Cirkónium

kémiai elem, rendszáma 40, vegyjele Zr

A cirkónium az átmenetifémek közé tartozó kémiai elem. Rendszáma 40, vegyjele Zr, nyelvújításkori neve jácany.[1] Ezüstfehér színű, jól alakítható, nagy szilárdságú fém, az olvadáspontja 1857 °C. Kémiailag ellenálló. Főként ötvözőelemként használják, például acélötvözetek készítésére. A vegyületeiben főként +4 oxidációs számmal található meg.

40 Ittriumcirkóniumnióbium
Ti

Zr

Hf
   
               
               
                                   
                                 
                                                               
                                                               
   
40
Zr
Általános
Név, vegyjel, rendszámcirkónium, Zr, 40
Latin megnevezészirconium
Elemi sorozatátmenetifémek
Csoport, periódus, mező4, 5, d
Megjelenésezüstfehér
Atomtömeg91,224(2)  g/mol
Elektronszerkezet[Kr] 4d² 5s²
Elektronok héjanként2, 8, 18, 10, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapotszilárd
Sűrűség (szobahőm.)6,52 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on5,8 g/cm³
Olvadáspont2128 K
(1855 °C, 3371 °F)
Forráspont4682 K
(4409 °C, 7968 °F)
Olvadáshő14 kJ/mol
Párolgáshő 573 kJ/mol
Moláris hőkapacitás(25 °C) 25,36 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa1101001 k10 k100 k
T/K263928913197357540534678
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezethexagonális
Oxidációs szám4
(amfoter oxid)
Elektronegativitás1,33 (Pauling-skála)
Ionizációs energia1.: 640,1 kJ/mol
2.: 1270 kJ/mol
3.: 2218 kJ/mol
Atomsugár155 pm
Atomsugár (számított)206 pm
Kovalens sugár148 pm
Egyebek
Mágnességnincs adat
Fajlagos ellenállás(20 °C) 421 nΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező(300 K) 22,6 W/(m·K)
Hőtágulási együttható(25 °C) 5,7 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)(20 °C) 3800 m/s
Young-modulus68 GPa
Nyírási modulus33 GPa
Poisson-tényező0,34
Mohs-keménység5,0
Vickers-keménység903 MPa
Brinell-keménység650 HB
CAS-szám7440-67-7
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A cirkónium izotópjai
izotóptermészetes előfordulásfelezési időbomlás
módenergia (MeV)termék
88Zrmest.83,4 dε-88Y
γ0,392D-
89Zrmest.78,4 hε-89Y
β+0,90289Y
γ0,909D-
90Zr51,45%Zr stabil 50 neutronnal
91Zr11,22%Zr stabil 51 neutronnal
92Zr17,15%Zr stabil 52 neutronnal
93Zrmest.1,53·106 yβ-0,06093Nb
94Zr17,38%Zr stabil 54 neutronnal
88Zrmest.83,4 dβ0,368, 0,40088Y
γ0,724, 0,756-
96Zr2,8%>3,9·1020 yββ?96Mo
Hivatkozások

Neve arab eredetű: zargun = aranyszínű. Ez a cirkondrágakő elnevezése, amelyben Martin Heinrich Klaproth az elemet felfedezte 1789-ben. Elemi állapotban Jöns Jakob Berzelius állította elő 1824-ben.

Kémiai tulajdonságai

A tömör cirkónium ellenáll a levegő oxigénjének, drót formájában azonban meggyújtható. Égésekor cirkónium-dioxid keletkezik. Kémiailag ellenálló alacsonyabb hőmérsékleteken. A sósav, a kénsav és a salétromsav még magasabb hőmérsékleten is alig oldja. Királyvízben, illetve a hidrogén-fluorid oldatában viszont könnyen feloldódik.

Előfordulása a természetben

A természetben rendkívül szétszórtan található meg, gyakorlatilag minden szilikátkőzetben előfordul. A legfontosabb ásványa a cirkon (ZrSiO4).

Előállítása

Az előállítás során természetes alapanyagokból indulnak ki. Cirkónium-dioxidot a legfontosabb ásványaiból, a cirkonhomokból és a cirkonföldből nyerik. A magas minőségű végtermék szempontjából a megfelelő szemcseméret és az anyag tisztasága nélkülözhetetlen.

Felhasználása

Cirkóniumrúd
  • Atomerőművekben reaktorszerkezeti anyag. Az acélnál sokkal kevésbé nyeli el a neutronokat, jól bírja a reaktor magjában uralkodó viszonyokat. A gyújtóbombák és nyomjelző lövedékek köpenye is cirkóniumból készül. A cirkónium-oxid a csiszolótárcsák, dörzspapírok bevonata.
  • A cirkónium-dioxid a kerámiához hasonló tulajdonságokkal bíró de azzal nem összetévesztendő anyag. A fogászatban és a különlegesen nagy hajlítószilárdságot igénylő esetekben használják.
  • Cirkóniummal dezoxidálják az acélolvadékot acélgyártás során.

Jegyzetek

Források

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret. 3. kiadás. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1963. 113. o.  
  • Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 72. o.  
  • Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna. Harmadik, javított kiadás. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó Kft. 2003. 232. o. ISBN 963-9471-35-6  
  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 1 kötet., 514–516. o. ISBN 963-10-3269-8  
  • N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 3 kötet., 1311., 1326 és 1329. o. ISBN 963-19-5255-X  

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Cirkónium témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek