Közgazdasági Nobel-emlékdíj

A közgazdasági Nobel-emlékdíjat a Svéd Nemzeti Bank (Sveriges Riksbank) alapította fennállásának 300. évfordulója alkalmából, 1968-ban. Célja a közgazdasági tudományok terén elért eredmények elismerése volt, és mindezt a Nobel-díjak kiegészítéseként kívánták elérni. A Nobel Alapítvány végül támogatta ezt a kezdeményezést, bár a döntés jogosságát sokan vitatják.

Közgazdasági Nobel-emlékdíj (Sveriges Riksbank Prize)
Díjazotta közgazdaságtan tudományának kiemelkedő művelői
Szervezet neveSvéd Nemzeti Bank
SzékhelyStockholm
NévadóAlfred Bernhard Nobel
Alapítás éve1968
Országsvéd Svédország
Díjátadás
Első díjátadás1969
Legutóbbi díjátadás2022
Hivatalos weboldal
hivatalos oldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Közgazdasági Nobel-emlékdíj témájú médiaállományokat.

A díjat első ízben 1969-ben ítélték oda.

A díj hivatalos neve: Sveriges Riksbanks pris i ekonomisk vetenskap till Alfred Nobels minne (a Svéd Nemzeti Bank Közgazdaságtudományi Díja Alfred Nobel emlékére), de röviden közgazdasági Nobel-emlékdíjnak szokás nevezni.

A díjat a Svéd Tudományos Akadémia ítéli oda, összege 10 000 000 svéd korona, ami körülbelül 1 000 000 eurónak felel meg.

Díjazottak listája

1969–1979

ÉvSzemély
1969Ragnar Frisch (Norvégia)
Jan Tinbergen (Hollandia)
a gazdasági folyamatok elemzését segítő dinamikus modellek kifejlesztéséért és alkalmazásáért
1970Paul Samuelson (USA)tudományos munkájáért, amellyel egy statikus és dinamikus közgazdasági elméletet fejlesztett ki és aktívan hozzájárult a közgazdasági elemzés színvonalának emelkedéséhez
1971Simon Kuznets (USA)a gazdasági növekedés empirikusan megalapozott értelmezéséért, amely a gazdasági–társadalmi struktúrák és a növekedési folyamat új és mélyebb megértéséhez vezetett
1972John Hicks (Nagy-Britannia)
Kenneth Arrow (USA)
a gazdasági egyensúly általános elméletével és a jólét elméletével kapcsolatos úttörő munkájukért
1973Wassily Leontief (USA)az input–output módszer kidolgozásáért és alkalmazásáért fontos gazdasági problémák vonatkozásában
1974Gunnar Myrdal (Svédország)
Friedrich August von Hayek (Ausztria)
a pénz- és konjunktúraelmélet területén kifejtett úttörő tevékenységükért és a gazdasági, társadalmi és intézményi jelenségek összefüggéseinek mélyreható elemzéséért
1975Leonyid Vitaljevics Kantorovics (Szovjetunió)
Tjalling Koopmans (USA)
az optimális erőforrás-felhasználás elméletéhez való hozzájárulásukért
1976Milton Friedman (USA)a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért
1977Bertil Gotthard Ohlin (Svédország)
James Meade (Nagy-Britannia)
a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi tényezőmozgások elméletének területén végzett úttörő munkájukért
1978Herbert Simon (USA)a gazdasági szervezetekben zajló döntési folyamatok úttörő jellegű kutatásáért
1979Theodore Schultz (USA)
William Arthur Lewis (Nagy-Britannia)
a gazdasági fejlődés kutatásával kapcsolatos úttörő tevékenységükért, különös tekintettel a fejlődő országok problémáira

