Prométium

kémiai elem, rendszáma 61, vegyjele Pm

A prométium a lantanoidák közé tartozó ritkaföldfém, a periódusos rendszer 61. eleme. Vegyjele Pm, más elemekkel vegyülve sókat alkot. A prométiumnak csak egy stabil oxidációs száma van, a +3, azonban létezhet néhány +2 vegyülete is. Összes izotópja radioaktív; a technéciummal együtt egyike annak a két elemnek, amelyet stabil elem követ a periódusos rendszerben.

61 neodímiumprométiumszamárium
-

Pm

Np
   
               
               
                                   
                                   
                                                             
                                                               
   
61
Pm
Általános
Név, vegyjel, rendszámprométium, Pm, 61
Latin megnevezéspromethium
Elemi sorozatlantanoidák
Csoport, periódus, mező?, 6, f
Megjelenésfémes
Atomtömeg(145) g/mol
Elektronszerkezet[Xe] 4f5 6s²
Elektronok héjanként2, 8, 18, 23, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapotszilárd
Sűrűség (szobahőm.)7,26 g/cm³
Olvadáspont1315 K
(1042 °C, 1908 °F)
Forráspont3273 K
(3000 °C, 5432 °F)
Olvadáshő7,13 kJ/mol
Párolgáshő 289 kJ/mol
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezethexagonális
Oxidációs szám3
(enyhén bázikus oxid)
Elektronegativitás? 1,13 (Pauling-skála)
Ionizációs energia1.: 540 kJ/mol
2.: 1050 kJ/mol
3.: 2150 kJ/mol
Atomsugár183 pm
Kovalens sugár199 pm
Atomsugár (számított)205 pm
Egyebek
Mágnességparamágneses[1]
Elektromos ellenállás(sz.h.) becs. 0,75 µΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező(300 K) 17,9W/(m·K)
Hőtágulási tényező(sz.h.) (α-módosulat)
becs. 11 µm/(m·K)
Young-modulus(α-módosulat) becs. 46 GPa
Nyírási modulus(α-módosulat) becs. 18 GPa
Kompressziós modulus(α-módosulat) becs. 33 GPa
Poisson-tényező(α-módosulat) becs. 0,28
CAS-szám7440-12-2
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A prométium izotópjai
izotóptermészetes előfordulásfelezési időbomlás
módenergia (MeV)termék
145Pmmest.17,7 évε0,163145Nd
146Pmmest.5,53 évε1,472146Nd
β1,542146Sm
147Pmnyom.2,6234 évβ0,224147Sm
Hivatkozások

Radioaktív elem, a természetben extrém ritkán fordul elő uránércekben (mint bomlástermék), csak mesterséges atommag-átalakítással lehet előállítani. Jelenlétét kimutatták már néhány csillagban is.

Története

Bár a jelenlétét már 1941-ben észlelték, csak 1947-ben különítette el Jacob A. Marinsky(en), Lawrence E. Glendenin(en) és Charles D. Coryell(en) az urán hasadási termékeiből a Tennessee állambeli Oak Ridge-i laboratóriumban. Coryell felesége, Grace Mary Coryell nevezte el Prométeuszról.

Tulajdonságai

Fizikai tulajdonságai

A prométiumatom 61 elektronnal rendelkezik, ezek konfigurációja [Xe]4f56s2.[2] Vegyületek képződése során a prométium leadja két külső, valamint az egyik 4f-elektornját, mely egy belső, lezáratlan alhéján található. A fém atomsugara a lantanoidák között a harmadik legnagyobb, de a szomszédos elemekét csak alig valamivel haladja meg.[2] Ez az egyetlen kivétel az alól az általános tendencia – azaz hogy az atomok mérete a rendszám növekedésével (a lantanoidakontrakció miatt[3]) csökken – alól, melyet nem a betöltött (vagy félig betöltött) 4f-alhéj okoz.

