Airbus A380

Az Airbus az 1990-es évek elején kezdett egy minden addiginál nagyobb, több mint ötszáz férőhelyes gép tervezésébe. Az európai nagyvállalat vezetői a Boeing 747 Jumbo ellenfelének, majd örökösének szánták az óriást. A tervezés 1994 nyarán kezdődött A3XX néven. Amikor az első gép 2005. április 27-én felemelkedett, majd 4 órányi próbarepülés után sikeresen földet ért, a manővert több mint 70 000 ember figyelte. A típus légialkalmassági bizonyítványát 2006. december 12-én kapta meg (egyszerre az amerikai FAA-tól és az európai EASA-tól). Első példányának átadása az első üzemeltető, a Singapore Airlines részére 2007. október 15-én történt. Az első menetrend szerinti repülésre (Szingapúr–Sydney, SQ380 járatszámmal) 2007. október 25-én került sor. A jegyeket a Singapore Airlines az eBay aukciós portálon értékesítette. A jegyek kikiáltási ára a turistaosztályra 3,80 dollár, az első osztályra 380 dollár volt. A jegybevételből befolyt 1,25 millió dollárt jótékonysági célra ajánlották fel.

Az előzetes rendelések alapján eddig már 16 légitársaság jelezte az Airbus új óriásgépe iránti igényét, így a gyártás néhány éven belül fedezhetné a tervezés költségeit, amely az eredeti számítások szerint mintegy 250 gép eladása után megtérül. Ez azonban mára már kérdésessé vált, mivel az eredeti tervekhez képest – több halasztás után – egyelőre két évet késnek a gépátadások. Az amerikai FedEx Express az első megrendelő, amelyik a csúszás hatására 10 darabos lekötött és 10 db opciós rendelését 2006. november 7-én lemondta, és egyúttal bejelentette 15+15 db Boeing 777-es tehergép megrendelését.

A program eddigi legnagyobb megrendelője, az Emirates a késések miatt szintén bizalmatlanná vált. A 2009-re tolódó A380–800F-átadások miatt ezek helyett is utasváltozatot rendelt.^[8] Az Emirates ezután 2006 októberében 20 Airbus A340–600-as rendelést és opciót törölt, illetve saját szakértőket küldött a gyártóhoz az A380-as típus módosított átadási menetrendjének ellenőrzésére. A sorozatgyártás 2007-es indulása után a program 2008-ban már zökkenőmentesen folytatódott, a 2007-es első átadott gépet 2008-ban már az erre az évre betervezett tizenkét darab követte.^[9]

Az Airbus 2019. februárban jelentette be, hogy 2021-ig leállítja az A380-as gyártását. Erre azután került sor, hogy az Emirates a fennmaradó 39 darab A380-as rendelését 40 A330–900-as és 30 A350–900-asra cserélte. A bejelentéskor további 17 darab (14 az Emirates és 3 az All Nippon Airways) A380-as várt összeszerelésre, amivel a leszállított gépek száma 251-re nőtt.

Ahhoz, hogy megtérüljön az A380-as fejlesztésére költött 25 milliárd dollár, az Airbusnak minden darab eladásánál legalább 90 millió dolláros profitot kellett volna termelnie. Az A380-as átlagos 445 millió dolláros vételára ezzel szemben viszont még a gyártási költségeket sem fedezte.