1980–1989

ÉvSzemély
1980Lawrence Klein (USA)ökonometriai modellek megalkotásáért és ezeknek a gazdasági ingadozások és a gazdaságpolitika elemzésében való felhasználásáért
1981James Tobin (USA)a pénzpiacokra, valamint ezen piacoknak a kiadási döntésekkel, a foglalkoztatással, a termeléssel és az árakkal kapcsolatos viszonyára irányuló elemzéséért
1982George Stigler (USA)a piacok működésével és szerkezetével, továbbá az állami szabályozás okaival és hatásaival kapcsolatos úttörő tanulmányaiért
1983Gerard Debreu (USA)új elemzési módszereknek a közgazdasági elméletbe való bevezetéséért és az általános egyensúlyelmélet precíz újrafogalmazásáért
1984Richard Stone (Nagy-Britannia)a nemzetgazdasági elszámolási rendszerek kifejlesztéséhez való jelentős hozzájárulásáért, amellyel az empirikus gazdaságelemzés alapjait nagymértékben fejlesztette
1985Franco Modigliani (USA)a pénzpiacok és a megtakarítási magatartás úttörő elemzéséért
1986James M. Buchanan (USA)a gazdasági és politikai döntéshozatal szerződéselméleti és alkotmányos alapjainak kifejlesztéséért
1987Robert Solow (USA)a gazdasági növekedéselmélethez való hozzájárulásáért
1988Maurice Allais (Franciaország)a piacok elméletéhez és az erőforrások hatékony felhasználásának elméletéhez való úttörő hozzájárulásáért
1989Trygve Haavelmo (Norvégia)az ökonometria valószínűségelméleti alapjainak tisztázásáért és a szimultán gazdasági struktúrák elemzéséért

1990–1999

ÉvSzemély
1990Harry Markowitz (USA)a portfoliókiválasztás elméletének kifejlesztéséért
Merton Miller (USA)a vállalati pénzügyek elméletéhez való alapvető tudományos hozzájárulásáért
William F. Sharpe (USA)az ármeghatározódás tudományos elméletéhez való alapvető hozzájárulásáért pénzügyi kérdésekben
1991Ronald Coase (Nagy-Britannia)a tranzakciós költségeknek és a tulajdonjogoknak az intézményi rendszerrel, valamint a gazdaság működésével kapcsolatos szerepének felfedezéséért és tisztázásáért
1992Gary Becker (USA)a mikroökonómiai elemzésnek az emberi viselkedés és együttműködés, többek között a nempiaci magatartás széles területeire való kiterjesztéséért
1993Robert Fogel
Douglass North (USA)
a gazdaságtörténeti kutatás gazdaságelméleti és kvantitatív eszközök alkalmazásával történő megújításáért, a gazdasági és intézményes változások magyarázatának céljából
1994Reinhard Selten (Németország)
John Forbes Nash (USA)
Harsányi János (USA/Magyarország)
a nemkooperatív játékelmélet egyensúlyainak úttörő elemzéséért
1995Robert Lucas, Jr. (USA)a racionális várakozások hipotézisének kifejlesztéséért és alkalmazásáért, amellyel megváltoztatta a mikroökonómiai elemzést és lehetővé tette a gazdaságpolitika mélyebb megértését
1996James Mirrlees (Nagy-Britannia)
William Vickrey (USA)
az aszimmetrikus információ melletti ösztönzők gazdasági elméletéhez való alapvető hozzájárulásukért
1997Robert C. Merton (USA)
Myron Scholes (USA)
a derivatívák értékeinek meghatározására szolgáló új módszerükért
1998Amartya Sen (India)a jóléti közgazdaságtanhoz való hozzájárulásáért
1999Robert Mundell (Kanada)a különböző árfolyamrendszerek melletti monetáris és fiskális politika, valamint az optimális valutáris övezetek elemzéséért