A prométium számos tulajdonsága megfelel a periódusos rendszerben elfoglalt helye alapján várhatónak, és átmenetet képez a neodímium és a szamárium között. Például olvadáspontja, az első három ionizációs energiájának értéke és a hidratálási energiája a neodímiuménál nagyobb, de a szamáriuménál kisebb.[2] Hasonlóan a becsült forráspontja, (Pm3+) ionsugara és egyatomos gázának standard képződéshője a szamáriuménál nagyobb, de a neodímiuménál kisebb.[2]

A prométium kristályszerkezete szoros illeszkedésű kettős hexagonális, keménysége 63 kg/mm2.[4] Ez az alacsony hőmérsékleten stabil alfa-forma 890 °C-ra melegítve tércentrált köbös béta-formává alakul át.[5]

Kémiai tulajdonságai és vegyületei

A prométium a lantanoidák cériumcsoportjába tartozik, és a szomszédos elemekkel nagy fokú kémiai hasonlóságot mutat.[6] Instabilitása miatt kémiája kevéssé ismert. Néhány vegyületét előállították, ezek színe jellemzően rózsaszín vagy vörös, de tulajdonságaikat nem tanulmányozták behatóan.[7][8] Pm3+ ionokat tartalmazó savas oldathoz ammóniát adva gélszerű, világosbarna, vízben oldhatatlan Pm(OH)3 hidroxid válik ki.[9] Sósavban oldva vízben oldódó, sárga színű PmCl3 só keletkezik,[9] hasonló módon salétromsavban oldva Pm(NO3)3 nitrát jön létre. Utóbbi is jól oldódik, megszárítva – a Nd(NO3)3-hoz hasonló – rózsaszín kristályokat alkot.[9] A Pm3+ ion elektronszerkezete [Xe] 4f4, színe rózsaszín. Alapállapotának termszimbóluma 5I4.[10] A szulfát só, a többi cérium csoportbeli szulfáthoz hasonlóan kevéssé oldódik vízben. Oktahidrátjának rácsállandóit kiszámították, ennek alapján a Pm2(SO4)3·8 H2O sűrűsége 2,86 g/cm3.[11] Pm2(C2O4)3·10 H2O oxalátja az összes lantanoida-oxalát közül a legrosszabbul oldódó.[12]

A nitráttal ellentétben a prométium-oxid nem a megfelelő neodímium, hanem a szamárium sóhoz hasonlít. Előállításakor, például az oxalát sót hevítve fehér vagy levendulaszínű, rendezetlen szerkezetű port kapunk,[9] mely 600 °C-ra hevítve köbös rácsban kristályosodik. Tovább izzítva 800 °C, majd 1750 °C-ra visszafordíthatatlanul monoklin, illetve hexagonális szerkezetté alakul. Ez utóbbi két fázis az izzítási idő és hőmérséklet változtatásával alakítható át egymásba.[13]

KépletszimmetriatércsoportNoPearson-szimbóluma (pm)b (pm)c (pm)Zsűrűség,
g/cm3
α-Pmdhcp[4][5]P63/mmc194hP4365365116547,26
β-Pmbcc[5]Fm3m225cF441041041046,99
Pm2O3köbös[13]Ia3206cI80109910991099166,77
Pm2O3monoklin[13]C2/m12mS30142236589167,40
Pm2O3hexagonális[13]P3m1164hP5380,2380,2595,417,53

Csak egy stabil oxidációs állapota van, a +3 töltésű ionos forma – ebben is a többi lantanoidához hasonlít. A periódusos rendszerben elfoglalt helye alapján nem várható, hogy stabil +4-es vagy +2-es oxidációs állapota legyen; a Pm3+-iont tartalmazó vegyületek erős oxidáló- vagy redukálószerekkel történő kezelésével igazolták, hogy az iont nem könnyű redukálni vagy oxidálni.[6]

Prométium-halogenidek[14]
Képletszínkoordinációs
szám
szimmetriatércsoportNoPearson-szimbólumo.p. (°C)
PmF3bíbor-rózsaszín11hexagonálisP3c1165hP241338
PmCl3levendula9hexagonálisP63/mc176hP8655
PmBr3vörös8rombosCmcm63oS16624
α-PmI3vörös8rombosCmcm63oS16α→β
β-PmI3vörös6romboéderesR3148hR24695

Jegyzetek

Források

  • Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 366. o.  
  • Akadémiai kislexikon. Főszerkesztő: Beck Mihály és Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2 kötet., 466. o. ISBN 963 05 5279 5  
  • Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna. Harmadik, javított kiadás. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó Kft. 2003. 219. o. ISBN 963-9471-35-6  
  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1983. 3 kötet., 821. o. ISBN 963-10-3269-8  
  • N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 3 kötet., 1685–1713. o. ISBN 963-19-5255-X  

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Promethium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Prométium témájú médiaállományokat.