Az Airbus A380 legjellemzőbb, ezidáig egyedülálló tulajdonsága a kétemeletes, a gép teljes hosszában elnyúló utastér. A sugárhajtású utasszállító repülőgépek közül két szinttel eddig egyedül a Boeing 747-es típusa rendelkezett, de azon az alsó utastéren kívül fent csak a pilótafülke és egy kis méretű (első osztály: 8–16, új típusú business class 20–22, turistaosztály körülbelül 60 utas) utaskabin található, amely nem húzódik végig a test teljes hosszában, míg az Airbus A380-ason mindkét szinten, teljes hosszban, teljes értékű utastereket alakítottak ki, és ezeket változatos módon lehet variálni a megrendelők kívánsága szerint. A Singapore Airlines gépén a luxusosztályon tizenkét hálószoba áll az utasok rendelkezésére, amely külön ülésekkel és fix ággyal rendelkezik. A közel-keleti megrendelők bizonyos gépeikre éjszakai klubot és játszóteret is megálmodtak, míg a kínaiak olyan változatot is fontolgatnak, ami a nagy utasforgalom kiszolgálására csak turistaosztályú helyekkel rendelkezne. A két szintet két lépcső köti össze, a gép elején egy egyenes, a végén egy félköríves. A pilótafülke a Boeinggel ellentétben az alsó szinten található.

A380–800

A 2020-as évben, leállított gyártású, utasszállító típus.

A380–200/–900

A kezdetben az Airbus tervei között szerepelt egy megnyújtott szuperjumbó megépítése is. A fejlesztés alatt A3XX–200 majd a projekt átnevezése után A380–200-as jelzést kapó változat 2000. decemberi tervek alapján 656 főt tudott volna szállítani az 555 személyes alapváltozattal szemben.^[10] 2007 novemberére a nagyobb változat már az A380–900-as néven volt fejlesztés alatt, ez a változat háromosztályos elrendezésben 650, egyosztályos elrendezésben 900 főt tudott volna szállítani. Az érdeklődő légitársaságok között volt az Emirates, Virgin Atlantic Airways, Cathay Pacific, Air France, KLM, Lufthansa, Kingfisher Airlines és az ILFC. A –900-as változat fejlesztését 2010 májusában felfüggesztették addig, amíg a –800-as változat eladásai nem stabilizálódnak; mivel erre nem került sor, az A380–900-ast soha nem építették meg.^[11][12][13]

A380–800F

Az Airbus A380–800F az A380 teherszállító változata, de a tervezése bizonytalan ideig szünetel. Erre a változatra az ILFC, az Emirates, a FedEx Express és a UPS Airlines adta le a rendelését, de a késések miatt ezeket törölték, vagy az utasszállító változatra váltották át.

2021. december 31-ig minden megrendelt A380-ast leszállítottak:^[14]

A típus üzemeltetői és rendelői, célállomásokkal (2020. Július):

Légitársaság	Aktív	Letárolva	Kivonva	Úticélok	Egyéb
Air France	0	0	10	Johannesburg, New York-JFK Los Angeles, Sanghaj-Pudong Hongkong, Abidjan Mexikóváros, Washington Dulles San Francisco	2020. Június 26. - Búcsúrepülés
Asiana Airlines	0	6	0	Bangkok Frankfurt Hongkong Los Angeles New York-JFK	–
British Airways	12[15]	0	0	Los Angeles, Hongkong Johannesburg Washington-Dulles Szingapúr, San Francisco Miami Vancouver (2016. október 1-ig)	–
China Southern Airlines	0	0	5[16]	Shanghai-Pudong Los Angeles Amszterdam (2016. október 29-ig)	–
Emirates	116[17]	0	0	London-Heathrow Manchester, Dzsidda Párizs-CDG New York-JFK Auckland, Sydney-n át Peking, Toronto Bangkok, Szöul Hongkong, München Sanghaj-Pudong Kuala Lumpur, Amszterdam Auckland, Melbourne-ön át Szingapúr, Los Angeles Hamburg Auckland, Brisbane-en át Mauritius, Zürich, Róma Barcelona, London-Gatwick Kuvaitváros, Mumbai Frankfurt, Dallas Mumbai, San Francisco Milánó-Malpensa, Houston Perth, Düsseldorf Madrid, Koppenhága Birmingham Washington-Dulles, Prága Tajpej, Bécs	–
Etihad Airways	1	9	0	London-Heathrow Sydney, New York-JFK, Mumbai Melbourne, Brisbane	–
Korean Air	0	10	0	New York-JFK, Los Angeles Atlanta (2016. augusztus 29-ig) Párizs-CDG London-Heatrow	–
Lufthansa	8[18]	0	6[18]	Bangkok (télen) Szingapúr Houston Sanghaj-Pudong Miami San Francisco Delhi Los Angeles Hongkong New York-JFK (2016. október 29-ig) Peking (2016. október 29-ig ) Szöul (2016. október 13-ig)
Malaysia Airlines	0	0	6[19]	London-Heathrow Párizs-CDG	–
Qantas	10[20]		2	London-Heathrow, Dubajon át Los Angeles Dallas	–
Qatar Airways	7[21]	1[21]	2	London-Heathrow, Párizs-CDG Bangkok, Kanton, Brisbane	–
Singapore Airlines	12	0	12	Sydney London-Heathrow Párizs-CDG Los Angeles, Tokió-Naritán át (2016. október 22-ig) Hongkong, Zürich New York-JFK, Frankfurton át Sanghaj-Pudong Delhi, Mumbai Peking Melbourne (2016. szeptember 3-ig)	–
Thai Airways	0	0	6[22]	Tokió-Narita Párizs-CDG, Hongkong London-Heathrow	–
Összesen	52	163	24