2000–2009

ÉvSzemély
2000James Heckman (USA)a szelektív minták elemzése elméletének és módszereinek kidolgozásáért
Daniel McFadden (USA)a diszkrét választás elemzése elméletének és módszereinek kidolgozásáért
2001George Akerlof (USA)
Michael Spence (USA)
Joseph Stiglitz (USA)
a piacok elemzéséért aszimmetrikus információ mellett
2002Daniel Kahneman (Izrael/USA)pszichológiai kutatási szempontoknak a gazdaságtudományba való bevezetéséért, különös tekintettel a bizonytalanság melletti emberi ítéletekre és döntéshozatalra
Vernon L. Smith (USA)laboratóriumi kísérleteknek az empirikus gazdasági elemzés eszközeként való alkalmazásáért, különösen a különleges piaci mechanizmusok tanulmányozásában
2003Robert F. Engle (USA)az időben változó volatilitású (ARCH) gazdasági idősorok elemzésének módszereiért
Clive Granger (Nagy-Britannia)az együtt haladó trendű gazdasági idősorok elemzésének módszereiért
2004Finn E. Kydland (Norvégia)
Edward C. Prescott (USA)
a dinamikus makroökonómiához való hozzájárulásukért, a gazdaságpolitika időbeli konzisztenciájának és a konjunktúraciklusok vezérlő mechanizmusának területén
2005Robert Aumann (Izrael/USA)
Thomas Schelling (USA)
a konfliktus és kooperáció jobb megértéséért a játékelméleti elemzésben
2006Edmund Phelps (USA)az intertemporális helyettesítések makrogazdasági elemzéséért
2007Leonid Hurwicz, (Oroszország)
Eric Maskin, (USA)
Roger Myerson (USA)
lefektették a mechanizmustervezés elméletének alapjait[1]
2008Paul Krugman (USA)a nemzetközi kereskedelem mozgásainak és a gazdasági aktivitás területi összefüggéseinek elemzéséért
2009Elinor Ostrom (USA)
Oliver Williamson (USA)
a gazdasági irányításban kifejtett elemzéseikért[2]

2010–2019

ÉvSzemély
2010Peter Diamond (USA),
Dale Mortensen (USA) és
Christopher Pissarides (Nagy-Britannia)
„a munkaerőpiacok hatékonyságával kapcsolatos, a munkakeresés költségeire vonatkozó piaci elemzéseikért”[3]
2011Thomas J. Sargent (USA)
Christopher A. Sims (USA)
„a gazdasági folyamatokban az okok és hatások különválasztásáról szóló elméleteikért”[4]
2012Alvin E. Roth (USA)
Lloyd Shapley (USA)
„a stabil elosztás elméletéről és a piactervezés gyakorlatáról szóló munkásságukért”[5]
2013Eugene Fama (USA)
Lars Peter Hansen (USA)
Robert J. Shiller (USA)
„az eszközárak empirikus vizsgálatában elért eredményeikért”[6]
2014Jean Tirole (Franciaország)„a piaci erőről és piaci szabályozásokról szóló elemzéseiért”[7][8][9]
2015Angus Deaton (Nagy-Britannia)„a fogyasztásról, jólétről és szegénységről szóló kutatásaiért”[10][11][12]
2016Oliver Hart (Nagy-Britannia/USA)
Bengt R. Holmström (Finnország)
„szerződéselmélet területén folytatott kutatásaikért”[13][14]
2017Richard H. Thaler (USA)„a viselkedési közgazdaságtanhoz való hozzájárulásáért”[15][16][17]
2018William Nordhaus (USA)
Paul Romer (USA)
„a klímaváltozás globális gazdasági hatásait vizsgáló munkájáért illetve az endogén növekedéselmélettel kapcsolatos munkájáért”[18]
2019Abhijit Banerjee (USA)
Esther Duflo (Franciaország)
Michael Kremer (USA)
„a globális szegénység enyhítésére irányuló kísérleti megközelítésért” [19] [20]

2020–2029

ÉvSzemély
2020Paul Milgrom (USA)
Robert B. Wilson (USA)
„Az árverések elméleteiért”[21][22]
2021David Card (USA/Kanada)"a munka közgazdaságtanához való, empirikus adatok elemzésén nyugvó hozzájárulásáért”[23]
Joshua Angrist (USA/Izrael)
Guido Imbens (USA/Hollandia)
„az ok-okozati kapcsolatok elemzéséhez való módszertani hozzájárulásukért"[24]
2022Ben Bernanke (USA)
Douglas Diamond (USA)
Philip Dybvig (USA)
„a bankok szerepének és pénzügyi krízishelyzetek kutatásáért”[25]
2023Claudia Goldin (USA)„a nemek közötti jövedelmi egyenlőtlenség okainak és a nők munkaerő-piaci helyzetének kutatásáért”

Jegyzetek

Források