 kalóriát és 150 gramm fehérjét tartalmazó tápszert gyakran közvetlenül a gyomorba, vagy vénásan adagolják folyékony formában. Erre a görcsök miatt megnövekedett izommunka miatt van szükség. A teljes gyógyulás 4-6 hetet vesz igénybe, mivel a szervezetnek le kell cserélnie a sérült sejtmembránokat.

Sok fertőző betegségtől eltérően a tetanuszfertőzés túlélése nem biztosít egész életre szóló védelmet, mivel a toxinok nem váltanak ki immunválaszt még halálos adagban sem.

A tetanusz elleni oltás a toxinhoz hasonló anyagokat, toxoidokat tartalmaz.^[10] A CDC (Center for Disease Control and Prevention, Amerikai Egyesült Államok) az emlékeztető oltások tíz évenkénti adását javasolja.^[11] Sok helyen elterjedt gyakorlat, hogy fertőzésgyanús sérülés esetén is emlékeztető oltást adnak, ha bizonytalan, hogy a sérült mikor kapta az utolsó emlékeztetőt. Azonban ez az oltás nem véd meg biztosan az aktuális sebtől kiinduló fertőzéstől, mert az antitesttermelés megindulása akár két hétbe is telhet.^[12]

Hétéves kor alatt a tetanusz elleni oltást kombináltan adják a Di-Per-Te vakcinában, ami diftéria és szamárköhögés ellen is véd. Hétéves kor fölött diftéria ellen kombinált oltással, vagy acelluralis pertussis ellen is védő oltással oltanak.^[10]

Már az ókorban ismert volt a kapcsolat a sebek és az életveszélyes izomgörcsök között.^[13] 1884-ben Arthur Nicolaier izolálta a tetanusztoxint szabadon élő anaerob talajbaktériumokból. A betegség okát 1884-ben Antonio Carle és Giorgio Rattone olasz orvosok ismerték fel, akik először vittek át tetanuszt emberről nyúlra. 1889-ben Kitaszato Sibaszaburó japán kutatóorvos kimutatta a tetanusz egy emberi áldozatából a C. tetanit, és később azt is megmutatta, hogy az organizmus képes állatokba injekciózva betegséget kiváltani, és hogy specifikus antitestekkel a toxin ártalmatlanná tehető. 1897-ben Edmond Nocard antitoxinnal passzív immunitást váltott ki emberekben. 1924-ben P. Descombey kifejlesztette a toxoid vakcinát, amit elterjedten használtak a második világháborúban a tetanuszfertőzés kivédésére.^[2]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tetanus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.