Az Airbus A380 típussal repülés közben eddig egy baleset történt, aminek nem voltak áldozatai, és a repülőgép sem szenvedett javíthatatlan sérülést.^[23]

• 2010. november 4-én a Qantas Airways egyik A380–842 (VH–OQA) repülőgépén hajtóműhiba lépett fel. A személyzet repülés közben rendellenességet (PAN) és lehetséges hajtóműhibát jelentett. A hajtóművön nyílt sérüléses hiba (ún. uncontained engine failure) keletkezett, a repülőgép szárnya is megsérült, a tüzelőanyag folyni kezdett, valamint hidraulikai és elektromos rendszerek is sérültek. A repülőgép sikeres landolása után az 1. számú hajtóművet nem lehetett leállítani, ezért az utasokat a gép jobb oldali ajtóin keresztül szállították ki. A bal oldalon járó hajtóművet két órával később a tűzoltók segítségével lefojtották. A sérüléseket a 2. számú hajtóműből elszabadult kompresszorjárókerék-darabok okozták.^[24]
• 2011. április 11-én az Air France egyik A380-asa egy New York-i repülőtér kifutópályáján összeütközött a Comair légitársaság Bombardier CRJ700ER típusú repülőgépével. Személyi sérülés nem történt.^[25]

• Az Airbus A380 megjelenésének és 2005-ös próbarepülésének hatására döntöttek úgy filmesek, hogy a 2006-os Casino Royale című James Bond-filmben is szerepeltetnek egy prototípus óriásgépet, amely az addigi legnagyobb utasszállító a világon. Ez a fiktív gép a "Skyfleet S570" névre hallgatott, és a British Airways egy leselejtezett Boeing 747-200-as gépének CGI-s módosításával hozták létre.^[26]
• 2016. december 1-jétől megnyitotta az Emirates a Dubai–Doha járatát, melyet A380-asokkal repül. Ez a Föld legrövidebb útvonala, amelyen superjumbók teljesítenek szolgálatot. A menetidő 1 óra 10 perc.^[27]

• Ez a szócikk részben vagy egészben az A380 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Az Airbus A380 repülőgépek a gyártó honlapján
• Airbus A380 típusbemutató
• Airbus A380 – A világ legnagyobb utasszállító repülőgépe – JETfly Internetes Magazin, Temesvári Péter
• Airbus A380 bejegyzések az Aviation Safety Network adatbázisában
• Az eddig legyártott Airbus A380 repülőgépek listája
• Az Airbus A380 pilótakabinjának panorámaképe

A Wikimédia Commons tartalmaz Airbus A380 témájú médiaállományokat.

• Airbus A350
• Boeing 747–8
• Lockheed C–5 Galaxy
• Antonov An–225
• Antonov An–124