Zuzana Čaputová
Zuzana Čaputová (IPA: [ˈzuzana ˈtʃaputɔʋaː], született Zuzana Strapáková, Pozsony, 1973. június 21. – ) szlovák liberális politikus, jogász, aktivista, 2019. június 15-étől 2024. június 15-éig Szlovákia elnöke. Ő az első nő ezen a poszton, és 45 évével ő lett az ország történetének eddigi legfiatalabb elnöke.[20][21]
| Zuzana Čaputová | |
 | |
| 2022-ben | |
| Született | Zuzana Strapáková[1][2] 1973. június 21. (50 éves)[3] Pozsony[4][5] |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége | szlovák |
| Házastársa | Ivan Čaputa ( – 2018. szeptember)[6] |
| Élettársa | Juraj Rizman (2020–)[7] |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Szlovákia elnöke (2019. június 15. – ) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Politikai pályafutása | |
| Párt | Progresszív Szlovákia (2017-2019) |
| Szlovákia 5. elnöke | |
| Hivatali idő 2019. június 15. – 2024. június 15. | |
| Előd | Andrej Kiska |
| Utód | Peter Pellegrini |
 | |
| Zuzana Čaputová aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zuzana Čaputová témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Először azzal vált ismertté, hogy Bazinban évtizedes küzdelmet folytatott egy tervezett hulladéklerakó ellen, amiért 2016-ban megkapta a Goldman Környezetvédelmi Díjat.
Magánélete
Elnökké választásakor is Bazinban élt. Elvált, két tizenéves lánya van;[20] jelenlegi élettársa zenész-fotográfus. Szabadidejét szívesen tölti rajzolással, kosárlabdával, túrázással és úszással.[21]
Pályafutása
Pozsonyban született, és a közeli Bazinban nőtt fel. Apja Štefan Strapák, anyja Katarína Strapáková. Egy testvére van: Daniel. A pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán tanult,[21] ahol 1996-ban kapott diplomát.[22] 1998–1999-ben általános menedzsment, változásmenedzsment, 1999-ben pedig az oktatási minisztérium által akkreditált mediáció képzést végzett.[23] A szlovák mellett angolul beszél, az oroszt saját bevallása szerint fel kell frissítenie.[21] Választási kampányában beszélt magyarul is.[24] A beiktatási ceremónia végén magyar, roma és ruszin nyelven is mondott néhány köszönő szót. [25]
Szakmai pályafutása
Először a bazini önkormányzat hivatalában dolgozott jogi asszisztensként,[22] majd a hivatal vezetőjének helyetteseként.[23] 1998-tól a civil szférában dolgozott,[22] többek között az EQ Klub civil szervezetnél helyi közösségfejlesztés témában,[23] valamint az Open Society Foundationsnél;[26] 2001-ben kezdett együttműködni a Via Iuris szervezettel,[22][23] amely az embereket a jogaikért való kiállásban és a közéleti részvételben segíti, 2010-től a szervezet jogászaként. Ezen belül elsősorban a közhatalom társadalmi ellenőrzése, a közszolgálati tisztviselők felelőssége, valamint a nagyberuházásokról szóló döntésben való társadalmi részvétel témáival foglalkozott.[23]
1999-ben csatlakozott a meglévő bazini hulladéklerakó mellett tervezett új, mérgező szemétlerakó elleni évtizedes küzdelemhez, melynek a vezetőjévé vált.[20][21] Mind a meglévő, mind a tervezett új hulladéklerakó területe közel feküdt a lakott területhez, és a kommunális hulladék mellett vegyipari üzemek és kórházak hulladékát is fogadta volna, valamint – a hivatalos állásponttal szemben – feltehetőleg külföldi, Európából származó hulladékot is.[27] A legintenzívebb időszak a telephelyengedély 2007-es kiadása és az azt követő tiltakozások 2008-as tetőzése volt.[23] Az ügy jogi részében a Via Iuris, a kampánytervezésben a Greenpeace működött együtt.[27] Az ügyet végül 2013-ban megnyerte,[20][21] amikor a szlovák legfelsőbb bíróság a lakossági ellenállás javára döntött, megsemmisítve a hulladéklerakó létesítési engedélyét.[21] Végül a meglévő, az 1960-as évek óta illegálisan működő hulladéklearkót is bezáratták.[27] Ez alatt az időszak alatt kiismerte az intézmények működését és a visszaélési lehetőségeket, és megedződött a személyes támadásokban is.[20]
2017-ben elhagyta a Via Iuris csapatát, és ügyvédként környezetvédelmi témákra specializálódott.[22] Több publikáció társszerzője[23] és a környezetvédelemmel foglalkozó ügyvédek Environmental Law Alliance Worldwide nevű világszervezetének a tagja.[21]
Politikai pályafutása
1998-ban részt vett a Vladimír Mečiar amnesztiái elleni aláírásgyűjtésben.[22]
2017-ben a Progresszív Szlovákia (PS) alapító tagja, 2018 januárjában alelnöke lett.[22][28][29] Azt nyilatkozta, hogy nem gondolt választásokon való indulásra, de Ján Kuciak és jegyese 2018. februári meggyilkolása után úgy érezte, nem ülhet tovább a partvonalon.[20] Csatlakozott a tömegtüntetésekhez (melyek a bársonyos forradalom óta a legnagyobbak voltak).[20][21]
A 2019-es szlovákiai elnökválasztáson pártja jelöltjévé választották,[29] és januárban 18 400 támogató aláírást leadva indította el kampányát.[22] Február 26-án fő ellenzéki riválisa, Robert Mistrík visszalépett a javára.[30] A választások március 16-i első fordulójában az élen végzett.[22] 2019. március 30-án a szavazatok 58%-ával megnyerte a választás második fordulóját a kormányzó Smer jelöltje, a 42%-ot szerző Maroš Šefčovič előtt.[20][31] Ezt megelőzően megszüntette párttagságát.[21]
Politikai nézetei
Liberális nézeteket képvisel, például a melegjogok kérdésében[20][26] vagy az abortuszt illetően.[21][26]
Elismerések
2016-ban megkapta a Goldman Környezetvédelmi Díjat a Bazinban tervezett hulladéklerakó megnyitása elleni kitartó küzdelméért,[20][21] melyet San Franciscóban vett át. Hosszú és végül sikeres küzdelmét az amerikai Erin Brockovichéhoz hasonlították.[20]
Jegyzetek
További információk
- Hivatalos honlap (szlovák, magyar)
