Cérium

kémiai elem, rendszáma 58, vegyjele Ce

A cérium a lantanoidák közül a földkéregben leggyakrabban előforduló és legnagyobb reakcióképességű, Ce vegyjelű, 58-as rendszámú, ezüstfehér színű nehézfém. A prazeodímium, neodímium, prométium, szamárium, európium és gadolínium oxidjaival együtt a lantanoidák csoportján belül a certiföldek alcsoportját alkotják. Martin Heinrich Klaproth fedezte fel 1803-ban és a Ceres törpebolygóról nevezte.[1] Elemi állapotban először 1875-ben sikerült előállítani.[2] A 19. század közepén a cérium magyar neve cereny volt.[3]

58 lantáncériumprazeodímium
-

Ce

Th
   
               
               
                                   
                                   
                                                             
                                                               
   
58
Ce
Általános
Név, vegyjel, rendszámcérium, Ce, 58
Latin megnevezéscerium
Elemi sorozatlantanoidák
Csoport, periódus, mező?, 6, f
Megjelenésezüstfehér
Atomtömeg140,116(1) g/mol
Elektronszerkezet[Xe] 4f1 5d1 6s²
Elektronok héjanként2, 8, 18, 19, 9, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapotszilárd
Sűrűség (szobahőm.)6,770 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on6,55 g/cm³
Olvadáspont1068 K
(795 °C, 1463 °F)
Forráspont3716 K
(3443 °C, 6229 °F)
Olvadáshő5,46 kJ/mol
Párolgáshő 398 kJ/mol
Moláris hőkapacitás(25 °C) 26,94 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa1101001 k10 k100 k
T/K199221942442275431593705
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezetköbös lapközéppontos
Oxidációs szám3, 4
(enyhén bázikus oxid)
Elektronegativitás1,12 (Pauling-skála)
Ionizációs energia1.: 534,4 kJ/mol
2.: 1050 kJ/mol
3.: 1949 kJ/mol
Atomsugár185 pm
Egyebek
Mágnességnincs adat
Elektromos ellenállás(sz.h.) (β, poly) 828 nΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező(300 K) 11,3W/(m·K)
Hőtágulási tényező(sz.h.) (γ, poly)
6,3 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)(20 °C) 2100 m/s
Young-modulus(γ módosulat) 33,6 GPa
Nyírási modulus(γ módosulat) 13,5 GPa
Kompressziós modulus(γ módosulat) 21,5 GPa
Poisson-tényező(γ módosulat) 0,24
Mohs-keménység2,5
Vickers-keménység270 MPa
Brinell-keménység412 HB
CAS-szám7440-45-1
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A cérium izotópjai
izotóptermészetes előfordulásfelezési időbomlás
módenergia (MeV)termék
134Cemest.3,16 napε0,500134La
136Ce0,19%Ce stabil 78 neutronnal
138Ce0,25%Ce stabil 80 neutronnal
139Cemest.137,640 napε0,278139La
140Ce88,48%Ce stabil 82 neutronnal
141Cemest.32,501 napβ-0,581141Pr
142Ce11,08%> 5 x1016 évβ-ismeretlen142Nd
144Cemest.284,893 napβ-0,319144Pr
Hivatkozások
Commons:Category:Cerium
A Wikimédia Commons tartalmaz Cérium témájú médiaállományokat.

Fizikai, kémiai tulajdonságai

Fizikai tulajdonságait tekintve szilárd halmazállapotú, 6,773 sűrűségű, 798  °C olvadáspontú, 3426  °C forráspontú, fémes rácsban 0,1825 nm atom- és 0,1034 ionsugarú, 6,54 eV ionizációs potenciállal rendelkező elem.[2]

Élettani hatása

A többi ritkaföldfémhez hasonlóan alacsony-közepes szintűen mérgező hatású. Sejtekre való hatása kutatásának eredményei szerint füstje a tüdő szövetére mérgező hatású.[4]

Előfordulása, gyakorisága

A cérium a lantanoidák közül a földkéregben leggyakrabban, 4,3*10−3 részarányban, leginkább Skandináviában, Indiában, az Egyesült Államokban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Dél-Afrikában előforduló elem. Fontos ásványai a monacit és a basztnezit.[2]

Felhasználása

Oxidjai az öntisztító olajok és a gázizzótestek alkotórészei. A cérium adalékanyaga a vas-alumínium-ötvözeteknek, szerkezetei anyaga az atomreaktoroknak, továbbá katalizátor, üvegcsiszolóanyag és ívfényadalék is.[2]

Vasötvözete, a ferrocérium öngyújtókban és túlélőkészletekben használatos, a tűzcsiholáshoz használt kovakő modern helyettesítője.

Jegyzetek