Szacharóz

Szacharóz
IUPAC-névβ-d-fruktofuranozil-α-d-glükopiranozid[1]
Más nevekszacharóz, szukróz, cukor, répacukor, nádcukor
Kémiai azonosítók
CAS-szám57-50-1
RTECS számWN6500000
SMILES
OC1C(OC(CO)C(O)C1O)
OC2(CO)OC(CO)C(O)C2O
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletC12H22O11
Moláris tömeg342,29648 g/mol
Megjelenésfehér, szilárd
Sűrűség1,587 g/cm³, szilárd
Olvadáspont186 °C
Oldhatóság (vízben)211,5 g/100 ml (20 °C)
Veszélyek
EU osztályozásnincsenek veszélyességi szimbólumok[2]
Főbb veszélyekGyúlékony
NFPA 704
1
1
0
 
R mondatok(nincs)[2]
S mondatok(nincs)[2]
LobbanáspontN/A
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
Oldhatóság
Hőmérséklet (°C)szacharóz/víz g/g
50
2,59
55
2,73
60
2,89
65
3,06
70
3,25
75
3,46
80
3,69
85
3,94
90
4,20

A szacharóz vagy étkezési cukor (nádcukor, répacukor, juharcukor) egy diszacharid, melyet egy glükóz és egy fruktóz molekularész alkot (C12H22O11). A növények termelik és a heterotróf élőlények fontos tápláléka. Étkezési cukor, kristálycukor néven alapélelmezési cikk, leginkább cukorrépából vagy cukornádból állítják elő éves szinten 168 millió tonna mennyiségben (2011-ben 164 millió, 2017/18-ban előrejelzés szerint 174 millió).[3][4]

A szacharóz szó Indiából származik, eredeti jelentése sóder, kavics. Arab közvetítéssel került a görög nyelvbe szakcharo (σάκχαρο) vagy zacharo (ζάχαρο) alakban, ahol már cukrot jelent.[5]

Szerkezete, tulajdonságai

tömegtörtviszkozitás[6]
szacharózglükózfruktóz
%mPas
11,0281,0211,028
21,0551,0521,054
51,1461,1451,134
101,3361,331,309
151,5921,5661,533
201,9541,9041,837
303,1882,9982,817
406,1615,4915,045
5015,43211,89110,823
6058,47937,45332,573
64120,4858,14
68285,71119,048
70476,19178,571

Fehér színű, kristályos, édes ízű anyag, amely vízben jól oldódik. A szacharózban α-d-glükopiranóz (piranóz gyűrűs d-glükóz, α-anomer) és β-d-fruktofuranóz (furanóz gyűrűs d-fruktóz, β módosulat) kapcsolódik egymáshoz az anomer hidroxilcsoportokon keresztül. Emiatt sem a glükóz, sem a fruktóz gyűrűje nem képes felnyílni, és nem tud szabad oxocsoport kialakulni. Ezért a szacharóz nem redukáló diszacharid,[7] és nem mutarotál,[7] valamint a további polimerizáció is gátolva van. Ezen tulajdonsága miatt az ezüsttükörpróba és a Fehling-reakció sem játszódik le.[8]Viszont savval főzve hidrolizál és alkotórészeire esik szét, s a keletkező glükóz redukáló hatása már kimutatható.

Inverzió, invertcukor, trimolin

A szacharóz jobbra forgat, optikai forgatóképessége +66,5°. A szacharóznak savval főzés után az optikai forgatóképessége megfordul, balra forgat. Ennek az az oka, hogy a savval főzés hatására a glükóz és a fruktóz közti kötés felbomlik, szabad glükóz és fruktóz 50-50%-os keveréke keletkezik. A kapott keveréket invertcukornak, illetve a cukrászatban trimolinnak nevezzük. Az invertcukorban a fruktóz nagyobb mértékben forgat balra (optikai forgatóképessége −92,4°), mint a glükóz jobbra (optikai forgatóképessége egyensúlyi elegy esetén: +52,7°). Az invertcukor optikai forgatóképessége −39,7°. A szacharóz hidrolízisének neve: invertálás. A hidrolízis során nemcsak az optikai forgatóképesség változik meg, hanem a keletkezett keverék redukáló tulajdonságú lesz, mert a szabaddá vált glükóz laktolgyűrűje már felnyílhat.

Felhasználása

Az élelmiszeripar nagy mennyiségben használja édesítőszerként, tartósítószerként, antioxidánsként, nedvességtartalmat szabályozó anyagként, stabilizátorként és sűrűséget növelő anyagként.[8]

Jegyzetek

Források

  • Yudkin, J., Edelman, J., Hough, L.. Sugar - Chemical, Biological and Nutritional Aspects of Sucrose. The Butterworth Group (1973). ISBN 0-408-70172-2 

További információk